fantázia Richard Wagner nyomán

 

(fekete komédia)

 

 

SZEMÉLYEK

SIEGFRIED, a Wälsungwerke elnök-vezérigazgatója

BRÜNNHILDE, Siegfried menyasszonya, a Ragnaröck Galéria tulajdonosnője

GUNTHER, a Gibichung & Nibelung-csoport elnök-vezérigazgatója

GUTRUNE, Gunther húga

HAGEN, Gunther és Gutrune mostohaöccse, befektetési tanácsadó

(Gibichung & Nibelung)

ALBERICH, Hagen apja, nyugállományban

WOGLINDE, WELLGUNDE, FLOSSHILDE, a Rajnai-lányok: fotómodellek, a galéria hoszteszei

WALTRAUTE, Brünnhilde húga, a Walhalla Multiplex ügyvezető igazgatónője

URD, VERDANDI, SKULD, bemondónők a Norna Networknél

ORTEWEIN, közszolgálati festő

HEIMDALL, a Wälsung-ház éjszakai portása

FREI, beképzelt kertész

DJ VOLKER, rezidens dj a Café Midgardban

GERENOT, díler, MC GISELER, a Café Midgard törzsvendégei

Fogyasztók, kiszolgáló személyzet és biztonsági őrök

 

 

ELSŐ FELVONÁS

Első jelenet

(A Wälsung-ház éjszakai portája. Kivilágított előcsarnok, a nézőtérrel szemközt a kijárat, balról pedig a fülke. Heimdall az asztalánál ül. Most végez egy pizzaszelettel, és a monitorokat nézegeti. A nagy kivetítő is Heimdall képernyőit mutatja, később, nagyításban, csak egyetlenegyet: a főlépcsőház fordulójában Ortewein hever a szőnyegpadlón)

HEIMDALL

A nagy napot eltoltuk ütközésig.

Itt fekszik agyonütve az idő,

Élő tüdeje fáradt gőzt ereszt ki,

Miként palack a szénsav szellemét -

Félholt, igaz, de föltápászkodik,

Kiinna még egy huszonnégyszemélyes

Sörösrekeszt! - A december ilyen.

Wotan összes rendezvényszervezői

Most ülnek évfordulót, névnapot,

És nyitnak vagy zárnak kiállitást;

Zárszámadásuk arra lesz ürügy,

Hogy fényes délben állófogadásra

Járhasson minden sáska, aki számít;

S aki csak meglapul valamelyik

Belívében az Aranyoldalaknak,

Hadd vegyen pihentető pofafürdőt!

- Én meg, akit meglehetős

Respekttel: „szekrényhátúnak" becéznek,

Szavatolom majd biztonságukat,

Míg képernyőmön fekete-fehérben

Vibrál a felügyelt közterület.

(A kivetítő képe: Ortewein nehézkes mozdulatokkal fölkel a földről)

A sáskák sehol, de itt az utolsó

Kisfecske legalább… Nem ismerem föl.

A főlépcsőn amúgy madár se jár,

Nincs tülekedés a teremgarázs

Gyomrában. Fél egy múlt. A messziről jött

Ember, ha jót akart magának,

Régesrég visszaröpült messzire,

S a kézifék behúzva ütközésig…

Ez a szomszédból jött, vagy közülünk

Való.

ORTEWEIN

(jön)

Megint tömöd magad, dagadt,

És persze pizzát rágsz, mint általában.

Úgy kell neked: a parázs pepperóni

Kétszer csíp meg, s egyszer sem élvezed.

Először igénytelen ínyedet

Bizsergeti, s holnap majd ráadás jön,

Segged lyukát ha csípkedi.

HEIMDALL

(magában)

No nézd csak,

Ez Ortewein, a panoráma-festő.

Azt hittem, sokkal állóképesebb.

A szaknévsort végigpörgetjük, és

Ott áll a neve, méregzöld keretben.

ORTEWEIN

(mutogat)

Szerencsém, odanőttél az üléshez.

