Kedves Gara László, tegnap este Gyergyai Albert volt a vendégünk,¹ és Paris felé ábrándoztunk. Magáról is sok szó esett, nagy elismeréssel beszélt a fordításairól és említette, hogy egy nagyobb magyar antológia összeállítására készül.² Így született meg levelem további része.

Szeretném, ha az említett antológiában megérdemelten részt vennék én is. Azt hiszem, annyira ismeri munkásságomat, hogy feltételezi, hogy tudok tíz, tizenöt olyan verset adni, amelyek a provincionalizmuson túl francia szinten is reprezentálnák költészetünket.

Ezen kívül „Mesterek köszöntése" cím alatt mostanában írtam tíz verset, tíz legjelentősebb modern festőről.³ (Matisse, Picasso, Braque, Léger, Klee, Chagall, Franz Marc, Chirico, Max Ernst, Henri Rousseau.) A tíz vers az ő sajátos művészetüket érzékelteti és jellemzi a költészet szabad formanyelvén. A versek 64 oldalas albumalakú kiadásban fognak megjelenni, előszóval, jegyzetekkel és a festők egy-egy egész oldalas színes reprodukciójával. Magához azért fordulok ebben az ügyben, hogy megkérjem, ha csak egy mód van rá, fordítsa le ezeket a verseket és helyezze el valamelyik érdemes francia folyóiratban. A versek, hiszem, hogy olyan kvalitásúak, hogy megnyerik és kielégítik a francia szerkesztők ízlését. Ezt annál is inkább hiszem, mivel Gyergyai, mint említette, már beszélt rólam Alain Bosquet-vel,⁴ aki készséggel segítené elő a versek közlését. Kérem, amennyiben teheti, lépjen érintkezésbe A. B.-vel ebben az ügyben.

Ezen kívül tudom, hogy T. Tzara⁵ is szívesen nyújt segítséget részemre abban, hogy írásaim kint megjelenhessenek. Kérem, forduljon hozzá bizalommal. Neki is ma küldök levelet, ő tehát erről a dologról már tudni fog.

Ezen kívül a napokban felkeresi Önt egyik barátunk, aki magával viszi az említett tíz verset, hogy átadja Önnek.

Befejezésül még egyszer kérem, fogadja jó szívvel kérésemet, és amit tud, tegyen meg az ügy érdekében. Nagyon szeretném, ha a verseket átolvasta, értesítene róla, mi a véleménye, és milyen kilátásai vannak tervem megvalósításában.

Szívélyes barátsággal üdvözli

Kassák Lajos

Budapest,1957. VIII. 23.

címem:

Budapest, III. ker. Bécsi-út 98.

 

[Gépirat; boríték nélkül]

 * Gara László (1904–1966): műfordító, szerkesztő, újságíró. A húszas évek elején települt Párizsba, ahol újságíróként és fordítóként dolgozott. 1945 után a magyar külképviseleten vállalt munkát, 1952-ben hazatelepült, 1956-ban ismét emigrált. Minden idejét a magyar irodalom franciaországi megismertetésének szentelte, számos magyar irodalmi művet fordított franciára. Legjelentősebb munkája a szerkesztésében megjelent magyar költészeti antológia (Anthologie de la Poésie Hongroise du XIIe siécle á nos jours, Seuil, 1962), amelyben a magyar műfordítói hagyománynak megfelelően kiváló francia költők nyersfordítások alapján tolmácsolták a verseket. E kötet nyomán hasonló válogatás készült a Seuil-nél a lengyel és a portugál költészetből is.

Hagyatéka, melynek legjelentősebb része magyar és francia írók hozzá írt több száz levele, a közelmúltban került lánya, Mme Claire Meljac jóvoltából a párizsi Egyetemközi Magyar Tanulmányi Központ (CIEH) könyvtárába; a levelek rendszerezését és feldolgozását Nyéki Lajos professzor úr kezdte el. A kutatómunkát, melynek célja egy Gara-emlékkötet összeállítása, Bende József és Hafner Zoltán végzi az OKTK támogatásával.

A műfordítónak írt több száz levél között szerepelnek Kassák Lajos és felesége huszonhat levele is, ezekből közlünk válogatást. Az utolsó levél, mely Gyergyai Albertnek szól, szintén a Gara-hagyatékból került elő. Köszönjük Bende Józsefnek és Hafner Zoltánnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az anyagot, valamint a jogtulajdonos Kassák Múzeum hozzájárulását a közléshez.

A kéziratos anyagból a szerkesztőségünk által válogatott leveleket jegyzetekkel láttuk el és a nyilvánvaló tollhibákat javítottuk Köszönet illeti Csaplár Ferencet, a Kassák Múzeum igazgatóját a jegyzetanyag összeállításához nyújtott segítségéért. (A szerk.)

1 Gyergyai Albert (1893–1981) irodalomtörténész, műfordító, író, a francia irodalom jelentős szakértője és fordítója.

2 A szerkesztőségi jegyzetben említett, 1962-es kiadású antológiáról van szó.

3 A Mesterek köszöntése 1965-ben jelent meg a Magvetőnél.

4 Alain Bosquet (1919–1998) francia költő, kritikus, számos magyar költő (köztük Babits Mihály, Szép Ernő, József Attila, Füst Milán, Illyés Gyula és Weöres Sándor) fordítója.

5 Tristan Tzara (1896–1963), eredeti nevén Samuel Rosenstock, román származású francia költő, a dadaista mozgalom alapítója. Személyesen ismerte Illyés Gyulát és József Attilát (akiről több ízben írt, és fordított a verseiből is), 1921-től kapcsolatban állt Kassákkal és a Má-val.

