A leveleket a szerzők, illetve a jogutódok engedélyével közöljük. Szerettük volna Weöres Sándor egyik, 1971-es, a Psyché keletkezési idejéből származó levelét közzétenni, ám Károlyi Alice, Weöres Sándor szerzői jogainak örököse nem járult hozzá. – Mészöly Miklós és Szederkényi Ervin levelezéséből a Jelenkor 2002/1. számában adtunk közre válogatást. A teljes (fennmaradt) levelezést az idei könyvhéten jelenteti meg a Jelenkor Kiadó. (A szerk.)

 

Örkény István levele Szederkényi Ervinhez

 

1976. IX. 29-én

 

Kedves Barátom!

Nagyon örültem az e havi Jelenkornak, és köszönöm, hogy ennyit fáradoztatok. Azt hiszem, eredményesen. Bécsy Tamás, akit sokra becsülök, kiválóan elemzett most is, Pomogáts is kitett magáért, Bulcsu egy kissé álmatag. A nagy meglepetés kedves Hernádim, akiről azt hittem, csak úgy leken valamit, és váratlanul remekelt.

Rólam még sohasem készült ilyen össz-portré, és ezért külön hálás vagyok neked.

Baráti üdvözlettel

Örkény István

***

 

Nemes Nagy Ágnes levelei Szederkényi Ervinhez

 

1979. május 2.

 

Kedves Ervin,

most, rögtön, telefonbeszélgetésünk után fogom a cikket* és feladom. Még egyszer kérem, ne haragudjék rám végtelen lassúságom, lustaságom miatt (használhatnék csúnyább és szebb szavakat is, mentegetésre alkalmasabbakat, de maradjunk ezeknél). Régen megírtam a cikket, de egyes részei nem tetszettek, s a javítás – néhány pontosvessző áthelyezése, egy félmondat kihúzása vagy betoldása – nekem végtelen fejtörésbe kerül. Időnként eszelősen aggályos vagyok, tudom én azt. Szóval: ezer bocsánat.

Köszönöm kedvességét, bámulatos türelmét, aranyos telefonjait. De jó volna újra együtt nyaralni. Ha lesz Szigliget!

Üdv, családjának is:

Ágnes

[*Nemes Nagy Ágnes: „Szavak divatja", Jelenkor, 1979/7–8.]

 

***

 

1982. jan. 20.

 

Kedves Ervin,

sokára, nagyon sokára kaptam meg a Jelenkor gyönyörű számát. Inkább csak púpot kaptam a kíváncsiságtól, de nem a lapot. Illetve púpot kaptam volna, ha Balázs – egy kicsit előbb – el nem lopja valahonnan.

Ervin, Maga drága. Nemcsak azért, amiért és ahogy ezt a születésnapi csokrot megcsinálta, hanem azért az útért, amit Maga épített nekem eddig. Nem is tudom, hogy jött ez össze. Valahogy Maga felfedezett engem, már egy ideje; közölni akart és állandóan közölte is, hogy közölni akar. Köszönöm. Ezt az egészet.

Tudja Maga jól, mit jelent mindez olyan keserves-fulladásos költői pályán, amilyen az enyém volt. És most minden részletből, a kiemeltségből, a nyomdatechnika furfangjaiból (hátsó borító!) kiderül a Maga – szerkesztőileg is komolyan vett – barátsága.

Kérem, súgja a fülébe minden együtt-munkálkodónak szívbeli köszönetemet, akiknek egyébként külön is írok. Bertók Lászlónak (aki kötetét is elküldte, igen meleg dedikációval), természetesen a mindig-szeretett Fodor Bandinak; és Sőtérnek is tudtára adom alkalomadtán jóleső csodálkozásomat. Ez a Sőtér-ügy olyan volt nekem, mint egy váratlan kendőlobogtatás nagyon távoli hajókról.

De mindezek közepe Maga volt. Ha Maga nincs, nincs semmi. Vigaszt, egyfajta rehabilitációt és – majdnem gyerekes – örömet szerzett nekem. Ilyen születésnapi tortát még sose kaptam – még azt is beleszámítva, hogy 60 gyertya ég rajta.