Ahogy elnézlek, csúnya csupaháj,

Őrző és védő! színhúsból torony!

Úgy sejtem, nincsen hová hazamenned,

S nagynéha bárban búbolod a nőket -

HEIMDALL

(fészkelődik a székén)

Karcsú ecset, de annál vastagabban

Pakolja föl a hullafoltokat.

Sosem festett még ennyire pocsékul.

ORTEWEIN

- Úgy sejtem, gyorsvasúton kergeted be

A lompost, hogyha véget ér a műszak,

S ajtónállói posztodon

Fölvált egy másik izomagy.

HEIMDALL

Azért

Ázott el teljesen, mert délután

Bezárt a bolt: Brünnhilde búcsúztatta

A mester életműkiállitását

(Retrospektívnak hívják az ilyet),

S a nyitvatartás hónapja alatt

Vevő Ortweinra egy, csak egy akadt:

Brünnhilde vett valamit mutatóba.

ORTEWEIN

(kártyát helyez a kapu mágneszárjába)

Gigászi ádámcsutkád föl-le ugrál.

Kalóriákból újabb ritka dózis:

Épületes testépítő, emészd meg

Keletlen tésztádat, s a pizzaszószt is.

Elhúzom innét kényes belemet.

HEIMDALL

(kilép a fülkéből és lódít egyet Orteweinon)

Én meg kellemes hétvégét kívánok…

Tűnés.

ORTEWEIN

Ennyit tudsz, meg a nevedet.

HEIMDALL

De tudja az utat a sárga földre,

Akinek Futott Még az új neve.

Szakmányban dédelgette szajha sajtó,

Úgy lett szemétdombok hedlájnere.

ORTEWEIN

(A forgóajtóból visszafordul)

Hajnal ötkor partra lök

Rajnánk: eljött Ragnaröck!

Él-virul haláltenyészet,

S egymás után elenyésznek

Játékmester pontvadászok

És a tőkepénzes Ázok;

Egy korpuszként megy pocsékba

Istenrend és tartozéka:

Romlásban-részvényesek

A fekete pénteket

Félik, szívbemarkolóan

Hömpölyög a tiszta szólam…

HEIMDALL

Kissé rekedt szólam, de ismerős:

Brünnhilde kedvenc verse

lánykorából.

A címe? Ropogós szó, Ragnaröck.

Ugyanígy hívják nagy galériáját.

ORTEWEIN

Nem tudom megunni mégsem

Reggeli hideglelésem:

Ragnaröcköt -

HEIMDALL

(kilöki Orteweint az ajtón)

Rajta, lökött,

Várja ínyenc hódolóját

Rég a Ragna-rögvalóság.

(A kivetítőn a behavazott park)

Csak le ne okádja a szűzhavat.

Hogyisne… Vérré vált minden falat.

A teniszpályáknál jár. Céklaképe

Kamerám látköréből kikerült,

S a szomszéd őrszem kapja lencsevégre.

 

Második jelenet

(Kiállítótér a Ragnaröck Galériában. Rafináltan elhelyezett szpotlámpák. A falakon Ortewein festményei láthatóak, mindegyik tekintélyes méretű. Jobbra a letarolt svédasztal, félig tele borospalackokkal. Siegfried, Brünnhilde; a Rajnai-lányok mint a galéria hoszteszei. Az asztal körül állnak, és mazsoláznak a maradékból. Mindenki nagyon elegáns)

BRÜNNHILDE

A számlák?

WOGLINDE

Rendben. Loge egyre drágább,

Borsos felárral gyújt görögtüzet.

BRÜNNHILDE

Ha elpuffogtat félezer petárdát,

A tűzvarázsnak ára van.

WELLGUNDE

Kitett

Magáért, meg kell hagyni.

SIEGFRIED

(zsebredugott kézzel)

És a kertet

Koronázó lángkoszorú volt a legszebb.

WOGLINDE

A zárókép ádventkor mindig ez.

WELLGUNDE

Ha Loge, akkor pirotechnika.

