Lengyelország, 2047. A hőmérsékletváltozás következtében nyáron mediterrán hőség uralkodik, és télen is csak a Winter Centerekben hógolyózhatnak a gyerekek. Az országot szinte csak öregek lakják, a fiatalok ugyanis a megélhetés reményében mind külföldre távoztak. Az otthon ma-radottak zöme konténertelepekben él, mivel a városokban tömegesen dőlnek romba a szocializmus idején épült panelházak, lakóikat maguk alá temetve. Az emberek modemeken keresztül érintkeznek a világgal, olyannyira, hogy már a személynevek is elvesztették jelentőségüket, mindenki a modem kódszámán keresztül intézi életét. A vallás is elvesztette eredeti jelentését; az egyház helyébe az univerzalisták léptek, akik – hiszen a fogyasztó a „feelingért" fizet – már szolgáltatást nyújtanak, „a mai ember szintjének megfelelő vallási reflexiót árulnak".

Ebben a miliőben játszódik a hazánkban is jól ismert olsztyni író, W³odzimierz Kowalewski regénye, A szép szoba. Noha eddigi életműve alapján (három elbeszélése olvasható magyarul a Visszatérés Breitenheidébe című kötetben, Masszi, 2002.) arra lehetett következtetni, Kowa-lewski a hosszúnovella vagy inkább a kisregény mestere, A szép szoba immár nem hagy kétséget afelől sem, hogy nagyobb formában is képes érvényeset alkotni. Első és idáig egyetlen nagyregényében a lazán összefűzött történetek főhősei, akik most, 2003-ban, körülbelül negyvenes éveiket élnék, kilencvenegynéhány évesen a Végső Menedék Kórház elfekvőjében tengetik életüket. Az idekerült öregekre előbb-utóbb a szép szoba vár, ahol az „over-leadinget", közismertebb nevén az eutanáziát hajtják végre.

A kötet szereplői, Konieczny, Irek, Cmon és a többi beteg előtt a jelent a doktor képviseli, ő a ma rezonőrje. Ugyanazt a tagadást képviseli szülei generációjával szemben, amiről Irek is beszámol egy apjával folytatott beszélgetésben. Mindketten a paradigmaváltással szembesítik az idősebbeket, mindketten értik az öregek álláspontját, elfogadni azonban nem képesek. Ezért, ahogy az orvos mondja, a Vízöntő kora után „a fiatalság diktatúráját felváltja a szépség diktatúrája".

Szót kell ejteni a kötet egyik különlegességéről: a rockzenének állított emlékműről. Köztudomású, hogy a beat- és rockzenei forradalom jóval nagyobb kultúrateremtő erővel bírt – bár kissé megkésve – Európa innenső felén, mint bárhol Nyugaton. A könnyűzene, amely a hetvenes és a nyolcvanas években az antikommunista ellenállás csatornája, a szellemi szabadság szimbóluma, az írott művészetekkel egyenrangú, sőt, fontosabb művészet volt, a kilencvenes évekre prostituálódik, majd elveszíti meghatározó fontosságát, és csak egy lesz a kommersz médiumok között.

Éppen ezért érzem a regény legaprólékosabban kidolgozott, leginkább sikerült szálának a kiöregedett rocksztár történetét. Apja még a régi nemzedék tagja, hű káder, közepes hatalmából új szolgálati lakásra, Polski Fiatra telik. Cmon karrierje a főiskolai amatőr zenekarban indul, de a Klapperstorch hamar a jarocini fesztivál egyik csillaga lesz, majd elindul a sikersorozat a szocialista Lengyelország szűkös körülményei közt. A rendszerváltás környékén Cmon bandája már a sikerlisták élén áll, a kilencvenes évek elején azonban kicsúszik a talaj a lábuk alól, az emberek egyszerre más zenét kezdenek el szeretni. 1993-ban Cmon egy politikai párt bérence lesz, feladata a többi párt lejáratása. Később aztán, jó pár halálra ítélt visszatérési kísérlet, jó néhány házasság és válás után a jarocini fesztiválon kifütyüli őket a közönség. Cmon még pár évig eléldegél a vagyonából, majd önként befekszik az OL („over leading")-osztályra. Még a rock-sztárok tipikus halálát is csak szánalmas módon teljesítheti be: fél üveg bortól hal meg saját hányadékában.

A szöveg tehát minden külső specifikuma ellenére sem science-fiction, de még csak nem is negatív utópia: a szerző egyszerűen az utóbbi évek tapasztalatai alapján továbbgondolja, továbbépíti a mát. Kowalewski szerint ugyanis egyetlen korszakforduló létezik, a rendszerváltozásé. Minden, ami azóta történt, egyenes következménye az új világnak, a Vízöntő korának gyümölcse. Irek, a külvárosi könyvelő vagy éppen Cmon, a rocksztár, éppen olyan egzisztenciális válságban van 2047-ben, mint amilyenben feltehetőleg már 2003-ban is volt, azzal a különbséggel, hogy a Végső Menedék kórház-börtönében immár vajmi kevés esélye van a változtatásra. Illetve természetesen van, de ez majd csak a könyv végén derül ki. A kötet azonban többnek mutatkozik puszta krónikánál: Kowalewski legtöbb munkájában a szereplők hosszú monológokban, gondolatfolyamokban vallanak nézeteikről. Nincs ez másképp A szép szobában sem: átható erejű meditációkat hallhatunk jelenünkről és az elmúlásról Irek, vagy a szónoki mániában szenvedő orvos szá-jából.

Az öregkor a hagyomány szerint a bölcsesség, a nagy szintézisek, a halállal, a világgal való nagy kiegyezések ideje. A valóságban azonban mindez – ha máshonnan nem, egy másik lengyeltől, a Téli rege írójától, Ryszard Przybylskitől ezt biztosan tudhatjuk – éppen ellenkezőleg működik: öregkorunkban a fájdalom és saját emlékeink foglyai vagyunk, semmivel sem bölcsebbek, mint húszévesen.

Fájdalom és emlékezés – ezek lehetnének a regény kulcsszavai. A költőként debütáló szerző éppen e kettő megjelenítésében a legtehetségesebb; a leírások érzék-letessége ellenpontozza a narráció, a párbeszédek helyenkénti egyenetlenségét vagy túlírtságát. A regény mély borúlátásról árulkodik, A szép szoba poétikájából teljes mértékben hiányzik az ironikus távolságtartás, az írói stílust a melankólia, a keserű humor és egyfajta rezignált tragikum uralja, ami érezhető a magyar változaton is: a fordító, Pálfalvi Lajos le sem tagadhatná, hogy egykorú a szerzővel és a főszereplőkkel, munkáján lépten-nyomon érezhető a közös élményanyagból eredő rokonszenv.

A meglehetősen csúnyára sikeredett borító tehát valódi regényt takar: Kowalewski műve igazi nemzedéki regény, a műfaj minden hátrányával és előnyével együtt. Fotográfiai pontosságú kor- és társadalomrajz, dokumentumszerű látlelet a közép-európai szocializmus utolsó évtizedeiről, de hitelesen fogalmazza meg a rendszerváltást felnőtt fejjel megérők problémáit is. Egy generáció néz szembe a korral és önmagával, egy kérdés azonban nyitva marad: mi történt, mi történik azokkal, akik 2047-ben még nem kerülnek be a Végső Menedék Kórházába?

(Európa, Bp., 2003, 358 oldal, 2200 Ft, fordította Pálfalvi Lajos)