Anyahajó fedélzet

 

Anyahajó fedélzet

Íróasztalomnál babrált

majd átjött hozzánk a nappaliba

azt mondta ki van ábrándulva

ugyanis írásaim alapján azt hitte

sokkal jobb minőségű

(mélyebb)

a biliárdposztó

azt hittem te klorofilból nemezeltél magadnak

anyahajó fedélzetet

úgy képzeltelek öreg költő

klorofilból képezett anyahajó fedélzeten

jóllehet tettem hozzá már sosem is fog felrepülni.

sétál térdre bukik porcelánnadrágjában.

 

A régi szaratovi színház

Ilyentájt négy körül decemberben

még koromsötét van

matatok még nem tudom hol vagyok

állok a teatojással kezemben

a konyhában s egyszer csak átrobog

palicsfürdőn a PUSKIN EXPRESS

kataleptikus állapotba kerülök

jóllehet már túl a katalektákon

liedjeim igézetében

illetve hát már én is fenn ülök

a teatojás

még mindig a kezemben

a fet-kötettel hónom alatt

fenn ülök a PUSKIN EXPRESS-en

noha fogalmam sincs hol kell

át- illetve leszállnom hogy sizranba jussak

fel kellene hívni barátomat most röpült

moszkvába onnan vonaton megy szaratovba

a régi szaratovi színház alagsorát (alvilágát)

asztalos- és szabóműhelyek súgászat parókakészítés

ezermesterek akik sosem is jönnek már a felszínre

szaratov fél évszázadig zárt katonai körzet volt

fel kellene hívni barátomat aki a régi szaratovi

színház alagsorát fényképezi a rá jellemző

módszerességgel alapossággal

másodszor repült vonatozott immár vissza oda

szaratovba

fel kellene hívnom (nincs mobilja) hol kell átszállni

sizran felé

egyáltalán hol is van sizran ahova igyekszem.

 

Elkopott a sárkaparó vas

Az idén szép lett a búzám mondja

finom mozdulattal levéve róla a gézt

a porszívó tele puzzle-lal legóval

az én időmben még elképzelhetetlen volt

puzzle lego a porszívó zacskójában

amely az abszolút barlangok

(amilyen a női nemiszerv is például

képzeld el nagy kéjben kutatsz

s egy puzzle-ra legóra bukkansz)

puzzle lego a porszívó zacskójában

az idén szép lett a búzám mondja

finom mozdulattal levéve róla a gézt

a messzi földekre gondol

a sáros tavaszi szántásokon gyalogol

egyike ama földből vétetett (tapasztott)

csontváry baalbekje előterében találkozó

két figurának

földből vétettek (tapasztottak)

jóllehet mégis meghatározhatatlanok

mutatja a küszöb mellett elkopott a sárkaparó vas

a tolsztoj utcában új névjegykártyát nyomtatott

mutatja ismét kezelik szemfogát

megajándékozott a szabadkai rezgőnyakúakról

írt dolgozatával (sokat vár tőle)

elolvasta versem mondta görbítsem meg

mint einstein mint kosztolányi a grízt

majd mikor ismét beállt a csönd azt mondta

egy rövidke időre még visszateszi a búzára a gézt.

Akkor a földre szegezte világos szemét, de nem látta a föld szépségét, hasznosságát, sem az ezernyi árnyalatban pompázó apró vadvirágokat, melyek buján tenyésztek gyér kultúrák meg a gaz között. De csak rövid időre szokott megállni, mert még fiatal volt. És hirtelen újra botorkálni kezdett a földön… (Beckett)

 

Három szeget

Anyám beteg cukor

trombózis gyomorbántalmak

az ügyeletes orvosnő

ráadásul még vérszegénységet is megállapít

ahogy kiírva a recepteket távozik

valaki azt ajánlja

szúrjon három szeget az almába

az a legjobb vérszegénység ellen

igen mondja anyám:

de nekünk már szögünk sincs.