FLOSSHILDE

(borospoharakat hordoz körbe egy ezüsttálcán)

A Lángész fénye ünnepkört jelez.

SIEGFRIED

Ha mennykövet kérsz, abban sincs hiba.

WOGLINDE

Jut eszembe, ma is volt följelentés.

SIEGFRIED

Csak nem?

WOGLINDE

De.

SIEGFRIED

Alberich?

BRÜNNHILDE

Ki más?

SIEGFRIED

A vén

Pimasz.

WOGLINDE

(vidáman)

Átszólt a nibelheimi kertész,

Meddig tart még a c i r k u s z.

SIEGFRIED

(fölháborodást tettetve)

Kérdem én,

Bánthatja-e egy nyugdíjas varangy,

Egy félsüket fülét a szféra-hang?

Csendről és rendről akkor nem beszél,

ha

Szívébe föld-föld típusú rakéta

Fúródik -

BRÜNNHILDE

Siegfried, most leállsz. A békés

Egymás mellett élésre hűtlenül

Esküdtél?

SIEGFRIED

(lecsapja a poharát)

Hogyha birtokon belül

Vagyok, egy szurtos Alb szövege: sértés.

BRÜNNHILDE

A Rajnaparkban ő is törzsökös.

Együtt építkeztünk, szívem. Közös

A beruházás.

SIEGFRIED

És közös a kert, nem?

S ő rendészt küld ránk.

WOGLINDE

(összejátszik Siegfrieddel)

Agyonverhetetlen.

Tűrés- és tartományhatárt hogy átlép

Egy mutatós kis házitűzijáték,

Csodálom.

SIEGFRIED

Arcátlan kioktatóm lesz

Egy majdnem-zombi…

WOGLINDE

Egy szellemi homeless.

BRÜNNHILDE

(kemény)

Woglinde, moderáld magad.

WOGLINDE

Bocsánat.

BRÜNNHILDE

Inkább azt mondd, a visszhangunk

milyen.

WOGLINDE

(újságokat emel föl egy asztalkáról)

Hát enyhén szólva is vegyes. „Mega-

Ortwein." Tovább. „Az armageddonista."

„Ortweinnál csupán az erőfeszítés

Mértéktelen, de nem a teljesítmény…"

Ez még hagyján. „Opálos fénytörések.

Élménycentrikus teatralitás" -

Ezért fizettünk.

SIEGFRIED

De nem eleget.

WOGLINDE

(sóhajt)

„…Hűvös teret nyit az ezüstszatén,

Az arany dimenziómódosító,

Többrétű funkciója…"

(Brünnhildére pillant)

Ezt te írtad.

BRÜNNHILDE

Nyertél. Mi van még?

SIEGFRIED

Közszolgálati

Festő, a Ragnaröck hatásvadász

Dekoratőre.

BRÜNNHILDE

Honnan van?

SIEGFRIED

Saját.

(leül egy karosszékbe)

Viszont kiváló volt a partiszervíz.

WOGLINDE

Nem adtuk szarvasgombánál alább.

BRÜNNHILDE

Siegfried, még számolunk. - Az érkezési

Sorrend?

WOGLINDE

(szórakozottan)

Szokásos. Felhajtásra gyűlt

Az éhes szakma, ingyen katalógust

Vadászva.

WELLGUNDE

Azt hiába.

FLOSSHILDE

Frei benézett,

De rögtön tudta, szintünknél alább

Öltözött…

SIEGFRIED

A mi kutyánk kölyke.

WELLGUNDE

Aztán

Az Asgard Plaza titkárnői jöttek.

FLOSSHILDE

A Norna Networktől: mindenki! Nem

Bírnak magukkal, házi videónkban

Is átsétálnak néhány hosszu snitten,

Megrögzött képernyő-rutin! pedig

Csak téblábolnak és pezsgőznek itt -

WOGLINDE

Az semmi, drágám! Láttad Waltrautét?…

Az őrgrófnői termet! Meg a zsorzsett

Kosztüm.

BRÜNNHILDE

A húgom mindenkit lefőzött.

