1.

Megint kiveszett belőlem

a nyelv. Megint olyan

lettem, mint egy füzet

kitépett lapokkal, vagy egy

lejárt telefonkártya: üres

és érvénytelen.

2.

Napsütéses délelőttön,

suhanó autóban

egy vak fiú sorsát taglalják

kerekdeden formált

mondataink.

Majd arra terelődik a szó,

mit lehet

nagyobb csapás elveszteni:

egy érzékszervet vagy egy végtagot.

3.

Lapozgasd a szótárt. Keress

benne fő- és melléknevet

az ámulatra és a döbbenetre,

amellyel minden reggel

szétnézel magad körül. Ízlelj

betűket, ahogy egymásba

kulcsolódnak. Préseld laposra

nyelved és szájpadlásod között

a létezés fanyar bogyóját.

4.

Nem minden kérdést követ válasz,

nem minden szándékból csírázik

cselekedet.

Bár nem látjuk s nem tudunk róla,

halottak tömege hever

az út két oldalán,

névtelenül és számolatlanul.

5.

Egy napon ledobod magadról

öltözékedet, és nem lesz, aki

azt mondaná: illetlenül cselekszel.

Egyetlen remegő pupilla,

magába fogad a világ.

De addig várni kell,

viselni a ruhát s a terheket.

6.

Milyen szép üres - mondja

a filmben egy buddhista szerzetes

az amerikai építész

félig kész lakása láttán.

Életem palack:

megtelik és kiürül, nem

ismerve nyugalmat. Dugóval

kéne lezárnom, rekedjen

benn a fogoly levegő. Vagy inkább

falhoz csapni volna jó?

Törjön szét, rajzoljon

megfejthetetlen vörös ábrát

a kiömlő bor a földön?

7.

Az idők bosszúja lassacskán

érlelődik, mint genny a romló

fogban - jelet nem adva,

csendben, a rendeltetésszerű

működés hűvös álarca alatt.

Majd egy gyanútlan délutánon

beléd hasít a fájdalom:

meg kell fizetni mindenért.

8.

Lelkiismeret? Furcsa

szavakat használsz.

Nyomorult emberek,

csodálatos állatok.

 

 

9.

Mesélj nekem egy történetet,

hogy amíg hallgatom, kívül lehessek

a magam történetén. Éber

időm, ha tehetném, úgy tölteném,

meséből mesébe bújnék - székre

vetném az egyiket, s már

gombolódna is rajtam a másik

selyme-bársonya. Elérkezvén a halál

pillanatához, elmondhatnám: tele

vagyok a többiekkel, holott nem is

éltem, soha.