Valódi köszönettel, szeretettel

Ágnes

 

***

 

1984. jún. 19.

 

Kedves Ervin,

itt küldöm a Keresztury-írást, megbeszélés szerint. Azt beszélték, hogy Maga még máshová is elmegy nyaralni, de az mindegy. Akár megy, akár nem megy (hiszen Maga nem említette), az írás csak menjen Pécsre.

Ha tehát nyaral, akkor további jó üdülést kívánok, még további néger-barna árnyalatokat a napozástól. Az valóságos csoda, hogy Maga mennyire barnára pácolódott. Szívből irigyeltem. Mégsem irigyeltem túlságosan, mert végül is nekem jó volt Szigliget, fájdalmaim, nyavalyáim nem jöttek vissza. Az nagy szó! Meg a park, meg a levegő, meg a játék. Ugye, egész jó volt ez a két hét? Csak szegény Gáspár. Az bizony elég megrázkódtatás volt.

Minden jót, Ervin, a mielőbbi viszontlátásig:

Ágnes

(Ha van valami újság lap-ügyben, szólunk.)*

 

[* Utalás a Jelenkor Lengyel Balázs vendégszerkesztésében készülő „Újhold-számára" (1984/12.) ]

 

***

 

 Kálnoky László levelei Szederkényi Ervinhez

 

Kedves Ervin!

Most tartok ott, hogy rövidebb leveleket már szabad gépbe írnom. Nem azért, mintha olyan sokat javultam volna, inkább azért, mert a gyógyulás, ha ugyan lesz ilyesmi, hosszú hónapokig fog tartani.

Nem tudok verset írni. Ha az embernek a legkisebb, lakáson belüli mozgásakor is küzdenie kell az oxigénért, nincs indíttatása a munkához.

Persze, ha a mindennapi betevő falatért kellene dolgozni, ilyen állapotban is írnék rutinból. De erre, szerencsére, nem vagyok kénytelen.

Ha írni fogok is, össze kell gyűjtenem 5-6 verset és azokat egy időben küldeni szét különböző helyekre, mivel június óta több szerkesztő és versrovat vezető kért tőlem kéziratot, és én mindenkinek nemet mondtam. A sértődéseknek tehát elejét csak úgy vehetem, ha ezt cselekszem.

De bizonyos, hogy a jövőben kevésbé leszek termékeny, mert be kellett látnom, hogy nem vagyok gyógyult, régi betegségemnek kiszámíthatatlan következményei vannak, melyek ellen csak úgy védekezhetek, ha tudomásul veszem rokkantságomat és aszerint élek.

Elkésve csak most tudom megköszönni pécsi tartózkodásunkkor tanúsított kedvességedet. Ha valamivel jobban leszek, igyekszünk viszonozni.

Köszönöm Lukács Sándor visszaküldött verseit is, tudom, hogy a folyóiratok nem adnak vissza el nem fogadott kéziratokat, csak kivételes esetben. Tudom, hogy ez a szívesség személyemnek szól, nem Lukács Sándornak, aki jobb ugyan a publikáló költők 50 %-ánál, de mivel kötet nélküli, mégiscsak kezdő költőnek számít.

A viszontlátásig a régi szeretettel ölel

Kálnoky László

1981. október 8.

 

***

 

Kedves Ervin!

Hálásan köszönöm a Weöres-emlékkönyv példányait. Egyet a kicsiből, a nagyból is könyvtáramba sorolok, a többit szétosztom olyan írók és irodalomtörténészek között, akiknek nem járt tiszteletpéldány, de Sanyika lelkes hívei.