 

* * *

 

Kedves Gara László,

ne vegye különösebb zaklatásnak, hogy újabb levéllel fordulok Magához. Nem tagadom, izgat a kérdés, hogy tulajdonképpen történik-e valami a kiküldött verseim körül. Én nem tudok semmi bizonyosat, de itt a lapok hírrovatában közölték, hogy az említett versek lapban, sőt könyvben is Varga Ferenc illusztrációival megjelennek.¹ Füst Milánné² átadta az Ön üzenetét, hogy ez a megjelenés márciusban be is következik. Szóval csak így másod-harmadkézből tudok valamit a dologról. Nagyon szeretném, ha legalább néhány sorban értesítene az ügy állásáról. Ez azért is fontos lenne a részemre, mivel egyéb munkám vagy munkáim megjelentetésével is kísérletezni szeretnék Franciaországban. Azt hiszem önéletrajzi regényem, „Egy ember élete", érdeklődésre találna ott. Főképpen első három része, „Gyermekkor", „Kamaszévek", „Csavargások".³ Ez nem provinciális téma és a maga nemében, azt hiszem, világirodalmi érték. Kérem, gondolja át soraim értelmét és válaszoljon, amit rám való tekintet nélkül nyugodtan megtehet. Egyben jelzem itt, hogy kb. egy éve egy olyan könyvön dolgozom, amelyben a mai művészet minden ága mestereinek nyilatkozatait gyűjtöm össze a modern művészeti törekvések mai értékeléséről, s ehhez a gyűjteményhez én írok egy hosszú, vita jellegű előszót, amelyben az egész anyagot összefoglalom s mint korszerű dokumentumot adom az olvasók elé. A munka szépen halad, sok francia és más kiváló művészek már elküldték nyilatkozataikat és örömmel üdvözlik tervemet. Lehet, hogy erről a készülő könyvemről már Maga is hallott egyet-mást, s higyje el, hogy minden mellékgondolat nélkül komolyan csinálom, s valószínű, hogy nemcsak magyarul, hanem más nyelvterületen is értéket fog jelenteni.

Még egyszer kérem, válaszoljon soraimra és fogadja szívélyes üdvözletemet

Kassák Lajos

1958. V. 17.

 

[Gépirat; boríték nélkül]

1 Varga Ferenc (1908) Franciaországban élő festő- és grafikusművész, Picasso és Cocteau szűkebb baráti köréhez tartozott, 1947-48-ban került kapcsolatba Kassákkal.

2 Füst Milánné: Helfer Erzsébet (1897–1987), 1923-ban kötöttek házasságot Füst Milánnal.

3 E kötetek közül végül csak a Csavargások jelent meg franciául, Kassák halála után: Vagabondes, Corvina, 1972, ford. Roger Richard.

 

* * *

 

Kedves Gara László,

megkaptam levelét, köszönöm és örülök, hogy közvetlenül értesültem a versek sorsáról. Külön köszönet a fáradozásaiért, s kérem, adja át köszönetemet és üdvözletemet annak a költőnek, aki segítségére volt a fordításban. Kár, hogy a megjelentetés ideje kicsit eltolódott, de így is kíváncsian várom a versek megjelenését. Örülök annak is, hogy munkáim további fordításával is foglalkozni akar. Valóban ideje lenne már, hogy ebből az elzártságból legalább munkáim idegen nyelvű megjelenésével kilépjek. Az utóbbi időben sok külföldi barátomtól és tisztelt kortársamtól szakadtam el a saját hibámon kívül. Szívesen venném fel velük újból az érintkezést, különös tekintettel arra, hogy most egy dokumentáris könyv előkészítésén fáradozom. Kb. egy éve foglalkozom ezzel a gondolattal, sőt már a gyakorlati munkát is megindítottam ebben az irányban. Huszonkét kérdést fogalmaztam meg, a modern művészetek köréből, s ezeket szétküldtem, illetve a továbbiakban is szétküldöm különböző országok olyan művészeinek, akik aktív részt vettek az „izmusok" kifejlődésében és jelentős eredmények felmutatásában. Az akciót a franciák felé kezdtem meg először, s eddig több mint harminc választ kaptam tőlük kérdéseimre. Most mentek el leveleim az olaszoknak, spanyoloknak, hollandoknak és a környező államokba, de sorra kerülnek az angolok, amerikaiak, oroszok, japánok, és általában, mint említettem, nemzetközi anyaggal szeretném megtölteni a könyvet, amit az én vitázó jellegű, terjedelmes előszavam vezetne be.¹ Sajnos, az ügybe kicsit máris beleköptek. Kérdéseimre Cocteau² több mint fél évvel ezelőtt terjedelmesen válaszolt, utóbb azonban (úgy látszik, megtetszett neki az ötletem) ő is hasonló értelmű kérdést vetett fel a „Les Lettres Françaises" hasábjain,³ ahol a hozzá érkezett válaszokat közreadják. Ha nem Magyarországon élnék, nagyon komolyan protestálnék az eljárása ellen, de így nem tehetek egyebet, mint keserű szájízzel tudomásul veszem ezt a furcsa módszert és csüggedés nélkül folytatom a magam elgondolásainak keresztülvitelét. Azt hiszem, végeredményben egy szép, dokumentáris értékű könyvet tudok létrehozni, aminek az idegen nyelvű megjelentetésére is számíthatok.

Értesítem róla, hogy hamarosan vagy postai úton, vagy valaki által személyesen kijuttatom Magához egy-két könyvemet és kéziratban lévő írásomat. Még egyszer hangsúlyozom, nagyon örülnék, ha francia nyelvű megjelentetésükben segítségemre lenne. Kíváncsian várom levelét, ha lesz valami mondanivalója a számomra. Mellékelten küldöm a készülő könyvem kérdéseit. Ebben a munkámban tudna-e valamiképpen a segítségemre lenni?

