Kis állatok vagy apró angyalok

a kinti zűrzavar a benti csend

talán fordítva nem tudom

valami előhívja a szót mely

célt keres nem áll meg félúton

előhívja valami s mellé állít

egy másikat is aztán a harmadik

álmából már magától ébred

mert persze ő sem alhatik

ha a társai mulatni mennek

bár nem tudják merre visz az út

mégis mind perdül sürög igyekszik

szeretőjét keresi karjába fut

méri a távolságot a súlyt a ritmust

kihívón a másikhoz dörgöli magát

folyondárok fonódnak egymásra

hallani az ölelések sóhaját

látni a lelkesedést a táncot a párzást

kis állatok a szavak vagy apró angyalok

tele hővel és vággyal és kéjjel

mind hajladozik és csúszik és forog

és összeolvad és hullámzó rendben

nekem mondja el mit jelent

amit érzek tapintok és nem értek

a kinti zűrzavar a benti csend

Nemtudás dala

Tudásom semmi – és amim van,

azt sem tekintem én tudásnak.

Csak úgy járkálok dolgaimban,

ahogy péntek, szombat, vasárnap

követi kedd, szerda, csütörtök

lába nyomát: nincs benne részem.

Üres időm, mit teletöltök,

hűvös palack. Úgy kapni, készen.

S mi benne habzik, azt se tartom

enyémnek. Vagyonom a nincsben

csillámlik. A Seholse-parton

számolgatom ládányi kincsem.