Elnézésedet kérem, amiért a legutóbbi választmányi ülésen hevesen elleneztem indítványodat, mármint, hogy Radnóti Sándor felvétele ügyében halasszuk el a döntést. Nem mintha Radnóti Sándor kebelbarátom volna, magatartásom oka kettő volt: 1./ Az Írószövetség alapszabályait éppen a kulturális vezetők képviselői következetesen semmibe veszik. Az 1981 decemberi közgyűlés például megszavazta, hogy a választmány jelöltjeinek hivatalból javasolt névsorát még a szavazás előtti napon osszák szét a közgyűlésen résztvevők között. Tóth Dezső ezt mégis megkontrázta. Most, legutóbb a választmány megszavazta, hogy akiket a tagfelvételi bizottság egyhangúlag javasolt, azokat vita nélkül vesszük fel az Írószövetség tagjai közé. Tóth Dezső mégis vitát provokált. 2./ Szerintem, akár megszavazzuk Radnóti felvételét, akár nem, az még mindig jobb, mintha a Szabad Európa azt kürtöli világgá, hogy az Írószövetség választmánya nem mert szavazni Radnóti felvétele ügyében. Ezzel sokkal fontosabb személynek sikerült volna őt feltüntetni, mint amilyen fontos a valóságban.

Nem csodálom, hogy Tóth Dezső felfogóképességének ez hirtelenében túl nehéz dió volt. De csodálom, hogy Aczél György, aki okos ember, szintén más oldalról látja ezt az ügyet.

De elég az irodalompolitikából! Sok szeretettel ölellek a viszontlátásig.

Kálnoky László

1983. június 26.

 

***

 

Bertha Bulcsu levele Szederkényi Ervinhez

 

Kedves Ervin,

leveledből nem árad az optimizmus, de sajnálatosan én sem tudok olyan hírt közölni, ami bármelyikünket megnyugtathatna. A helyzet nehezen áttekinthető, s ha az ember körültekint, csak kapkodást lát. Az egészben az a legszomorúbb, hogy egy mesterségesen keltett nyugtalanságról és zűrzavarról van szó, a helyzet semmit sem indokol egyelőre.

Az Írószövetségben, nagyon szerencsétlenül, lezajlott a fiatalok lázadásának a tárgyalása,* melynek az lett a végeredménye, hogy a titkárság döntését és sajtóközleményét a választmány nem hagyta jóvá. Nem a fiatalok igaza miatt, hiszen sajnálatosan a 164 emberből csak húsz tekinthető írónak, s a húszból talán hat ember tehetséges. A többiek hozzájuk csapódtak a műszaki egyetemről, más furcsa helyekről, és nem is foglalkoznak írással. Dobozyék nagy baklövése, hogy ezt csak későn, szinte utólag vették észre. Egy pluralista törekvés kibontakoztatására történt kísérlet, ami az Írószövetség esetében kínos. De a nem írók bevonultak az Írószövetségbe, s annak zászlaja alatt megcsinálták a politikai botrányt. Ha írók csinálják, egyetlen szót sem szólok. Most már senki nem ért semmit, de ügy keletkezett, s arra alkalmas, hogy akik valóban írók, és jól írnak, megnehezedjen az életük.

A Jelenkor ügyét nem értem, azt hittem, nálatok minden kiegyensúlyozott. Ha valamit tanácsolhatok, akkor csak azt, hogy legalább Te ne kapkodj. A jól bevált nyugodt módszerességeddel szervezd tovább a lapot, és csinálj úgy, mintha jól mennének a dolgok. Nem kell mindenkivel mindent megvitatni, vagy meggyőzni igazadról. Figyelmen kívül lehet hagyni embereket és véleményeket. Olyan vagy ott, mint egy öreg tölgyfa, beárnyékolhatod az aljnövényzetet. Én igyekszem írni valami jót, és ha magam is elfogadhatónak érzem, elküldöm. Szólok itt másoknak is. Valamit megpróbálok politikai vonalon is, de most mindenki olyan hisztérikus, hogy a végeredmény bizonytalan. Ráadásul rád most neheztelnek Gáll Pista írása** miatt. Az egész főváros lázban él és bátorságodat dicséri, hogy leközölted Gáll novelláját, melyben a kor ünnepelt költője kukoricacsutával törli a fenekét. Gáll sajnos nem tudta elérni, hogy novellája az Új Írásban jelenjen meg. Ezért aligha kapsz megrovást, de más okból bizonyára bekövetkezik.

