A kör kezdőpontjához hasonlóan az igazság is mindenütt jelen van és sehol sincs.

 

A „külvilág" az én „lelkiállapotom"– ez éppoly biztos, mint hogy 2x2=4 – s épp ezért nem érti meg szinte senki.

 

A világ halhatatlan: tehát a szellem is halhatatlan: mert a világ szellem és a szellem világ. Az anyag elpusztíthatatlan – de az anyag csupán a szellem árnyéka: miként az árnyék feltételezi egy test létezését, amely előidézi, ugyanúgy feltételezi az anyag a szellemet: következésképp a szellem elpusztíthatatlan.

 

Az önhittség alapja az az illúzió, hogy éppolyan fontosak vagyunk az embereknek, mint önmagunknak.

 

A barátság érzelgősség; ellenkezik a büszkeséggel és a szilárdsággal; a nagy erő nem tűri, hogy bármiképp is beavatkozzanak a dolgaiba –: a barátság a nagyon erős lelkeknél elképzelhetetlen.

 

Hogyha az emberek csak annyi gondot fordítanának jellemük tökéletesítésére, mint amennyit cipőjük tisztítására, milyen jól állna az emberiség ügye!

 

Mindig vizsgáld meg, nincs-e a másiknak igaza – s végül eléred, hogy mindenkor úgy fogsz cselekedni, mint egy vénasszony.

 

Akinek nincs mire büszkének lennie, az erkölcsösségére büszke. Megszokott jelenség, hogy minél értéktelenebb valaki, annál inkább kérkedik az erkölcsösségével.

 

Minden, ami az embereknél becsületesnek számít, valójában becstelen; – választhatsz: vagy az emberek szemében leszel senkiházi, vagy önmagad előtt – tertium non datur!…¹

 

A leghatásosabb eszköz a félelem ellen: azt kívánni, amitől félünk.

 

Aki nem áll készen arra, hogy bármelyik pillanatban meghaljon, nem méltó az életre.

 

Fosszuk meg az embereket a hiúságuktól, s bátorságukat az ötödére csökkentettük.

 

Kevés dologra szánja el magát az ember oly nehezen, mint arra, hogy szembeszálljon az őt sújtó szenvedéssel.

 

„A türelem: zsenialitás" – azé, aki híján van a zsenialitásnak.

 

Mi a történelem? Néhány eszme harca…. – távolabbról szemlélve semmi mást nem látunk benne. Lehetséges volna ez, ha nem az eszme volna az egyetlen, ami létezik?

 

Minden társulás, szövetség és föderáció gyengeségről, kényelmességről, alsóbbrendűségről, rabszolgalélekről tanúskodik. A társadalmi lét a föderáció alapelvén nyugszik, tehát nem más, mint rabszolgaság. (…) Ahol a nemzetek is föderációba gyűlnek, ott a „nemzet" fogalma értelmét veszti… A büszke nemzet inkább elpusztul, mint hogy a föderáció jármába hajtsa a fejét: – a föderatív államok nem egyebek rabszolganépek konglomerátumainál.

 

Európa mára egyetlen Karthágóvá változott – a középkornak legalább hite volt: az újkornak csak pénze van – s persze kultúrája: megfelelő ékítmény az aranyborjúnak – par nobile fratrum!…²

 

A nemzetek, az országok és a politikusok minden férfias erényüket elvesztették: nem maradt más, csak az agyafúrtság, ti. a hazugság művészete – s az is hanyatlóban van…

 

A „jót" keresni: abszurdum; a boldogságot megtalálni: lehetetlen; még a heroizmus ér legtöbbet ezen a világon.

 

Napóleon esete azt tanúsítja, hogy Európával semmi nagyot nem lehet véghezvinni, Európa nem ér annyit, hogy egy nagy ember fáradozzon érte!…³

 

„Utópiák!": Az emberiség már megérthette volna, hogy az „utópiától" a valóságig csak egy lépés a távolság – kivéve persze a lélektani utópiákat: az emberiség „testvériséggé válása" utópia, de az, hogy eljutunk a Marsra, nem utópia.

 

Egy garast sem ér az a nemzet, amely a vereség szégyenének elkerülése érdekében nem áll készen arra, hogy férfiai felét és minden tulajdonát feláldozza.

 

Az egészséges test nem sok parazitát tűr el: – íme, annak oka, hogy Európát az élősködői már félig fölfalták.

Iskolák, avagy idiótákat gyártó üzemek.

 

Anglia, Németország, az Unió…⁴ – elhájasodott törpék.

 

Tiszta faj – tiszta őrültség.

 

Egyetlenegy paraszt mindig többet ér tíz hivatalnoknál.

 

A hódítási vágy azért elvetendő, mert az emberek nem érnek annyit, hogy kormányzásukkal fáraszd magadat.

 

Az emberiség egyetlen konföderációvá változott… ergo: a földkerekség az emberiség számára már nem egyéb rabszolga-gyarmatnál.

 

A legnagyobb erő: párbajra hívni a mindenséget. Csak egyetlen erény és egyetlen bűn létezik: a Lázadás.

