Fantázia; Hernyó; Jelzők; Könnyű; Mosoly; Kormos
PDF-ben
Fantázia
Mindent csak azért tanultam eddig, hogy téged
tudjalak, ilyen romantikus mondat jut eszembe,
ha a nélküled telt, távoli időkre gondolok;
a Múzsa, akinek kimondom, s aki kimondja
a legfontosabb szót, kacag: te buta költő,
és van mersze üzenni: csókollak a fantáziádon.
Hernyó
Szegény hernyónak fogalma se lehetett arról,
észrevétlenül hová is araszol, menekülve
a madárház csőreitől, az irodalomba téved;
nem tudhatta, majd felfedezi és versbe kéri
a Múzsa, figyeljük hosszan, ahogy lekúszik
cipőmről, miután odébb vittem egy világgal.
Jelzők
Rendkívül – aláhúzva – kellemes a természeted,
állapította meg a szigorú költő, s hogy bűbájos
vagy, mások Botticelli Vénuszához hasonlítanak;
vajon Kormos, Parancs, Baránszky milyen jelzőkkel
illetne, vörös hajad, nevetős szemed lelkesítenék-e
őket, vagy inkább szeplőid, gesztusaid, kedves hangod?
Könnyű
Könnyű nekem, egyetlen mozdulattal
elhallgattatod az acsarkodó kutyákat,
s ha akarod, még a szúnyogok se csípnek;
én, aki énekelni se tudtam, szerelmi
áriákat rögtönzök, és tétova kérdések
nélkül is kimondom a pontos válaszokat.
Mosoly
Képtelenség elmondani boldog-boldogtalannak
a szerelem természetrajzát, vagy elbűvöljük őket,
vagy marad a kíváncsiságában is keserű ábrázat;
az meg végképp fölfoghatatlan lenne számukra,
hogy valóságos Múzsát láthatnak, aki fittyet hány
zavarukra, s nekik adja ártatlan, félédes mosolyát.
Kormos
80. születésnapjára
Háromharminc-négykilencvenhét, minduntalan
eszembe jut telefonszáma, s hallom korholását:
hat hónapja szerelmes vagy és fel sem hívsz;
azért megenyhül: megérdemelted, hogy odaadó
Múzsád legyen, látom, arcához illik tenyered,
ujjad görbülete is, egyebekről most szó se essék.