Én félig az ÉS-nél vagyok, valójában ott kellene lennem, teljes értékű munkát végzek, de két hónapja nem érkezik meg a kinevezésem. Újabb manipuláció, aminek az lesz a vége, hogy lemegyek Szepezdre, és szeptemberig nem jövök vissza.

Sajnos az írói honoráriumok döbbenetesen alacsonyak, ebből eredően a hangulat rossz, és az írók alacsonyan tartott életnívójából nem az következett, amit a kormányzat várt. Minden szarra volt pénzük, az irodalomtól pár milliót sajnáltak. Most úgy hallom, adnának már, de nagy kérdés, hogy használ vagy nem használ. Az összes szocialista országban három-négyszer több honoráriumot fizetnek, mint nálunk, de van, ahol nyolcszorosát. S az íróknak más kiváltságaik is vannak. Ezt itt mindenki tudja. Ehhez még jön nálunk az Írószövetség beszart, koncepció nélküli munkája, a szétvert lapok és folyóira-tok ügye, a szétvert színházak ügye, s elég egy apró, szinte közegen kívüli esemény, a fiatal írók és nem írók lázadása, mire összeomlik az egész. Az írók megbecsülésére jellemző, hogy a József Attila-díjból két-három hónapig lehet megélni, a Kossuth-díjból pedig egy Zsigulit sem lehet venni.

Küzdünk, de az eredmény mindig kétséges. Az egészségem egész télen rossz volt, most javul, de fogorvoshoz kényszerültem, ez újra tönkreteszi a napjaimat. Leszaladgálunk Szepezdre, de ez is egy botrány, mert egy út oda-vissza 470 forint. Talán a tavasz meghozza a derűsebb napokat.

Szeretettel ölel: Bulcsu

Bp., 1981. IV. 2.

 

[*1981. március 11-én a Magyar Írószövetség titkársági ülésén döntöttek a FIJAK felfüggesztéséről, ezt a határozatot terjesztették a választmány elé 1981. március 23-án. – ** Gáll István: „Kafff-ka", Jelenkor, 1981/3.]

 

***

 

Lázár Ervin levele Szederkényi Ervinhez

 

[Keltezés nélkül, valószínűleg 1976-ban]

 

Kedves Ervin!

Mély bánatomra csak kudarcaimról beszámoló levelet küldhetek kézirat helyett.

De sajnos mostanában nem megy semmi, valami jó tündér kicserélte a fejemet egy úritökkel. Ha jártadban-keltedben valahol a földeken látsz a viruló tökök közt egy író-fejet, légy szíves, értesíts.

És itt, e helyt ünnepélyesen megígérem, hogy Győző 70., 75., 80., 90. és 100. születésnapjára írni fogok,* és valahányszor elvárom tőle, hogy az alkalom örömére megigyon velem egy üveg vörösbort. (Mint kiderült, vörösbort inni tökfejjel is lehet.)

Elnézésedet kérem:

Sok szeretettel üdvözöl

Ervin

 

[*Lázár Ervin: „Berzsián költő köszönti mesterét. Csorba Győző hatvanésháromnegyedik születésnapjára", Jelenkor, 1977/7–8.]

 

***

 

Ilia Mihály levele Szederkényi Ervinhez

 

Szederkényi Ervinnek

Pécsre

 

Kedves Ervin Barátom,

most végez itt nálunk magyar-angol szakon Csuhai István, ki Pécsre kerül a megyei könyvtáratokba. A fiú a Szende-család lány tagját vette feleségül. Okos, nagyon tájékozott férfiúról van szó, főleg a mai magyar prózát pásztázza szorgalommal. Esterházyról, Mészölyről írt igen kiválókat. A Harmadkor című itteni egyetemi irodalmi lap fő mozgatója és szervezője. Nagyon tájékozott Határ Győző labirintusaiban is. Az élő irodalom pásztázása mellett hosszabb távra van terve a két háború közti magyar irodalom íróinak irodalomfölfogását kutatni. Szeretném figyelmedbe ajánlani a fiút, mindenképp veszteségnek tartom, hogy Szeged nem tartja itt, de nyereségnek mindenütt, ahova megy. Kértem, hogy keressen föl téged, beszélgess vele, olvasd el eddigi írásait (a szakdolgozatát is!), látni fogod, hogy nem érdemtelent ajánlok figyelmedbe. Sajnálnám, ha elmerülne a könyvtárban, és nem kamatoztatná hajlamait az élő irodalom terén. Csöndes, nagyon jó hajlamú fiatalember, nagyon bízom benne, hogy körödben hasznos munkálkodó lesz.