 

Ha valaki nem ért meg, vigasztalódj azzal, barátocskám, hogy te vagy az, ki önmagadat egyáltalán nem érted.

 

Az igazi mélység: mindent mélyen magunk alatt látni; egyet jelent a magassággal.

 

Ahogy a legnagyobb gyönyör fájdalommá változik és vice versa, úgy változik át a legragyogóbb szépség a legsötétebb ocsmánysággá és vice versa.

 

Az átlagember nyomorúságának legfőbb okát az jelenti, hogy abszolút és a priori képtelen bármit is komolyan venni, ami ellentmond a társadalomban uralkodó vélekedéseknek.

 

A nemzetek soha senkinek sem váltak olyannyira a rabszolgáivá, mint „felszabadítóiknak".

 

Csak az nevetheti ki a vallást, akinek elég ereje volna ahhoz, hogy újat alapítson.

 

A nemzetnek, ha valamilyen nagy dolgot kell véghezvinnie, vagy egy erős kéz vak eszközének, vagy a lelkesedéstől elvakítottnak kell lennie.

 

A diplomata az államférfi ellentéte: beszél és rábeszél és hajlong; az utóbbi pedig cselekszik, parancsol és egyenesen áll.

 

Szeressétek ellenségeiteket – de csak akkor, amikor már előttetek hevernek a földön… A győztes örömmámorában megbocsát a vesztesnek, megöleli őt, s ezzel elveti magától a győzelmet, így azonban új s nagyobb diadalt vív ki.

 

Az ember öntelt, amikor szerénynek kellene lennie; szerény, amikor büszkének kellene lennie.

 

Az igazság, amely nem világít, nem is igazság. A világ Világosság.

 

A szerelem egy zsarnoki ösztön cselvetése.

 

Azt mondod, hogy senki sem szeret? Senki sem tisztel? Akkor hát szeresd és tiszteld saját magadat!

 

Ki lehetne valóban erkölcsös? Aki az erkölcstelenség s következésképp az erkölcs fogalmát egyáltalán nem ismerné.

 

A nagyon könnyen vagy játszva kivívott győzelem vagy a legnagyobb, vagy látszólagos győzelem.

 

Az alapkérdések egyike: a szellem férfi legyen avagy gyermek?

 

A legnagyobb találmány, melynek révén minden sár arannyá változtatható, már a világon van, és szerelemnek hívják.

 

Hogyne lenne titkunk a barátunk vagy a szeretőnk előtt, amikor óhatatlanul számtalan titkunk van önmagunk előtt!

 

Az európai ember elveszítette a Célt: Istent, az élet értelmét, a magasabbrendű fényt, s helyettük csak egy hitvallása maradt: edite, bibite, post mortem nulla voluptas.⁵

 

Minél nagyobb egy műszaki találmány, annál kisebbé teszi az emberkéket.

 

Mi az igazság? Minden, ami a szabadsággal azonos. Mi a hazugság? Minden, ami rabszolgaságtól bűzlik.

 

A végtelenségig hallgass, hogy a végtelenségig beszélhess! Napjaink kiváló szellemei a végtelenségig beszélnek, hogy aztán a végtelenségig hallgassanak.

 

A bölcsesség és az akaraterő ural mindent: csak a szerelmet (szexualitást) nem.

 

Mit kell az embernek mindenekelőtt tennie? Amit leginkább szeretne, s amitől legjobban fél.

 

A büszke akkor megy el az életből, amikor akar; az emberek azonban hagyják, hogy úgy dobják ki őket belőle, akár a kocsmából.

 

Sok minden, ami frappáns és szokatlan, rossz is egyben, de minden, ami jó, frappáns és szokatlan.

 

G. KOVÁCS LÁSZLÓ fordítása

 

Jegyzetek

* Ladislav Klíma (1878–1928) neve Magyarországon jószerivel ismeretlennek számít, noha az excentrikus író-filozófusnak Sternenhoch herceg szenvedései címmel 1990-ben az Európa Kiadó gondozásában már megjelent egy magyar nyelvű kötete, amely azonban a kommersz irodalom akkortájt megindult áradatában észrevétlen, visszhangtalan maradt. Ugyanaz lett a sorsa, mint hajdan a szerzőnek: a huszadik századi cseh filozófia- és irodalomtörténet e kimagasló képviselőjéről kortársai alig vettek tudomást, hírneve csak halála után kezdett terjedni, de mielőtt elfoglalhatta volna az őt megillető helyet a cseh kultúra nagyjainak sorában, az 1948-ban hatalomra jutott kommunista diktatúra cenzorai sokadmagával együtt őt is a betiltott, hivatalosan nem létezőnek tekintett szerzők közé száműzték; igazi felfedezésére csak az önmagát túlélt vaskalapos rezsim bukása, tehát 1989 után kerülhetett sor.

