Nagy elrendezésben

 

 

1.

 

Megbetegedtünk a trópusokon,

 

nem masszírozza ki izmainkból

senki, sűrű csigolyáink közül

e hőn túli izzás alapfokát –

 

üdv az Édennek, csér-hadaknak.

 

Mozdulnak mind: fák, nagy elrendezésben –

hogy végigszánt rajtuk a szél,

csontos öböl-karéjban megborzong

a kókuszpálmák pihetoll-lombszintje.

 

Újjáélesztem könyvem: tetszhalott –

és ujjongok. Kutyák hordják majd széjjel,

ahogyan a goaiak hordták

szét Xavéri Szent Ferenc testét.

 

 

2.

 

(Levágták jobb karját könyökben

hatvankét évvel halála után,

s Rómába vitték – majd öt évvel később

leamputálták felsőkarját:

japáni jezsuitákhoz került.

Számos szétküldött bőrdarab, csontocska,

s belső szervek – kapott Nyugat, Kelet,

szintén Donna Isabel de Carom:

a jobb kislábujját harapta le

két évvel a szent halála után.

Száját friss vér öntötte el,

az arcát és ruháját, mindenét.)

 

 

3.

 

Goa, ím elhoztam kettőnket.

 

Mozdulnak mind: fák, nagy elrendezésben –

fésüljék össze idegszálainkat

az óceán bordás hullámai;

 

bordás hátuk vér színében feszül.

 

Alacsonyan csüngnek, pára-terhükkel

nehézkedőn a szürke felhők –

szomjúságtól gyötört madárcsapat,

 

végső rohamra indul ellenük.