Szeged, 1986. máj. 11. Ölel és üdvözöl: Ilia Mihály

 

Végelhez itt is gratulálok. Hosszú idő óta ebben a kérdésben ez a legjobb szólás ott és itt.

 

***

 

Nádas Péter levelei Szederkényi Ervinhez

 

Budapest, 1978. január 14.

 

Tisztelt Szederkényi Ervin,

már hetek óta szeretném elküldeni ezt a kéziratot*, s igazán illetlenségnek érzem, hogy a Mészöly Miklós által közvetített felszólításra eddig nem is reagáltam, de mivel a darab a Vígszínház meghívásos pályázatára készült, s ők nem akarták, hogy nyilvánosságra hozzam addig, amíg a zsűri nem döntött, várnom kellett; igaz, döntés még mindig nem született, ám kérésemre Radnóti Zsuzsa mégis beleegyezett, hogy elküldjem, s átadjam a Magvetőnél készülő antológia számára is.

Válaszát, döntését várva és érdeklődését köszönve, tisztelettel üdvözli:

Nádas Péter

1119 Bp. Andor u. 9/B

 

[* Nádas Péter Takarítás című darabjáról van szó.]

 

***

 

Budapest, 1978. január 25.

 

Kedves Szederkényi Ervin,

talán mondanom se kell, hogy mennyire sajnáltam, hogy nem tudjátok közölni a darabomat, de egy darab közlése, már csak a nehéz tördelhetőség miatt is, tudom, milyen komplikációkat okozhat. Amit küldök, sajnos nem novella, csupán egy szöveg, de novellát mostanában nem írok, egy regényen nyüglődöm, az viszont egyelőre – kellő áttekintés hiányában – nem szétszabdalható. Én is remélem, hogy sikerülhet ez a találkozás a Jelenkor és közöttem, de hát ha nem most, akkor majd máskor – bár abban is reménykedem, hogy ez a szöveg megnyeri tetszésedet.

Szeretettel üdvözöl:

Nádas Péter

 

***

 

Kisoroszi, 1979. március 1.

 

Kedves Ervin,

most aztán nem lesz ebben a levélben semmi körülményeskedés; most a másik végletbe átesvén durván küldök egy kéziratot.* Kérlek, olvasd. Türelmetlenül várom a válaszod. És az üzeneteket köszönöm.

És én is, szeretettel, ami azt jelenti, hogy maradok:

Nádas P.

 

[*Nádas Péter első közlése a Jelenkorban: „Sétánk egy régi délutánon. Fejezet egy emlékiratból", 1979/5.]

 

***

 

Kedves Ervin,

miért hagytátok le az alcímet?! netán szerkesztői meggondolás? az istenért, ne! csak alcímmel együtt érvényes!* (Úgy gondoltam, ha kurzívból lenne szedve, akkor még csúnya se lenne.)

Amióta befejeztem a darabot, undorodom minden papírtól; depresszió; együtt a lélek és a test nyomora; nekem is kár, hogy őszre tolódik ez a Takarítás, mert így félő, hogy a semmibe csúszik; Psota Irén lenne Klára benne, s neki csak ősszel van ideje; „a másikat" rögtön küldöm neked, ha visszakapok egy példányt a Vígszínháztól; most olvassák az urak;

még nem tudom, melyik fejezetet válasszam, de ezen gondolkodni itt van még az április; szeretnék valami olyat, mely nem túlságosan megbotránkoztató; te vagy a legtürelmesebb szerkesztő, már-már gyógypedagógusi adottságokkal; én pedig a legtürelmesebb író, mert még magamat is sikerül kibírnom türelemmel (majdnem) (ha Isten segít);

köszönöm;

és szeretettel üdvözöl

N. Péter

Budapest, 1979. április 4.

