Egy ilyen szép, napos napon

Ma ne történjen semmi más:

szálljon az ablakpárkányra egy

madár. Lehet gerle vagy galamb,

rigó, harkály, de legkivált talán

egy kíváncsi, fürge verébnek

örülnék. A szépséges szarkára,

vagy kedvencemre, a hétköznap

is mindig elegáns varjúra gondolni

sem merek (ez túl nagy tisztesség

volna, meg aztán a szarka – és

a szarka farka! – vagy a varjú

el sem férne ezen a keskeny

párkányon). Szóval röppenjen

ide, kukkantson be a szobába,

lássa a képernyőn a szavakat,

kedves fejével biccentsen, mint

aki megállapítja, hogy a másik

dolgozik, s egyszersmind jóvá is

hagyja a munkát. Apró, csillogó

gombszemével egy másodpercre

nézzen az én szemembe, aztán

repüljön el.

Kezdő angyal

Ahogy a régi életet

elhagyva másikat tanul,

csak lassan fogja fel: lehet

járkálni láthatatlanul.

Ahogy a távolságokat

kiméri, kínos gonddal és

józanul bár, mindig marad

egy árnyalatnyi kétkedés

a mozdulatban. Ahogyan

munkához lát, egy-két hibát

még elkövet. Bizonytalan,

míg el nem hitte önmagát.