reggel

 

mért reggel fut a háton végig a rémület ujja

gőgünk láncingét mért reggel veri át

fürge nyilával a kétség csördül a vekker a reggel

bús hadi kürtje hahó ugrik az én gyönyörűm

vesz papucsot macisat hamar oldja le szép derekáról

két ölelő karomat fut ki pisilni hamar

mért reggel jut eszünkbe hogy elhagy a nő kit imádunk

hallva az ágyból az új nap csobogó zajait

míg cseng távoli rétek csendje fülünkbe szemünkről

most veszi játszva csak el puha lánytenyerét a halál

kint fütyörészik a víz és vígan pittyen a mikró

bögrék és kanalak összeütődnek és ím

instant oldódik kakaópor a tejben a vízben

kávé és teafű rebben ezerfele szét

mert négyféle nedűt hörpint föl ilyenkor a drága

kávét dzsúszt kakaót gyömbér ízű teát

csészefülek félénken az ujja köré tekerednek

nyújtja nyakát a fiók tátva a csőre felé

bújj még bújj ide még nyomj csókot a számra te drága

forrót és hideget édeset és keserűt

vagy csak az ujjbegyedet húzd végig az ajkamon egyszer

nem lehet ó tudom én nincs neked arra időd

nincs neked arra időd cica fut ki a kádból a víz már

futsz ki a kádhoz ezért módszeresen mosakodsz

arc fül nyak hát kéz láb intim részek a sorrend

mindet megmosod és megtörlöd bekened

arckrém kézkrém bőrfeszesítő krém meg ilyesmi

s már kezed illatosan száz bugyi közt kotorász

melltartót veszel és igazítod benne a melled

festett fürtjeidet kunkorítod kifelé

most ez a szoknya vagy az és a pink top ehhez hogyan illik

és hogy a blézer a blúz a szőrgalléros izé

mért hat reggel a testnél meztelenebbnek a lélek

mért vacog úgy miután partra sodorja az éj

hol van a nap mi süttötte a szél hova fújta ruháit

álmok gyöngyeivel vállán mért vacog úgy

most a harisnya jön itt nejlon vagy necc az a kérdés

az nem időszerű még erről a szem leszaladt

nincs egy percnyi időd hiszen annyi a tennivaló még

szemhéjpúdert kell tenni szemedre lilát

szempillát bodorítani festeni rúzzsal a szádat

gyűrű csatt divatos hajgumi fülbevaló

egyetlen vakító kincsem te vagy énnekem édes

érted hagytam el én egykor a fél szememet

érted jöttem idáig e völgybe bicegve falábon

ások a mélybe le most nyitva a láda üres

nincs meg az autókulcs kiabálsz macikám hova tettem

nem láttad valahol jársz kipp-kopp föl-alá

nézed a tegnapi táskát nézed a tegnapelőttit

nincs meg nincs meg a kulcs szépek a szádon a csék

hát hogy utálom a sok kollegádat egész nap a cégnél

ó hogy gyűlölöm én délben a pizzafutárt

mert neki rúzsos a szád és a lábfejeden neki billeg

a gonddal kipucolt francia női cipő

mert neki vagy szép mert neki mondod a cséket olyankor

négy fal közt lakom én meglett végül a kulcs

meglett végül a jó retikülben volt a helyén csak

ott volt pont legalul rajta a két telefon

négy fal közt lakom én hova nem süt a nap se be reggel

egyetlen cicomám fénysugaram te vagy és

zsebkendő szemüvegtok a tárca a jogsi a fésű

gyorsan megcsókolsz rám mosolyogsz kisietsz

elmész zacc kakaócsík ennyi marad csak utánad

ujjnyi a dzsúszból pár pöndörödő teafű