 

* ez ultimátum!

 

***

 

Kedves Ervin,

örülök elhatározásodnak, köszönöm. Ami pedig a továbbiakat illeti, egy elvi jelentőségű kérdésem lenne hozzád: lehetséges lenne-e, hogy a LÁNYOK, FOLYTATÁS című fejezetet, amely tavaly készült el és írd és mond 200 oldal, négy-öt-hat részletben közöld? Ha elvileg lehetséges, akkor elküldeném neked a kézirat harmadik példányát – döntésre és szétszabdalás helyének megvitatására, s ha úgy döntenél, hogy köll, akkor legépeltetném. Várom hát az elvi állásfoglalást,

és szeretettel üdvözöl:

N. Péter

Budapest, 1983. április 19.

 

***

 

Kedves Ervin,

azért e megkésett válasz, mert időközben megpróbáltam eladni magamat a konkurenciának; ott sem sikerült – úgy látszik, sok vagyok; igaz, magamnak is! Kedves Ervin, akkor egyelőre maradjunk a semminél, mert ezt a kétszáz oldalt semmiképpen nem szeretném megbontani. Nem is lenne jó. Az olvasónak se. De azért köszönöm a százflekkes ajánlatodat is. Ha érdeklődésed még kitart, akkor később tán ajánlok kevesebbet. Kíváncsian várom a nyári számot,

és szeretettel üdvözöl

N. Péter

Kisoroszi, 1983. június 14.

 

***

 

[Keltezés nélkül, 1984 júniusában]

 

Kedves Ervin,

nem kevés szomorúsággal (ami persze az öröm mulandóságának elégedett szomorúsága) veszem tudomásul, hogy ez a júniusi szám is megjelent. És akkor ennek a szép rendszerességnek is vége van. Jó volt. Amennyire lehetséges, még sajtóhibátlan is volt. Hozzászoktam. Jó és új volt az életemben. Köszönöm.

Nemes Nagy Ágneséknak adtam egy újabb részt; még nem reagáltak rá, de talán a kezedbe kerül.

Kisorosziból elköltöztünk Gombosszegre, most építkezünk. A várban meg felújítanak. Csupa épülés, rombolás az élet. Ideírom hát ezt az új címet is:

GOMBOSSZEG

PETŐFI U. 22.

8984

 

és szeretettel üdvözöl:

N. Péter

 

***

 

Gombosszeg, 1985. december 29.

 

Kedves Ervin,

néha nekem is pontosan úgy tűnik, ahogyan írod. S ha tényleg így van, akkor nem csak kéziratot olvasol, hanem vesébe is látsz. Csakhogy János nyugodt, jobbára derűs, sodrából kihozhatatlan és néha tenyérbe mászóan kiegyensúlyozott ember: egy önmagát szelíden és szeretetteljesen sanyargató, gondolkodó aszkéta. Hozzá képest durva, kéjsóvár előember vagyok. Hétéves kora óta ismerem, s azóta egyetlen egyszer, kamaszkorában sikerült felindultnak látnom. Lázas volt és nagyon taknyos. S azt merészeltem követelni, megerősítve a lehetetlen anyai könyörgést, hogy menjen szépen orvoshoz. Azt ordította, hogy majd akkor megy, ha meggyógyult. Ezt a kijelentést azóta se értem. De körülbelül ilyen.

Most pedig azt az arcátlanságot engedtem meg magamnak, hogy lemásoltam levelednek róla szóló sorait és elküldtem neki. Mondataid hajlításaiból ugyanis úgy látom, hogy közvetítői szerepemet jobb felmondanom. Döntsön ő, illetve beszéljétek meg egymás között, hogy az adott esetben mi a leghelyesebb megoldás.