WOGLINDE

Kivéve téged.

BRÜNNHILDE

Angyalom, igyekszem. -

Habár, a kis Gutrune gyönyörű volt

A cicafüleket utánzó

Copfocskákkal.

WOGLINDE

Szeret a szőkeség

Álarca mögé bújni.

FLOSSHILDE

Abszolút

Gyerek. Szerintem. Öltözködni, azt tud.

WELLGUNDE

Mit is vonultatott föl?

FLOSSHILDE

Divoré

Maxiruhát, zseníliaboával -

BRÜNNHILDE

(meggyőződéssel)

Ő több mint trendi, tekintete is van:

Igazi hercegnő, hintóra méltó.

Még viheti valamire a csöppség.

WELLGUNDE

Na és a bátyja?

WOGLINDE

Ma extravagánsra

Vette a figurát.

FLOSSHILDE

(új bort hoz a raktárból)

Gunther nagyon

Helyes.

WOGLINDE

És főleg állig nappabőrben.

SIEGFRIED

(kiveszi Flosshilde kezéből a nyitót)

Ahogy királyrákot ropogtat -

FLOSSHILDE

Elfe-

Lejtett köszönni.

SIEGFRIED

- vasfogakkal.

WELLGUNDE

Az Asgardtól mindenki itt volt.

SIEGFRIED

Minden

Tizenkettedrét bróker.

WOGLINDE

Hát tudod,

A generálszósz. Csilláron is ők.

Tout Asgard.

SIEGFRIED

(tréfálkozva, miközben kinyitja a palackot)

Miért udvarol a massza,

Ha nem azért, hogy szokva: megszeresd?

Vernisszázst hogyha farba rúg finisszázs,

Ha vért kíván a társasági mismás,

Lehessen postacímem: Nekeresd.

FLOSSHILDE

Az érett nőkért Gunther megbolondul -

BRÜNNHILDE

(mint aki nem veszi túlságosan komolyan)

És Waltrautéért vagy értem?

SIEGFRIED

Hogyha kondul

A megnyitók harangja, és kocsányon

Lóg minden szem, s az udvar már mulat:

Wotanra mondom, vesztemet kívánom.

Rézangyalát! fesztiválhangulat!

WELLGUNDE

…Aztán a Gibichung & Nibelungtól

Seregnyien.

FLOSSHILDE

Gesztusértékü.

WOGLINDE

Undor.

WELLGUNDE

Menj már. Partnercég… Színezi

a kortárs

Palettát Gunther, s bő uszálya -

WOGLINDE

Allstars

Egén csak pislákolnak.

WELLGUNDE

Láss csodát,

Itt volt a Hagen, és pörgött a törpe!

BRÜNNHILDE

Mikor az apja áttelefonált?!

SIEGFRIED

Akkor mi van? Nincsenek összenőve.

FLOSSHILDE

Be volt fáslizva keskeny kis keze.

WOGLINDE

Talán mert katyvaszban turkált vele.

BRÜNNHILDE

Csak Ortwein sorsa izgat. Ha a stáb

Lelép, egyszer csak fölfújja magát;

Tudod, ha nyolc napon túl

gratulálnak,

Nem örül az odavetett nugátnak…

Ő lesz a: faksznis művész. Lázasan

A kóser szilvától, terpeszbe görnyed,

Porond szélére áll,

S a nóta: Minden sérelem halál,

Ilyenkor dallamtapadása van -

WOGLINDE

Fülében megragadt a Ragnaröck-dal.

Fütyüli: Mert a lángtenger ha fölfal,

Nemtetszésének bádoghangot így ad,

És mint a níbelungok, sírva vígad.

SIEGFRIED

(ásít, aztán föltápászkodik)

…Na, bontsunk asztalt. A kezeteket.

BRÜNNHILDE

Segítsen Erda. Jó volt veletek.

(A Rajnai-lányok el)

 

Harmadik jelenet

(A galéria mosdója. Siegfried a tükörnek)

SIEGFRIED

A legmókásabb, hogy Hagen is itt volt.

