Népstadion metrómegálló

 

A fotográfiai látás nyolc eleme

(Moholy-Nagy László, 1932)

 

1. Absztrakt látás: fotogram

Hány ember halt meg itt. Autók alatt,

verekedéstől, késtől. Vérüket,

árnyékukat beitta hó és aszfalt.

A részeg, aki egyszer felbukott

és ott maradt. Váratlan szívroham,

agyvérzés, kerékpáros, buszkerék.

Körülrajzolták őket, s melegük

szétszivárgott a gyökerek közé.

De néha, nagy fényben, eső után

az aszfalt zselatinos lemezén

előhívódnak, mintha víz alatt:

fehéren izzik ittlétük nyoma.

 

2. Pontos látás: riport

Képsorozat: így bontják a bazársort.

Ez kenyérbolt volt, az meg ott virágbolt.

„Ezt látni kell" - így hirdette magát

torz betűivel a drogériás.

Előbb a ruhaboltot szerelik szét.

Lám, itt viszik a próbafülke tükrét.

A rozsdamarta tartóvasakat

kocsira dobják, és a széthasadt

pozdorjafalat szemétre vetik.

Pár nap, és az egészet szétszedik.

 

3. Gyors látás: pillanatfelvétel

A zöldséges lány épp káromkodik.

Csapzott hajáról lecsúszott a sapka.

Egy öregasszony félig térdepel:

az imént hasadt szét a nejlonszatyra.

A lángosbódé párás ablakán át

kifelé tolják a nagy, tejfölös,

zsíros lapótyát. Kutya szimatol.

Tél van és délután. Nyirkos, ködös.

 

4. Lassú látás: hosszú expozíció

Az autók izzó, fényes csíkokat

hasítanak a korán jött sötétbe.

Tolongó tömeg torlódik: tolat

vissza a lakótelep melegébe.

Mentők, rendőrök forgó fényei

szabdalják szét a lassított időt.

Látni a százlábú tömeg felett

a ki-be járó, párás levegőt.

 

5. Felfokozott látás: mikrofotó, szűrő

Friss havon cikcakk utak: talprecék.

Műszőrszálak közt olvadó pihék.

Egy fagyott rózsa eres szirmai:

merev, fekete örvény. Mandarin

pórusai, mint partifecske-odvak.

Görgeteg morzsák, verébláb, galambnyak.

S ha átnézel egy borosüvegen:

zöld fénybe borul minden hirtelen –

visszazökken, aztán kizökken újból.

 

6. Többlet látás: röntgen

Röntgenfotó: a testek negatívja.

A takart szerkezetet létrehívja.

Világító csontváz gurítja le

szellem-torkán a szokásos felest.

Csontujjakon vagy titkos részeken

felizzanak a tömör ékszerek.

Cekkerekben imbolygó csirkecsontváz.

Gumibotok, pengék és sokkerek.

Vonul a röntgensötét éjszakában

a mindennapos árnyékhadsereg.

 

7. Szimultán látás: egymásrafotózás

Nincs elmúlás: nappal és éjszaka,

tél és nyár egymásra vetíthető.

Folyton mozog és mégis mindig áll:

ilyen a Népstadion-téridő.

Özönlenek a részeg szurkolók,

testükön átrobog a forgalom.

Mögöttük olthatatlan lánggal ég

a Sportcsarnok. A pavilonsoron

átborzong saját hiánya. A tér

romlik és újul, de nem változik:

a visszatekert filmen megmarad

és megmutatkozik.

 

8. Másképpen látás: prizma, tükrözés

Zajlik a látvány, mint jég a folyón:

megtorlad, lódul, szilánkra törik.

Egy szélvédőn gyors tükör-villanás:

mire lekapnád, jön a második.

Kering a nap a téli tér fölött,

villog a hó, az ablak, fáj a szem,

lencsék és prizmák, gyors tükrök között

halrajként villan át a képtelen –

rögzíthetetlen, mint a vadvizek,

és olvadékony, mint a fény maga.

Nagy, árnyéktalan déli ragyogás.

S lesz este,

reggel,

megint éjszaka.