Klíma esetében szinte lehetetlen különválasztani az írót és a filozófust: regényeiben és elbeszéléseiben is bölcseletének alapmotívumai, sarkalatos tézisei bukkannak fel, miközben jóval többek annál, hogy pusztán egy sajátságos filozófia szépirodalmi vetületét lássuk bennük. Költői lendületű, a szuggesztivitás és az expresszivitás magas fokát elérő prózai munkáit olvasva ugyanolyan nyugtalanító élményben van részünk, mint – többek között – Poe és Kafka, Cholnoky Viktor és Csáth Géza olvasásakor: a lélek ismeretlen, homályba burkolózó tájain bolyongva az emberi lét ijesztő mélységei tárulnak fel előttünk. Klímának kivételes érzéke volt az élet groteszk, irracionális, abszurd és rémületes momentumainak a megragadásához, tévedés volna azonban azt hinni, hogy világ- és életszemléletét végletes pesszimizmus, sivár reménytelenség hatja át. Filozófusként ugyanis az imponáló következetességgel képviselt szubjektív idealizmus és radikális szolipszizmus jegyében hallatlanul merész és elemi erejű optimizmust sugalló következtetésekre jutott: megalkotta az egoszolizmus és a deoesszencia (az egyedülvalóság és az istenlényegűség) bölcseletét, mely szerint az ember akarata és intellektusa erejével újjászülheti, isteni lénnyé alakíthatja át önmagát, aki mindenható (Klíma kedvenc jelzőjével élve: abszolút) akarata révén megszabadulhat az idő és a tér béklyóitól, korlátlan hatalmat szerezhet léte, sorsa fölött, és halhatatlan szellemének köszönhetően nem fenyegeti többé a mulandóság: a legborzongatóbb, legsötétebb titkot jelentő nemlét helyett a kozmikus dimenziójú öröklét lesz az osztályrésze.

Mint fentebb megállapítottuk, ezt a kivételesen eredeti és provokatívan vakmerő gondolkodót életében vajmi kevesen méltatták figyelemre, megjegyzendő azonban, hogy ő maga teljesen közömbös volt a hírnév és a népszerűség iránt: munkáit csak szórványosan publikálta különböző lapokban, s csupán a húszas években szánta rá magát arra, hogy filozófiai írásainak és prózai munkáinak egy részét kötetekbe rendezze. Életművének számos fontos darabja halála után látott napvilágot, s még ma sem jelenthetjük ki teljes biztonsággal, hogy hagyatékát maradéktalanul birtokunkba vettük.

Az alkalmat megragadva Ladislav Klíma néhány alapvető jelentőségű könyvének első kiadására szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét: Svìt jako vìdomí a nic (A világ mint tudat és semmi; filozófiai értekezés, 1904); Traktáty a diktáty (Traktátumok és diktátumok; esszék, publicisztikai írások, 1922); Vteøina a vìènost (Pillanat és örökkévalóság; esszék, 1927); Utrpení knížete Sternenhocha (Sternenhoch herceg szenvedései; regény, 1928); Slavná Nemesis (Dicső Nemezis; elbeszélések, 1932); Filosofické listy (Filozófiai levelek; esszék, elmélkedések, 1939); Boj o vše (Harcban mindenért; naplók, levelek, 1942). A rendszerváltás óta eltelt időszakban Klíma munkái is számos újrakiadást értek meg, s korábban csak folyóiratokban fellelhető vagy kéziratban maradt írásai is eljutottak az olvasóközönséghez.

Az itt közzétett aforizmákat és szentenciákat az alábbi kötetekből válogattuk: A világ mint tudat és semmi (a forrásul szolgáló második kiadás évszám nélküli, valószínűleg a kilencvenes évek közepén látott napvilágot); Traktátumok és diktátumok (Traktáty a diktáty, második kiadás, 1995); Az örökkévalóság pillanatai (Vteøiny vìènosti, 1967). – A szocialista rendszer negyvenegy éve alatt az utóbbi – egyébként rendkívül színvonalas – könyv volt szinte az egyetlen, melynek alapján az olvasók fogalmat alkothattak Klíma írói munkásságáról és bölcseletének sajátosságairól; megjelenését csak a hatvanas évek második felének liberálisabb viszonyai tették lehetővé.

1 harmadik lehetőség nincsen (latin)

2 nemes testvérhez illő (latin)

3 Az Európa múltját és jelenét igencsak kritikusan szemlélő Klíma az idézet forrásául szolgáló filozófiai művében, a Világ mint tudat és semmiben azon véleményének ad hangot, hogy az Óvilág történelmét a Római Birodalom bukása óta a „középszerűség, gyávaság és nyomorúság" jellemzi, s a „keresztény Európának" a középkorban és az újkorban csak három „fényes időszaka" volt: a huszitizmus kora, a hétéves háború és a napóleoni háborúk két évtizede. Véleménye szerint Napóleon törekvései jelentették az „utolsó, sikerületlen kísérletet a rothadó test életre keltésére". Az akaraterőt és a bátorságot végtelenül sokra becsülő filozófus esetében a világhódító hadvezér iránti rajongást magától értetődőnek kell tekintenünk.

4 az Amerikai Egyesült Államok

5 egyetek, igyatok, a halál után nincs többé gyönyör [élvezet] (latin)