A megnyitókat éppen úgy imádja,

Mint én, mégsem bír megmaradni a

Forgószéken - Hisz káprázik szeme

A blúcsipektől - Besötétedik,

S ha bátyja és parancsolója, Gunther

Tisztábban látja már a fókuszált

Befektetés stratégiáját,

A keresőre kapcsol és talál

Valami finom kultúrprogramot -

- Ha a pénz férfiszerve kimerült

A nagy szaporulat szolgálatában,

E két jópofa eltöpreng, milyen

Tőkét lehetne befektetni még,

S miféle húsba - Hoppon nem maradnak,

Ha Wälsungékhoz mennek fogadásra…

Műélvezőnk, a jósvádáju Hagen

Azt mondja:

(elváltoztatott hang)

„Rajta vagyok az ügyön" -

Orrát a festményekhez dörgöli,

És gülüszeme méginkább kigúvad,

Ha végigméri három gráciánkat -

- Csak a spontán ismerkedés, na az nem

Megy neki, rongy van a térde helyén,

És félórába is beletelik,

Míg magához tér - Megered a nyelve,

Hogy tudna kötőféket rakni rá,

Ha ontja már? - Szavajárása:

(elváltoztatott hang)

„Hagen

Vagyok és problémákat oldok

Meg" - Woglindéék körbeállják,

Rátölt, fokonként megízesedik

A nyelv, kiszökken foga kerítésén

Egy titkos tájszó, előjönnek az

Illabiális á-i, és ha tósztot

Mond, hátul képzi már a hangokat -

Ajkáról gemináták záporoznak,

S megtölti fülem idegen zamat.

Udvarol: amúgy n í b e l u n g i a s s a n.

Ilyenkor aztán szakasztott az apja.

(El)

 

Negyedik jelenet

(Szín, mint a második jelenetben. Brünnhilde, Siegfried)

BRÜNNHILDE

Maradt még parfé.

SIEGFRIED

Édesszájuaknak.

BRÜNNHILDE

Egy kis chianti?

SIEGFRIED

Kihagyom. Csak egy

Gyűszűnyi edenkobenit.

BRÜNNHILDE

Szóval

Szerinted befürödtem Orteweinnal? -

Nem hallom, Sieg. Téged kérdeztelek.

SIEGFRIED

Arról szó sincs. Sőt, szobrot állitottál,

Alkalmazottnak egy alkalmi büsztöt,

És azt legyezgetted a protokoll

Pávatollával… Nem estem hanyatt.

(iszik)

Amúgy a választás tökéletes,

Ortwein mint sereghajtó: a szezon

Végét mindig a retrók sodra jelzi,

Ilyenkor elkelhet a koszorús -

S ha Ortie nem, hát nyalánkság marasztal,

Kistestű bor, de játékos savakkal -

Ha másért nem, a te szövegedért

Megérte. Szabályos védőbeszéd.

Igen, mert ide gyöngéd érvelés kell,

Védőbeszéd lánckövetkeztetéssel:

Nem képesek, csak jobb ítészei

A szavak csapdájába ejteni

A térszemlélet orteweini módját.

BRÜNNHILDE

(Megáll a középre helyezett festmény előtt)

Lényege a csődöt mondott komolyság.

Építve világvége-tárlatát

Ortie komolynak tetteti magát,

S amíg borzongtat, nevet az egészen.

Százötvenszer kétszázas táblaképen

A páni rettegésre megtanít:

Tyr és Garmur halálra sebzik egymást…

(A kivetítőn megjelenik a festmény kinagyított képe, majd sorrendben a többi is)

SIEGFRIED

Fenrisz farkas eltépi láncait.

Kicsit sok.

BRÜNNHILDE

(bólint)

Mi az hogy! Csodáld a túlzást!

Itt csupa túltenyésztett lény fogad,

Kiglancolt és mesterkélt poklokat

Figyelsz, mindenki borzasztó pofás,

Sehol egy örvénylő ecsetvonás…

Fenrisz kitátja rendkívüli torkát -

SIEGFRIED

(cinkos hozzáértéssel)

Csinos textúra.