Szívélyes üdvözlettel

Kassák Lajos

Budapest, 1958. június 13-án

 

[Gépirat; boríték nélkül]

 

1 A körkérdésre körülbelül hatvan válasz érkezett, de a kiadók elzárkóztak az anyag publikálásától. Vö. Dévényi Iván: „Jean Cocteau sorai Kassák Lajoshoz", Jelenkor, 1964. február, 155–157. o., illetve: Gách Marianne: „»A jó művészet olyan világot mutat, amelyet a laikus még nem látott.« Beszélgetés Kassák Lajossal", Film Színház Muzsika, 1966. február 18. 12–13. o. Végül az anyag kis része jelent meg, lásd Kassák Lajos: „Egy meg nem született könyvről", Magvető (Almanach), 1966. 3. szám, 353-395. o.

2 Jean Cocteau (1889–1963) francia író, költő, filmrendező, képzőművész.

3 Les Lettres Françaises: francia kommunista irodalmi hetilap, 1942 és 1972 között működött, 1949-től Louis Aragon főszerkesztésében.

 

* * *

 

Kedves Gara László, szerencsésen hazaérkeztünk, itthon azonban megbetegedtem kicsit, s ezért ilyen késedelemmel írok Magának. Intenzíven élnek bennem az ottani napok emlékei, s ezért szeretném, ha minél előbb válaszolna soraimra. Érdekelne, hogy továbbította-e Sonia Delaunayhoz¹ levelünket és a fordításokat, s ő válaszolt-e Magának? Beszélt-e Vásárhelyivel² s megállapodtak-e a fordítás ügyében? Nehéz lesz így, levelezés útján mindenről értesülnöm, de érintkezésünknek egyelőre nincs más módja. Nagyon szeretném, ha az ott előkészített dolgaim megvalósulnának. Ehhez a Maga komoly segítségére is szükségem van, és remélem, hogy ezt meg is kapom. Nagyon jól múltak napjaim a maguk körében, itthon pedig szorgalmasan dolgozom a négy fal között. Hogy dolgozni tudok, mondhatnám, ez az egyetlen boldogító érzés a számomra. Csak ne lenne olyan irtózatosan messze tőlem Páris, az a hely, amelynek annyit köszönhetek irodalmi és képzőművészeti fejlődésemben. Nem tudom, kijutok-e oda még egyszer? Annyi azonban bizonyos, hogy régi barátaim olyan szeretettel fogadtak, ami felejthetetlen.

Kérem Magát, kérdéseimre lehetőleg részletesen válaszoljon és ne ejtse el azt a fonalat, amit olyan szépen kezdtünk el legombolyítani. Bizonyos lehetőségek feltétlenül adva vannak, amikkel élnünk kell a saját érdekünkben.

Külön kérem rá, hogy alábbi soraimat, legyen szíves, fordítsa le Villefosse (nem tudom, helyesen írom-e a nevét?) barátunknak:³

Kedves Uram, ezúton és kissé elkésve kérek Öntől bocsánatot, hogy annak idején párisi meghívásával nem tudtam élni. Az időm korlátozva volt, s rengeteg elintéznivalóm akadt még. Amint hazajöttem, megbetegedtem, s így ez a levél is csak elkésve íródhatott meg. Kérem, kedves meghívásáért és baráti szívélyességéért fogadja őszinte tiszteletemet.

Kassák Lajos

Kedves Gara László, Magát is barátsággal üdvözlöm.

Kassák Lajos

Kedves Gara László, remélem, már nem dohog, de hát úgy látszik, a napi dohognivalójára szüksége van. Sajnos két különböző nyelvet beszélünk, és úgy veszem észre, anyanyelvét mindenki rövid idő alatt elfelejti. No majd, ha legközelebb kimegyek Párisba, folytatjuk a veszekedést.

Addig is szívélyesen üdvözli

Kassák Lajosné

Budapest, 1961. I. 25.

 

[Gépirat; címzés: „M. / L. Gara / 29 rue Surcouf / Paris 7e // L. Kassák / Budapest III. Bécsi-út 98 / (Hongrie)"] [Légiposta]

 1 Sonia Delaunay-Terk (1885–1979) ukrán származású francia kubista festőnő és dizájner, az orfizmus irányzatának képviselője férjével, Robert Delaunay-vel együtt (1885–1941). Tagja volt az 1960-as párizsi Kassák-kiállítás intézőbizottságának; férje a Ma munkatársa volt az 1920-as években.

2 Vásárhelyi: Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző, 1908–1997) pécsi származású francia képzőművész, vö. a következő levéllel.

3 Louis de Villefosse francia író, történész.

 

* * *

 

Kedves Gara László, köszönöm a sorait, amiben értesít az ottani dolgaim állásáról. Valóban nehezen mozdulnak előre az ügyek, de ez esetben objektív okai vannak a látszólagos mozdulatlanságnak. Sonia Delaunay, amint értesített róla, Svájcba utazott, ahol kiállítása van. Hiszem, hogy ő nem fog megfeledkezni arról az ígéretéről, amit szóban tett nekem, és szorgalmazni fogja egy verseskönyvem kiadását Svájcban. Természetesen én újra írok neki, és megpróbálom a dolgot sürgetni.

Ugyanígy vagyunk Vasarelyvel is, ő előbb beteg volt, azóta pedig úton van Bruxelles-be, Kölnbe és Milanóba. Kiállításai vannak ezeken a helyeken, s így agyon van strapálva, kis ideig tehát várnunk kell, amíg az én dolgomat is komolyan előveheti. Ne gondoljon róla semmi rosszat, én nagyon korrekt és jóindulatú embernek tartom. Neki is írok újból, magát pedig kérem, amint aktuálissá válik a fordítás, lásson hozzá és végezze el minél előbb, nehogy miattunk szenvedjen az ügy újabb késedelmet.

Nagyon köszönöm, hogy beszélt francia barátunkkal és átadta neki az egyik képet. Bizonyára alkalom adódik rá, hogy helyette egy másikat ajánljak fel Magának.

Kérem, ha teheti, írjon ismét ügyeim újabb állásáról. Feleségemmel együtt szívélyesen üdvözöljük.

Kassák Lajos

és Kassák Klári

Budapest, 1961. II. 20.

