A Jelenkor jelen számában olvasható összeállítás a jelen kor cseh irodalmáról, de még inkább napjaink cseh irodalmi életéről kísérel meg képet adni G. Kovács László szerkesztésében. Ladislav Klíma (1878–1928) vagy Jaroslav Durych (1886–1962) ugyan semmi esetre sem mondható kortárs szerzőnek, egyikük sem él már, mindketten a huszadik század húszas és harmincas éveiben alkottak maradandót és mára inkább klasszikusnak tekinthetők. Az expresszionista filozófus-író Klíma és a katolikus Durych műveiről ugyanakkor nem mondható el, hogy könyvtárak mélyén porosodnának érintetlenül, hatástalanul. Az expresszionizmusnak cseh földön nagy hagyományai vannak, melyek a mai napig nyomot hagytak az irodalom fejlődésén, de igen jellegzetes cseh irodalmi irányzat volt a virágkorát a két világháború között élő, gyakran a barokk kultúrához visszanyúló, azt eszményítő katolikus ruralizmus is. A csoport tagjainak (Durychon kívül J. Èepet, J. Demlt, V. Renèet, J. Knapot, F. Køelinát kell megemlíteni) alkotásai legalább annyira inspiratív módon jelen vannak a kortárs cseh irodalmi életben, mint a mai jelentős szerzők munkái.

Részben erre a ruralista hagyományra támaszkodik a 2001-es év nagy irodalmi felfedezettje – az ezen írói álnév alatt elsőkönyvesnek számító és így is számon tartott, jócskán a nyolcvanadik születésnapja után járó vidéki tanítónő –, Kvìta Legátová is (eredeti neve Vìra Hofmanová, 1919). Želary című kötetének kilenc novelláját a címmel azonos nevű, elképzelt, Beszkidek-beli eldugott kisközség fűzi össze, cselekménye az első Csehszlovák Köztársaság idején, azaz a két világháború között zajlik. A lassú tempójú, nemegyszer tragikus történetek kemény, nyomorúságos sorsokról, röghöz kötöttségről, elvágyódásról és szabadságról szólnak szikár realista hangvételben, amelyet szépen egészítenek ki a nagy költői energiával telített lírai szakaszok.

Az új évezred első éveinek másik meglepetése szintén egy női szerző, aki irodalmi érdemei mellett – akárcsak Legátová – életkorával okozott feltűnést. Petra Hùlová viszont nem korosodó írónő - éppen ellenkezőleg: alig múlt húsz éves. 1979-ben született, nemrég végzett a prágai Károly Egyetem mongol–művelődésszervezés szakán. Hosszabb mongóliai tanulmányútját követően írta meg Nagymamám emlékezete (Pamìti mojí babièce) című regényét, mely egy mongol család öt nőtagjának élettörténete, ugyanakkor univerzális, a női lélek világát rendkívül finoman és árnyaltan bemutató mű. Az egzotikus tematika mellett külön figyelmet érdemel, hogy a regény nem irodalmi nyelven, hanem a hétköznapokban használt, beszélt cseh nyelven íródott.

A kilencvenes évek második felében, illetve az ezredfordulón feltűnt cseh prózaíró-nemzedék tagjai közül – a teljesség igénye nélkül – szükséges megemlíteni még néhány nevet. Napjaink talán legnépszerűbb fiatal regényírója Miloš Urban (1967), akinek írásaiban oly figyelemfelkeltő elemek jelennek meg, mint az ökoterrorizmus, a gótikus rémregény és az utópia hagyományai, az Eco-féle misztikum és még sorolhatnánk. A szerző ezeket nagy mesterségbeli tudással kovácsolja lebilincselő, gyakran hátborzongató, igen összetett szerkezetű regényekké. Emil Haklt (1958) kora alapján nem sorolhatjuk a legfiatalabbak közé, mégis az ifjak között említjük meg. Haklt – persze nem csak őt… – sokan Hrabal méltó utódjának tartják: könyveiben jelentős szerepet kap a jellegzetes cseh kocsmai „sztorizás", az életből „másolt" történetek és a hrabali világlátás (az ún. „pábení"). A kritikusok egy másik nagy huszadik századi cseh szerző, Josef Škvorecký követőjének tartják Jiøí Hájíèeket (1967), aki regényeiben (Zöld lókötők, Zlodìji zelených koní; A mainstream kalandorai, Dobrodruzi hlavního proudu) tárgyszerű, időnként mégis merengő, melankolikus hangvételű elbeszélésmóddal, kalandos epizódokkal ad számot a rendszerváltozást követő évtizedről, annak néhány tipikusnak mondható emberi sorsáról. Szintén emberi sorsokról, közelebbről egy sziléziai család történetéről ír Jan Vrak (1967) a Hétköznapi dolgok (Obyèejné vìci) című regényében. Őt legfőképp az emberi életpályák, a táj és a hétköznapi események kölcsönös kapcsolatai, összefonódása foglalkoztatja. Ezt a szövevényt, a cseh-német-lengyel határvidék nyelvi és kulturális sokszínűségét illusztrálja a regény rendkívül összetett nyelvi megoldása (a csehen kívül szlovák és lengyel nyelvű szakaszok váltakozása) és szerkezete is.

Napjaink cseh irodalmának színpadán természetesen jelen vannak az élő klasszikusok is, úgymint a már említett és a magyar olvasók által is jól ismert Josef Škvorecký (1924), Ivan Klíma (1931), Ludvík Vaculík (1926), Milan Kundera (1929; igaz ugyan, hogy ő csak a színfalak mögött, mintegy látens módon, hisz 1997 óta csehül nem jelent meg könyve, sokan inkább francia írónak tartják); az újabb regényével (Szomorú Isten, Truchlivý Bùh, 2000) Kundera nyomdokaiba lépő Jiøí Kratochvil (1940); a kultuszt teremtő Nővérem (Sestra) című regénye után újabb, ezúttal választékosabb, költőibb nyelvezetű, a hatvanas évek végének cseh falusi életét megidéző, ám kétségtelenül inkább archetipikus történettel jelentkező Jáchym Topol (1962; Éjszakai munkák, Noèní práce, 2001); a népszerű irodalom és a művészi értékek párosításán fáradozó, gyakran a politika felé kacsintgató Michal Viewegh (1962; pl. Varázsos évek Klausszal, Bájeèná léta s Klausem, 2002); az újabban a feminizmussal, a nők társadalmi helyzetével is foglalkozó, a nyelvvel kísérletező szerzőnő, Alexandra Berková (1949; Sötét szerelem, Temná láska, 2000).

A „termés" tehát bőséges és értékes, mondanunk sem kell, hogy jelen bevezető, csakúgy, mint a Jelenkor mostani összeállítása, teljes keresztmetszetet nem, inkább csak ízelítőt nyújthat a cseh irodalom aktuális eseményeiről.

Szemezgetni azonban (kvázi-)szomszédaink irodalmából így is érdemes és érdekes, annál is inkább, mert a cseh olvasók érdeklődése is egyre gyakrabban fordul a magyar irodalom felé: Esterházy, Kertész, Krasznahorkai, Márai, Nádas és Závada könyvei immár minden jobb cseh könyvesbolt kínálatában – sőt gyakran a kirakatában is – megtalálhatók, és több folyóirat állít össze magyar tematikus számot vagy mellékletet, a közeljövőben például a brünni Host készül a Jelenkorhoz hasonló válogatást közreadni a mi legjobbjainktól.