BRÜNNHILDE

Az. És gyermeteg.

Miközben Fenrisz orra a mennyország

Felhőit bökdösi, a mű-eget,

Állkapcsa földhöz ér…

SIEGFRIED

Ravasz csinálmány.

És szenvedély sincs benne. Szinte várnám,

Hogy Ortewein engedje el magát,

S üvöltsön együtt torkos farkasával…

BRÜNNHILDE

Annál ő józanabb.

SIEGFRIED

Vagy tétovább.

Csakis készen kapott tájképet árnyal,

Törvény, éghajlat: semmi sem saját,

Holtbiztos kézzel: telibe talált!

Istenbe és emberbe. Megköti

Kezét a rend, bogozni nem meri.

BRÜNNHILDE

A nagy borúlátó… Nem arra szánom,

Hogy teremtőivel rivalizáljon;

Komolykodik, s becsvágya ennyi csak:

A fölperzselt helyszínre rámutat.

Ruhamintákon töpreng és dizájnon,

A természet nyakára úgyse hág…

Nem képzel keveset, de nem is öntelt.

SIEGFRIED

(bort tölt magának)

Dehogynem. Minden képe egybevág

A renddel, másolásban tetterőt sejt.

Hallottad, hogy beszélt -

BRÜNNHILDE

Kicsit belőve

Szónokolt és próféta szólt belőle.

SIEGFRIED

(megáll, a szeme a festményen)

Alighanem zsenijét bizonyítja,

Ha leképezheti a képtelent,

És hogyha Wigrid százmérföldü síkja

Egy százszor százas képen földereng

Az összes undok szörnyekkel -

BRÜNNHILDE

Bocsánat,

Remekmű! Hihetetlen tiszta távlat:

Úgy emeli ki - nincs ördöngösebb -

A mattfekete a lángvöröset…

SIEGFRIED

És tudja, tudja!… Pingál és időt nyer,

Csak űzi egymást minden karcsu közhely,

S nyugtázzuk majd a végkifejletet.

Előre tudta, nem téveszthetett

Célt - Ortie mester! Úgy választhat

eszközt,

(mutató- és középső ujját billegteti)

Ha megül biztos idézőjelek közt.

BRÜNNHILDE

(határozottan)

Úgy jó! Legfontosabb kunsztját nem érted:

Az újrafelhasznált anyag a lényeg.

Tárgyunkat hogyha újjábűvöli

Az elkopás, torzóként újra tetszik;

Kedvencünk friss alakját elnyeri,

A langyos hordalék, ha leülepszik.

Kellő távlatból élvezve a legszebb:

Bár súlya nincs, nem is öregedett meg.

SIEGFRIED

(bort tölt magának)

Törvénytáblák, rúnákkal vésve…

Maszlag!

Sisakdísz, bolhapiacra való!

Amit csak túlélőként fölmutathat

A dögunalmas cirkuláció -

BRÜNNHILDE

A szakadatlan izzás orteweini

Paradigmáját kéne látva látni!

SIEGFRIED

Nagyon jó, erre most iszom. Az álló-

Képektől pedig a falnak megyek.

Mindig a megrekedt karakterek,

Fejlődés félméternyi se.

BRÜNNHILDE

Találó.

Itt van mindjárt A hétívű szivárvány,

A Muszpelheimer fiai…

SIEGFRIED

Csinálmány!!!

BRÜNNHILDE

(meleg-megengedő hangfekvésben)

Tény, Ortie mostanára konzumálta

A formakincset, ez az üzlet ára.

Végsőkig ment el, jó-jó, modoros,

De elképesztő finom és okos,

Kibővítheti izzó alvilágát…

SIEGFRIED

(kissé már kapatosan)

Emésztésemnek jót tesz a vidámság!

Wotan legyen megmondhatója, én

Leszálló ágat sejtek.

BRÜNNHILDE

Régi, rossz máj,

Ne termelj több epét!

Ugrás a lap tetejére