 

[Gépirat; boríték nélkül]

 

* * *

 

[Levelezőlap; Pb.: Budapest, 1961. április 14.]

 

Kedves Laci, ma kaptam meg a gyógyszert – hálásan köszönöm. Nagy segítség a részemre, annál is inkább, mert itt nem lehet beszerezni.

Különben dolgozom, most éppen egy filmemet készítem elő.¹ Kérték tőlem és nagy nehezen rászántam magam, hogy megcsinálom – persze a kellő szakemberek segítségével. Jó, hogy segítenek, de lehet, hogy éppen ezért nem fog kellően sikerülni. Terveim, elgondolásaim gyakorlati megvalósításában sosem bíztam igazán. De nélkülük film vagy színpadi mű megvalósítása lehetetlen. Különben derék, jószándékú, kulturált társak. Majd meglátjuk az eredményt.

Bercit megkértük, hogy látogassa meg a mamáját és intézzen el mindent.²

Még egyszer köszönettel és üdvözlettel:

Kassák Lajos

és Klári

 

[Kézirat; címzés: „M. / L. Gara / 29 rue Surcouf / Paris 7e // L. Kassák / Budapest III. Bécsi út 98 / (Hongrie) // Par avion."]

1 A film az Angyalföld című Kassák-regényből készült Az angyalok földje (írta: Hubay Miklós, rendezte: Révész György). Az előkészületekről tudósít Lelkes Éva: „15 év élet. Film készül Kassák Angyalföld-jéből", Film Színház Muzsika, 1961. október 6. 32-33. o. Vö. az 1963. IV. 16-i levéllel.

2 Berci: Gyergyai Albert.

 

* * *

 

[Levelezőlap; Pb.: Budapest, 1961. április 30.]

 

Kedves Laci,

Bercitől hallom, hogy neheztel rám, mivel nem köszöntem meg küldeményét. Nem vagyok túl udvarias ember, de hálátlan sem vagyok. Ezért, amint a küldemény megérkezett, repülő postával rögtön megköszöntem. Higyje el, hogy pontosan így volt, s most újból hálásan köszönöm. Kétségbeestem volna, ha maga nem lett volna olyan figyelmes hozzám. Bár megszabadulhatnék ettől a bajomtól, szellemtelen és nagyon idegesítő. Különben Berci meglátogatta a mamáját és fogadja az üdvözletüket is. Szívélyesen köszönti

Kassák Lajos

Dohog, dohog, megint igazságtalanul. Még egyszer köszöntöm.

Klári

Válaszoljon, megkapta-e ezt a lapot.

 

[Kézirat; címzés: „L. Gara / 29 rue Surcouf / Paris 7e / France // L. Kassák / Budapest III. Bécsi út 98 // Express / Par avion."]

 

* * *

 

Kedves Gara László, jó hanggal és jó hírrel telített levele megérkezett. Köszönet érte. Jólesik tudnom, hogy a Jeanne d’Arc-vers¹ tetszett ott maguknak, és mindjárt hozzá is láttak a fordításához és elhelyezéséhez. Nagyon szeretném, ha az N. R. F. közölné.² Kíváncsian várom az antológia megjelenését, nagy munkának és nagy eredménynek tartom. Valóban Maga az egyetlen ember, aki a magyar dolgokkal komolyan és odaadóan foglalkozik. Fogadja érte különösebb köszönetemet. Tivadar barátjától³ is kaptam már levelet, örülök neki, hogy hosszú idő múltán életjelt adott magáról felém is. Valamikor az én lapomban jelentek meg az első írásai. Jólesik, hogy most ő van az én segítségemre.

Ha azt is vallja magáról, hogy rossz levélíró, ha lesz valami mondanivalója számomra, kérem, üljön csak le a papírhoz és szánja rá magát néhány sorra, amit mindig szívesen fogadok.

Szeretnék még egyszer Párisba kijutni, de addig is fogadja szívélyes üdvözletemet

Kassák Lajos

Budapest, 1961. augusztus 5-én

Kedves Laci, nagyon örültem én is a levelének, s ez alkalomból szeretném még egyszer megkérdezni, vajjon azt a levelet, amelyben három Párisról szóló versét küldtem el K. L.-nek (tehát nem a Honegger-verset), megkapta-e? Kizárólag azért érdekel, hogy elvész-e még levél? Másik kérésem pedig az, hogy most, hogy Paulhannak átadták az említett verset, nem volna-e helyes emlékeztetni őt az én nála tett 1960 áprilisi látogatásomra, amikor a Magától megkapott Kassák-versfordításokat átadtam neki személyesen, ő érdeklődéssel futotta át (legalábbis a helyszínen így nyilatkozott), s azt mondta, érdekli a dolog, foglalkozni fog vele. Most talán azokat és ezt össze lehetne kapcsolni. Persze nem terhelni akarom Magát, de most olyan jó apropos van.

Bízom benne, hogy leszünk még Párisban és találkozunk még. Addig is szívélyesen üdvözli

Kassák Klári

 

[Gépirat; címzés: „M. / L. Gara / 29 rue Surcouf / Paris 7. / France // L. Kassák / Budapest III. Bécsi-út 98"] [Légiposta]

1 A Jeanne d’Arc-vers: Honegger zenéjét hallgatom, megjelent a Vagyonom és fegyvertáram kötetben (1963, Magvető).

2 NRF: Nouvelle Revue Française, az egyik legrangosabb francia irodalmi folyóirat. A levél keletkezése idején Jean Paulhan és Marcel Arland szerkeszti.

3 Tivadar: Beregi Tivadar (Theodor Beregi, 1909–1993) újságíró, irodalomtörténész, 1929-től Franciaországban élt, a Bibliothéque Nationale, majd a Francia Rádió munkatársa.