 

Szépen robbanjon

Amikor a teatojás zománcba mártásának

ötlete először felmerült regény misu

felbaszódott ő nem pléhbögréket fest

kérte ki magának képeket éget

és ebben a kijelentésében benne volt minden

rossz taknyozott mázolmány felégetése is

nemcsak a zománckép kiégetése

ám távozáskor mégis zsebébe csúsztatta

fél év is elmúlott úgy nézett ki nem tudja

megoldani ugyanis közben lea lányom

prágai performanszához ólommal

öntötte tele ha üveglapra ejti

szépen robbanjon

fél év is elmúlott amikor az asztalom

biliárdposztójára öntött sivatagi homokban

(szerbhorváth gyuri ajándéka)

íbisztojásként viszontláttam.

 

Én megértem

Öltözteti őket éppen

még óvodás mind a kettő

hátul már tán elkezdték építeni

hallani vélem a cölöpverő gépeket

elkezdték építeni a hidat

azóta már le is bombázták a többivel együtt

ismét hallani vélem a cölöpverő gépeket

a halál is előbb akárha alapozna

akárha egy városállamot készülne

telepíteni a sós hullámokra

felmászom a kolostor maradványához

ott kellene maradnom

újraalapítani a szent ágoston-rendet

összegereblyézem a szénát

mellém bújnak a kecskék szamarak

a kis kék pulóveréről mesélt

(nietzsche mondja: A Lohengrinben sok a kék zene.)

ahogy elöl végigfutott rajta az angóra csík

lobbanó magnéziumnak vélték

selyemkóró mézet hozott

nagyapja francia volt a nagyanyja lengyel

ő meg egy echte palicsi magyar

a szalajtós egyetemista is azt kezdte magyarázni

hogy az apja montenegrói az anyja bosnyák

ő meg s akkor dadogni kezdett

mire a villanyvezetéket fektető munkások

kisegítették te meg: kínai.

azóta ő a palicsi kínai

szeretném megborotválni őket

a baktert a káplánt a kibicet

a szalajtós (kínai) egyetemistát édesapámat is

én megértem a bolond borbélyokat

hát mondta gondolkodás nélkül

miközben bejött a nővér

és kivitte a teli köpőcsészét

a fejnyi ólomgolyó falakat lehetne döntögetni

lassan felemelte gipszelt lábát

(ki készíthette

egyesek szerint volt valami története

akárha gólem elgurult feje)

hát mondta gondolkodás nélkül egy gyalupadot

nápolyi szeletre gondoltak olvasófüzérre

egy gyalupadot szeretnék mondta

ő mutatott a szomszéd ágyon letakart

hullára (elmentek már a hordágyért)

egy lepkefogó hálót kért

a psyche mediterranét kergette árkon-

bokron a túlvilágra is csak azért

futott át mire ideérnek a hordággyal

lehet már vissza is tér káromkodnak

mit rángatják őket nem tudnak egy

cigarettát nyugodtan elszívni

s már a mobil is tele üzenettel

én megértem a bolond borbélyokat

akik már csak hullákat borotválnak.

 

Rostélyos maszkok

Vannak szép pirosnyelű söprűk

azokat mind kiszállítjuk svájcba

mi kerti söprűvel söpörjük a járdát

vannak szép piros nyelű söprűk

vannak kék zöld és halványrózsaszín

szifonok s nekem egyszer úgy rémlett

egy elhagyott külvárosi szikvízüzem

halványrózsaszín szifonjaiba zárva

azok ott angyalok

a fogason ólomkötények lógtak

rostélyos maszkok

fal mellett szibériai nemezcsizmák

aggastyán korában mint hamlet apjának szelleme

ilyen csizmákban dobogott

nagy visszhangzó faházban balthus a festő

ólomkötényben rostélyos maszkban nemezcsizmában

ha netalán explodálnának a rózsaszín szifonok

vannak szép piros nyelű söprűk

és kék zöld meg halványrózsaszín szifonok

egész zsák vérpiros cirokmagot

vitt meséli a vasúton a vámosok soká rágicsálták

egy egész zsák vérpiros cirokmagot

a söprűgyárból velencébe

aztán ott az egyik üres templomban

kis vászonzacskókba napi adagokra bontotta le

idővel úgy beindult az üzlet hogy alkalmazni kezdett

egy kis homorú olasz lányt

szép időszaka volt életének mesélte

kartondobozban laktunk mint a macskák.