„S gyakorta mosom kezeim"

 (Füst Milán: Zsoltár)

1.

Beprogramozod a mosógépet,

Mint napjaidat a kényszerképzet.

„Miért szenvedne zárt ajtók mögött?" –

Olvastad egy plakáton, a rendelőintézet

Falán, de te nem vállalsz sorsközösséget

Senkivel, nem leszel olyan, mint a szökött

Papagájok, akik verebekhez csapódnak.

Gyakran mosol kezet, s ha kérdez-

Nek, azt válaszolod, jól vagy.

Legalább már nem a könyököddel

Nyitod, mint gyerekkorodban, az ajtókat.

2.

Kézfejed vörös volt a sok kézmosástól.

Evés előtt bemosakodtál,

Mintha műteni mennél.

Nevettek rajtad otthon, máshol –

Nem tudtál mit csinálni: ez volnál

Te, ez lennél.

Úgy hallottad, hogy kapcsolat van

Asztma és szorongás között,

Hogy az asztma okai a nyak fölött

Rejtőznek, az agyban –

Ha ez igaz lenne, nem csodálkoznál.

Sok mindent megmagyarázna,

Választ adna a fulladásra.

Megérthetnéd, mi ez a kapaszkodás,

Ez az érdekeltség a betegségben,

Ez az érdektelenség minden másban,

Aminek hiába keresed okát

A tudatod alá ásva, mélyen.