 

* * *

 

Kedves Laci, régóta nem kaptunk Magától semmi hírt. Még szeptemberben írt a férjem Magának, de erre sem adott választ. Tudom, mindez csak azért van, mert rossz levélíró, ezért hát megkísérlem én szóra bírni. Egyébként férjem betegeskedik, s nagyon nem könnyű az élete.

Kedves Laci, sok mindenről szeretnék érdeklődni, s ha ideje és kedve van hozzá, válaszoljon, minél előbb.

A „Mesterek köszöntése" című ciklust, úgy látom, el kell ejteni, hiszen kb. negyedik éve van megjelenőben. Ezért csak az újabb dolgokról kérdezek. Itt köszönöm meg még egyszer közbenjárását, hogy Beregi barátjával együtt létrehozták a Jeanne d’Arc c. vers francia nyelvű fordítását és elhelyezését. Vajjon megjelent-e már a Nouvelle Revue Française-ben, és ha nem, tudják-e, mikor? Annak idején írtam Magának, hogy itt lenne az alkalom felhívni Paulhan¹ figyelmét arra, hogy 1960 áprilisában, mikor én nála jártam Karácsony Bandival,² átvette Kasssák Lajos néhány francia nyelvű versfordítását, hiszen Magától kaptam, tetszett neki, s azt mondta, foglalkozni fog velük. Jó lenne, ha történhetne ezekkel is valami.

Nem hallottunk róla, megjelent-e már a Maga által szerkesztett Nyolc évszázad magyar költészete című antológia? Úgy látszik, Maguknál sem sietnek túlságosan a hivatalos szervek.

Mióta hazajöttünk, az Önarckép című sorozat megjelent a Kortársban,³ s egy csomó vers. Most van megjelenőben, karácsonyra kijön, a Mária, énekelj című régi könyv egy új kisregénnyel együtt: Egy kutya emlékiratai.⁴ Azt hiszem, erről beszéltünk. Remélem, karácsonyi ajándékul el tudjuk Magának küldeni.

Ez évben férjem képeivel a Denise René Galériában Párisban két kiállításon szerepelt, és megjelent Párisban az album, amely férjem és Vasarely 6-6 képének színes reprodukcióját tartalmazza, és amelyhez Cassou írt nagyon szép előszót.⁵ Sajnos, mind ez ideig egy példányt kaptunk belőle. Ha tudna valakit, kedves Laci, aki Párisból hazajön s aki legalább egy példányt hazahozna, teljesen szabályosan, nagyon boldog lennék.

Kedves Laci, Beregi barátjával való levelezés során felvetődött az Egy ember élete francia nyelvű megjelentetése. Ő azt írta, mindent megtenne az ügy érdekében, mert nagy írásnak tartja. De ő is és férjem is úgy gondolják, Maga a legilletékesebb abban, hogy az ügy létrehozásában bábáskodjék s a fordítás munkáját elvégezze.

Kedves Laci, volna kedve és ideje ezzel foglalkozni? Tudna Beregivel erről beszélni és cselekedni is az ügy érdekében? Ha igen, kérem, tegye meg.

Mióta nem találkoztunk, bizonyára sok szép új könyv fordítását szülte meg, és sok magyar írónak szerzett örömet azzal, hogy megjelentette munkájukat franciául.

Remélem, jól van, kevésbé mérgesen, mint legutóbbi alkalommal s ha Isten és maguk is úgy akarják, talán sikerül 1962 nyarán, ha férjem egészségi állapota ezt megengedi, ismét Párisban találkozni. Várjuk mielőbbi válaszát, és szívélyesen üdvözöljük mindketten.

 

Budapest, 1961. XII. 6-án

Kassák Klári

Kassák Lajos

 

[Gépirat; boríték nélkül]

1 Jean Paulhan (1884–1968) francia író, esztéta, szerkesztő (vö. az előző levél 2. jegyzetével).

2 Karátson Endre (1933) író, irodalomtörténész, esszéista, 1956 óta Párizsban él.

3 A Kortárs-publikáció: Önarckép – háttérrel. Az első rész az 1961 februári számban jelent meg, elhatárolódó szerkesztői jegyzettel, amit áprilisban Simon István vitacikke követ: Háttér – homályban. Kassák az önéletrajz második részében (1961 július) válaszol a bírálatra. További Kortárs-publikációi ebben az évben: az Önarckép harmadik része az októberi, versek az áprilisi, májusi és decemberi számban, illetve egy rövid esszé a júniusi szám Magyar írók Gorkijról című összeállításának az élén.

4 A pontos cím: Marika, énekelj! – Egy kutya emlékiratai, Magvető, Bp., 1961.

5 Jean Cassou (1897–1986) spanyol származású francia író, költő, műkritikus. A szóban forgó mappa: Album Kassák–Vasarely, Denise René Galerie, Párizs, 1961.

 

* * *

 

Kedves Gara László, nagy örömmel vettem levelét, s mindenekelőtt arról értesítem, hogy a javulás útjára léptem. Ha el nem kiabálom, hamarosan kimászom nyavalyáimból.

Most sajnos feleségem fekszik hosszabb ideje mellhártyagyulladással, de amint ő felépül, megszerzi és elküldi Magának az Egy ember élete című könyvemet, egyúttal most megjelent kötetemet is, amely „Marika, énekelj" című régi regényemet és egy új kisregényt tartalmaz: Egy kutya emlékiratai címen.

Nagy meghatottsággal olvastam levelét, hogy egy verseskötetet készül kihozni tőlem francia nyelven. Köszönöm jóindulatát és azt a szeretetet, amellyel nemcsak velem, hanem az egész magyar irodalommal foglalkozik.

Ami engem illet, mindent elkövetek, hogy ha szükséges, anyagilag hozzájárulhassak a könyv előállításához, csak ehhez tudnom kellene, mi az az összeg, amire feltétlenül szüksége lenne? Elgondolásom szerint 64 oldal terjedelemmel, 18x24 méretű könyvet lehetne előállítani, 5-6 rajzillusztrációval, melyet vagy én csinálnék, vagy Vasarely.