Ami engem illet, néhány hónapos szünet után ismét dolgozni kezdtem. Több szempontból is elég nagy megrázkódtatás, de nem érdektelen. Ismét egy elég hosszútávúnak látszó terv, s egyelőre csak azt próbálgatom, hogy megvalósítható-e. A drámák, ha egyáltalán sikerülne feltornáznom magam a hangjukhoz, későbbre maradnak. Amennyiben február végére sikerül befejeznem azt az elbeszélést, amelyen most dolgozom, és azzal kecsegtet a dolog, hogy illeszkedik a tervbe, tehát folytatható, akkor ezt Lengyel Balázsnak adom, mert Ágnes már az első számukban látni akart; s ki tudna neki ellenállni. Ha viszont nem sikerül befejeznem, akkor valamikor később elküldöm neked. Így kártyázom magammal.

Ha kitavaszodik, akkor néhány napra elmegyek Pécsre. A színház hívott, mert mindenféle ellenállhatatlan terveik vannak. Kíváncsi vagyok, miként és főleg kivel kivitelezhetők. Legutóbb a Weöres-darab előadásának pesti vendégjátékáról jöttem el, de úgy, menet közben, felállva, kitörve a sorokból. Igazán kriminális előadás volt. Szóval, remélem, hogy majd találkozunk és annyi év után ismét beszélgetünk.

Alaine azt mondja, hogy félig (?) elolvastad Szigligeten a regényemet. Nyomdában van. Kénytelen leszel elolvasni a másik felét is.

Dolgozom nektek!

Boldog új évet kíván, békét és nyugalmat és minden hónapban pontosan annyi jó kéziratot, amennyi egy számhoz kell; szeretettel:

Nádas Péter

 

***

 

Esterházy Péter levelei Szederkényi Ervinhez

 

Tisztelt főszerkesztő úr,

kézirat ládák alján, ládák várható mozgatási ideje november közepe, ehhez tessen a postai út idejét hozzávenni, és akkor.

Most vettem a hírt a Magvetőtől, hogy a könyvet, melyben a jelzett szöveg volna,* 82 könyvhétre tervezik (ezt az esetleges művön kívüli aggályokhoz...),

a szerkesztőség kezét csókolva

maradok az Ön hű

P.-je

81. X. 27.

 

[* A Daisy kéziratáról van szó, amely megjelent a Jelenkor 1982/3. és 4. számában.]

 

***

 

81. XI. 19.

 

Kedves Ervínó Szerkesztő Úr,

ez az. (Nem-elsőpéldány-voltáért: pardon...) ok: Magvetőnél már nyomdában, így, átalmenve tehát a hivatalos és nem-hivatalos zsilipeken – ígérve 82 Könyvhétre (együtt a Mozgó V.-beli Ágnes-sal lesz kötet). Olykor valóban ordenáré, de nem hiszem, hogy ott is, ahol nem kellene, ahol kikerülhető volna.

Fontos lenne nekem, ha közölni tudnád – nemigen tudom elképzelni, hol máshol.

Várva a 12-es számot és Daisy számára a kegyes döntést

ölel:

P.

 

***

 

Drága Főszerkesztőm,

szép, ugye, az Októberi Szám...

Írtak a pécsi Ifjúsági Házból, a dec. 5-i Jelenkor-est ügyében; telefonoztam, hogy jó. Mi tudható bővebb a dologról?

Julit* láttuk néha itt-ott (itt is) (meg pl. egy fantasztikus J. Menzel-előadáson a Katonában), jól látszik lenni.

Tudtad te – én most hallottam –, hogy Bodor Ádám (Plusz-mínusz egy nap, Milyen is egy hágó?) Erdélyből áttelepült? Nagy szerző; meg nem is ismer senkit, egyedül etc. – jó volna talán megkörnyékezni... (Címe: Bodor Ádám, Bp. II, Zsolt fejedelem út 50.)

Öleli híve:

P.

83. X. 11.

 

[*Szederkényi Júlia]

 

***

 

Ervinkém,

lásd, csak füttyentesz – és máris –

Műfaja (kívülre): vagy semmi, vagy: – testkézirattöredék* – az írás eredendően a Residenz Kiadó almanachjába íródott (ezért (is) kellenek a betoldások). Elnézést, hogy nem első „levonat" (kivéve: a betoldások!).

Hívj, hogy mi a helyzet.

 

86. I. 20.

Ölel: Péter

 

[* „A rózsa", Jelenkor, 1986/3.]