Katarzis

Nyári szabadság: tisztítóba hordom

az őszi, téli, tavaszi ruhákat.

Harmadszor fordulok.

A fiatalasszony följegyzi a tételeket:

1 db fekete pelerin (bolyhos, molycsípett, kopott, bélése szakadt), 1300 Ft

2 db nadrág (kék, barnás, fényesedett, foltos), 1400 Ft

2 db zakó (sötétkék, foltos, bélése szakadt), 1700 Ft

1 db kék, pöttyös nyakkendő, 400 Ft

Összesen 6 db, 4800 Ft

Átvéve: augusztus 1-jén.

Elkészül: augusztus 16-án.

A Ráday utcán hazafelé jövet

a kockás cetlit olvasom,

és fölnevetek, ahogyan két,

bár köztudott, illetve közhelyszerű dolog

jut az eszembe.

Előbb egy óathéni utcakép: KATHARSIS –

a Patyolat fölirata, görögül.

Aztán egy szecessziós jelzőhalmozás:

fekete, bolyhos, molycsípett, kopott, bélése szakadt –

lelkem.

Ilyenkor

Ilyenkor a részletek fontosak:

hogy honnan fújt, és só vagy algák

szagával csapódott-e, vagy áztatott,

kabát és esernyő alá beverve,

s hogy apály volt-e, a kövek

véletlenül-e, vagy mint a menhirek,

s a rekettyés megcsúszott-e a sáros

fűcsomókon, és St. Andrews fölött

hol fénypamat, hol szélverés,

s a tornyok és a hercegek,

hogy kiáltozunk-e, vagy a sirályok –

és hogy a partfalon gyorsabbak-e

a lépések hazafelé, ilyenkor.