Mi lenne helyesebb, az én vagy a Vasarely illusztrációi?

Ha a dolog nyélbeüthető, papírmintát is küldenék és tipografizálnánk, hogy amatőr formája legyen a könyvnek.

Paulhannak Berci barátunk fog levelet írni, a közeljövőben.

Kíváncsian várom a „Nyolc évszázad magyar költészete" című antológiát, amelyről egyébként az egész hazai értelmiség tud és éppoly kíváncsian várja.

Kedves Laci, még egyszer köszönet mindenért, s remélem, egészségesen találkozhatunk 1962 júniusában Párisban. Az a tervünk ugyanis, hogy a nyarat Párisban töltjük, festőbarátaim meghívása révén.

Szívélyesen üdvözli

Kassák Lajos

Budapest, 1962. I. 11.

 

[Gépirat; boríték nélkül]

 

* * *

 

Budapest, 1963. IV. 6.

 

Kedves Laci, fél órája, hogy 15 könyv érkezett a kiadótól, eddig tehát 25-öt kaptam Budapesten. Köszönöm a fáradozásod, és nagyon kérlek, küldess még további példányokat, mert a könyv iránt nagy az érdeklődés, s így egy csomót el kell ajándékoznom belőle itthon és külföldi barátaimnak is. Tartsd meg jó szokásodat, és intézkedj minél előbb az ügyben.

A könyv itt mindenkinek nagyon tetszik, és téged nem győznek eléggé dicsérni. Ahogy te szoktad mondani: nyilvánosság előtt kinyalják a füledet. A napilapokban már leadtak kis hírt a könyv megjelenéséről, szimpatikus hangon, és a Te nevedet sem felejtették leírni. A folyóiratokban megígérték a kritikai ismertetést. Talán be is tartják a szavukat. De mindegy, a tény az tény, Te letetted a garast, és én Veled együtt örülök a sikernek.

Szeretném tudni, hogy a Ló meghal és a madarak kirepülnek című versemet fordítja-e már a kedves barátnőnk, nagyon jó lenne minél előbb átadni Bosquet-nek, hogy felejtésbe ne menjen a megjelentetés lehetősége. Ez az új tény újra felkavarná kicsit barátaink és ellenségeink lelkületét. Te szereted az ilyen háborgásokat, és én se vagyok a némaság barátja. Most különben elég nagy a zaj körülöttem. Lehet, hogy olvastál róla. Angyalok földje című film, amely az én Angyalföld című regényemből készült,¹ a Mar del Plata-i (Argentína) filmfesztiválon első díjat nyert és megkapta a kritikusok aranyérmét. Ilyen elismerést még sose kapott magyar filmprodukció. Tegnap este fél órás diszkusszió volt a filmről a Rádióban, és akik beszéltek az eseményről, nagyon bátran kiálltak a film kvalitásai mellett. A kiállítás, a könyv és a film teljesen az én javamra billentette az okoskodó szektások mérlegét. Még egyszer köszönöm, hogy mondjuk ehhez a sikerhez Te is ilyen komoly segítséget nyújtottál. Várom a könyvek további küldését és barátsággal ölellek.

Kassák Lajos

 

Lacikám, fentiekhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy természetesen a hálás haza jutalma nem maradt el, s mint a negatívumokból kiderült, egy nagy seggberúgás volt a köszönet. Ennek mikéntjét nem áll módomban részletezni. Ha az ígért bruxelles-i meghívás megjönne – minél előbb –, óriási jelentősége lenne. Kérem, hogy illetékes „költő"-vel lépjen sürgősen érintkezésbe és a hivatalos meghívást küldjék el 3 példányban: a/ Művelődésügyi Minisztérium b/ Magyar Írók Szövetsége c/ Kassák Lajos. Ez a meghívás és mindaz, ami vele jár, elégtétel lenne férjemnek és pofon azoknak, akik azt megérdemlik. Lacikám, legyen olyan jó, küldje el a fordítók címét, hogy K. legalább 2 mondatban köszönetet mondjon. Lacikám, bízom Magában! Csók

Klári

 

[Gépirat, címzés: „M. / Ladislas Gara / 29, rue Surcouf / Paris 7e / (France) // L. Kassák / Budapest III. Bécsi út 98."] [Légiposta]

1 Vö. az 1961. április 14-i levél 1. jegyzetével.

 

* * *

 

Tihany, 1963. VI. 24.

Kedves Laci

örülök, hogy értesítettél a kerekasztal-konferenciáról és arról is, hogy megbecsülésben volt részem. Sajnos én ketrecben élek, és semmiről sem hallok. Ha csak lehet, elmegyek Brüsszelbe – de nem minden múlik rajtam. Flouquet-nak¹ már írtunk francia levelet – sőt, sok huza-vona után sikerült postára adni az albumot is – talán már meg is kapta. Anne-Marie de Backernek² is írunk közvetlenül – sok hálával, köszönettel tartozom neki.

„A ló meghal" stb. ügye izgat, de megnyugtattál azzal, hogy hamarosan készen lesz.³

Ha el tudunk jutni Brüsszelbe, utána egy hétre Párist is meglátogatnánk. Szeretnénk kényelmesen együtt lenni veled és némely ottani barátunkkal.

Megint írok C. L.-nak,⁴ hogy küldje el a litográfiákat. Sajnos az emberek nehézkesek.

Hamarosan két könyvem jelenik meg – elküldöm.

A remélhető viszontlátásig sok üdvözlettel

Kassák Lajos

 

Édes Lacikám, ami férjemen múlik, azt hiszem, mindent megtett, hogy méltóképpen köszönetet mondjon francia és belga költő-barátok eddigi magatartásáért. Itthon Sőtér István nagy cikkben számolt be a kerekasztal-konferenciáról, de fáj, amint gondosan agyonhallgatta.⁵ Ez, mióta Párisból hazajöttünk, ismét így van. Az ottani sikereket semmiképpen nem tudják megbocsájtani. Ennek többrendbeli látható jelét adták. A meg nem kapott Kossuth-díjra is csak egyetlen méltó válasz lehetne, a bruxelles-i díj. Van-e erre lehetőség? Ez a végső elégtétel lenne mindazért, ami itthon történik vele. A látszat fenntartása érdekében a könyvei megjelenhetnek, ennyi az egész. S hogy mi van, illetve mi nincs ezenkívül, arról a lista túl hosszú lenne. Lacikám, bízom Magában.

Szeretettel öleli

Klári

 

[Kézirat; boríték nélkül]

1 Pierre-Louis Flouquet (1900–1967) francia-belga költő, irodalomszervező, festőművész, kritikus. Az 1951-től induló knokkei nemzetközi költői biennálé fő szervezője. Már az 1920-as években kapcsolatban állt Kassákkal.

2 Anne-Marie de Backer műfordító, többek között Kosztolányi, Móricz, Illyés, Déry, Mészöly, Csoóri és Oravecz Imre fordítója.

3 A ló meghal... végül 1971-ben jelent meg: Le Cheval meurt les oiseaux s envolant, Fata Morgana, fordította Philippe Dome és Papp Tibor, Hans Richter előszavával, Victor Vasarely grafikáival.

4 C. L.: Carl László Bázelben élő műgyűjtő és műkereskedő, Kassák egyik külföldi terjesztője. 1965-ben mappát jelentetett meg Kassák korai linómetszeteiből, lehetséges, hogy az ehhez kiküldött grafikai lapokról van szó.

5 Egy Brüsszelben rendezett nemzetközi műfordítás-konferenciáról van szó. A szóban forgó írás: Sőtér István: „A magyar líra Bruxelles-ben", Élet és Irodalom, 1963. június 15. 1. o. A szinte a teljes címoldalt betöltő vezércikk egyetlen kortárs magyar költő nevét sem említi. Sőtér később elismerő említést tesz a Gara-féle antológiáról: „A magyar irodalom külföldön", Kortárs, 1963. május.

 

* * *

 

Budapest, 1963. VII. 29.

 

Kedves Laci barátom, közeledik találkozásunk ideje, amikor kiönthetjük egymásnak szívünket. Alaposan kibabrálnak velem, annak, azt hiszem, Te is tanúja vagy.

Szeretném, ha ezúttal nem volnál rest és rövidesen válaszolnál, hogy abban a Knokke-ban hol leszünk elszállásolva, hogy fogunk kosztolni és milyen feltételekkel? Az ünnepségek lezajlása után egy hetet Párisban szándékszunk tölteni feleségemmel együtt, de sajnos ma kaptam levelet a P.E.N. Clubtól, amelyben közlik, hogy erre az időre nem tudnak szobát biztosítani a részünkre, telt ház van náluk. Nincs-e valami javaslatod, hol kaphatnánk egy hétre normális komforttal bíró szállást olcsón.

Továbbá: Bruxelles-be, ha megérkezünk, vár-e valaki, aki ottani egy-két napra segít elszállásolásunkban. Mert mint tudod, elmúltam húsz éves és így nem szeretnék egyvégtében túl sokat utazni, közben pihenni is szeretnék, no meg akadna Bruxelles-ben is egy-két elintéznivalóm. (Itt jegyzem meg, hogy Flouquet-tól nem kaptam az utóbbi időben levelet, holott az albumot elküldtem neki, és azt ő már rég meg kellett, hogy kapja. Ugyancsak két levelet írtam Kotányinénak,¹ de egyikre sem válaszolt.) Azt sem tudjuk, ha az ember Knokkeba megérkezik, hova kell ott mennie, hol kell jelentkeznie, ki igazítja útba?

Szívesen utazunk, kicsit mégis drukkolunk ettől az úttól. Te ott leszel-e, hogy segítsél nekem, mint azt Párisban is megtetted?

Kérlek, sürgősen válaszolj és nyugtass meg. Ma adtam fel Anne Marie de Backernak is levelet, remélem, kész a fordítás. Melyik számban kívánjátok hozni? Írsz-e hozzá bevezetést, abban az értelemben, ahogy beszéltünk róla? Válaszolj mielőbb.

Szívélyesen üdvözöl

Kassák Lajos

Szeretettel a viszontlátásig

Klári

 

[Gépirat; boríték nélkül]

1 Kotányiné Huszár Magda, Brüsszelben élő hölgy, Kassákék lelkes híve, szervezőként részt vett a Gara László szerkesztette Hommage á Lajos Kassák fordításkötet létrehozásában (Bruxelles, 1963, La Maison du Poete).

 

* * *

 

[Budapest] 1963. IX. 29.

 

Kedves Laci

Klári hazaérkezett és elmondta, hogy beszélt Veled bizonyos dolgokról. Örülnék neki, ha azt, amiről beszéltél – sikerülne megvalósítanod. Főképpen, hogy a Ló stb. a lap karácsonyi számában megjelenne. Nagy ígéret a számomra, hogy különnyomatot csinálsz belőle könyvformában. Jó, gazdaságos elgondolás, mivel a szedést készen megkaphatod. Ajánlanám, hogy a könyv érdekesebb legyen, tegyünk bele 5-6 rajzot. Ha helyesled az ajánlatomat, elküldeném a rajzokat és felajánlom, hogy nyomás után az eredetiket tartsd meg Magadnak. Ennyivel hozzájárulnék a kiadási költségekhez. – Erre vonatkozólag, kérlek, válaszolj postafordultával, hogy a rajzokat megcsináljam.

Klári elmondta, hogy Brüsszelbe miért nem tudtam elmenni, bár nagyon szerettem volna ott lenni.

Különben nicsenek komolyabb bajaim. Sokat dolgozom irodalomban és festészetben is. Rövidesen három külföldi kiállításom lesz. Úgy látszik, ezen a területen könnyebben tudok boldogulni. Pedig nagyon örülnék neki és roppant sokat jelentene, ha Seghersnél¹ vagy más kiadónál verseskönyvem jelenhetne meg. A meglévő anyaghoz nem sokat kellene fordítani. Ez a dolog persze rajtad is múlik. Gondolom, ha rászánnád magad, sikerülne nyélbeütni.

Soraimra várom válaszodat és sokszor üdvözöllek:

Kassák Lajos

Szívélyes üdvözlettel

Klári

 

[Kézirat; boríték nélkül]

1 Gustave Seghers (1906–1984) francia költő, műfordító és könyvkiadó.

 

* * *

 

Budapest, 1964. május 1.

 

Kedves Laci, megkaptam leveledet és örülök, hogy a „Ló..." elkészült s ahogy írod, már nyomdában is van. Nagy öröm lesz a számomra, ha a tervezett könyv megjelenik. A külföldről érkező hang nagy hatást gyakorol az itthoni gátló erőkre. De a falakat nehéz áttörni, amik körém épültek két évtized óta, és bevallom, szükségem van a Ti baráti gesztusaitokra. Most állítottam össze egy új verseskötetem anyagát, s ha valami nem jön közbe, két-három hónap múlva meg is jelenik. Szeretnék egy kiállítást rendezni itthon, de ennek a megvalósítására jóformán semmi remény nincsen. Az illetékesek makacsul elzárkóznak a modern képzőművészet elől. Leghelyesebb lenne, gondolom, ha a tollat és az ecsetet is letenném, de ezt nem tehetem meg, mert akkor igazi életelememről kellene lemondanom.

Kérlek, gondozd „A ló..." ügyét szorgalmasan és az eredményért hálás leszek.

Valaki ismerősünk most ment Párisba, fel fog Téged keresni, s én nagyon kérlek, add át neki az orvosságot, de ha ő hamarosan nem jelentkezik, találj rá módot, hogy megkapjam, mert őrült szükségem van rá.

Fogadd baráti üdvözletemet

Kassák Lajos

Sok üdvözlet

Kláritól

 

[Gépirat, boríték nélkül]

 

* * *

 

Budapest, 1964. XII. 7.

Kedves Laci,

Klári elhozta a lapot, amiben a „Ló..." megjelent, és ezért külön köszönetet mondok Neked. Nagyon örülök, hogy Bosquet ilyen szépen teljesítette ígéretét. Valóban igazad van, hogy ez a szedés alkalmatlan a tervbevett könyv részére. Én bízom benne, hogy módot találsz a könyv megjelentetéséhez és fel tudod benne használni a küldött hat rajzomat, amikről, sajnos, fényképem sincsen.

A nagy antológiádnak szépen terjed itt a jóhíre, és kezdik elismerni munkád értékét és propaganda jelentőségét. Ez valóban nagy tett volt. Fáradozz tovább is ilyen módon, ezért a magyar irodalom csak hálás lehet Neked. Szeretném, ha időt szánnál rá és válaszolnál levelemre.

Barátsággal üdvözöl

Kassák Lajos

 

[Gépirat; boríték nélkül]

 

***

 

[Budapest, keltezés nélkül]

 

Kedves Laci, innen szeretném még egyszer megköszönni irántam tanúsított kedvességét. Remélem, hogy a versek sorsa jó kezekben van, és talán-talán még a „Mesterek köszöntése" előtt jelennek meg. Lacikám, ha a „Mesterek..." mégis megjelenne, a lapból küldessen egy példányt Vasarelynek, címe: Arceuil (Seine) 1 Av. Jeanne d’Arc.

Érdekelne, van-e valami hír az N. R. F.-től és Segherstől? Lacika, kérdezzen utána, mi van az „Egy ember életé"-vel, nem mintha bármit is várnánk, csak éppen a rend kedvéért. Üdvözletét rendben átadtam, s még egyszer köszönöm, hogy költséget és fáradságot nem kímélve kalauzolt engem Párisban. Ha néha vitatkoztunk is, talán nincsenek egészen rossz emlékei rólam.

Szeretettel üdvözli

Kassák Klári

 

Kedves G. L., köszönöm a feleségemhez való szívességét. Ő sok mindent elmondott a maguk közt lefolyt beszélgetésekről, de sajnos, még mindig nem látom tisztán, mi is történhetik ott az én dolgaimmal. Jóformán minden a Maga agilitásán múlik, és hiszem, hogy meg is tesz mindent ebben az ügyben. Bár a „Mesterek köszöntése" némi jóakarattal megjelenhetett volna. Ha minden ilyen lassan történik, akkor valószínűleg csak a föld alól nézhetem meg újra a dolgaimat. Különben karácsony táján kimegyünk Párisba, és kérem, addig is gondoljon ránk szeretettel.

Üdvözli

Kassák Lajos

 

[Gépirat; boríték nélkül]

 

* * *

 

Kassák Lajos levele Gyergyai Alberthez

 

Kedves Barátom,¹

az izgalommal várt tanulmányt megkaptam, sok köszönet érte. Lassan készült, de jól elkészült. Nem tudom, Te mennyit kínlódtál vele – én boldogan örülök neki. Így gondoltam, és Neked sikerült megcsinálnod.

Semmi említésre méltó megjegyzésem ezen kívül nincsen. Szép és jó. Nagy segítségükre lesz azoknak, akik, ne adja Isten, kritizálni akarják majd a könyvet. Nehéz lesz utána hazudozni és rágalmazni. S ha mégis megteszik, nekem nem kell miatta bosszankodnom. Hiszen Te nem csak értelmeztél, hanem meg is magyaráztál.

A könyv nov. 20-án jelenik meg, a Csillag pedig nov. 10. számában közli. Ez is rendben van így.

Holnap, 10-én lesz a közgyűlés, a narodnyikok minden pozícióra beneveztek. Jó