Fantázia

 

Mindent csak azért tanultam eddig, hogy téged

tudjalak, ilyen romantikus mondat jut eszembe,

ha a nélküled telt, távoli időkre gondolok;

a Múzsa, akinek kimondom, s aki kimondja

a legfontosabb szót, kacag: te buta költő,

és van mersze üzenni: csókollak a fantáziádon.

 

 

Hernyó

 

Szegény hernyónak fogalma se lehetett arról,

észrevétlenül hová is araszol, menekülve

a madárház csőreitől, az irodalomba téved;

nem tudhatta, majd felfedezi és versbe kéri

a Múzsa, figyeljük hosszan, ahogy lekúszik

cipőmről, miután odébb vittem egy világgal.

 

 

Jelzők

 

Rendkívül – aláhúzva – kellemes a természeted,

állapította meg a szigorú költő, s hogy bűbájos

vagy, mások Botticelli Vénuszához hasonlítanak;

vajon Kormos, Parancs, Baránszky milyen jelzőkkel

illetne, vörös hajad, nevetős szemed lelkesítenék-e

őket, vagy inkább szeplőid, gesztusaid, kedves hangod?

 

 

Könnyű

 

Könnyű nekem, egyetlen mozdulattal

elhallgattatod az acsarkodó kutyákat,

s ha akarod, még a szúnyogok se csípnek;

én, aki énekelni se tudtam, szerelmi

áriákat rögtönzök, és tétova kérdések

nélkül is kimondom a pontos válaszokat.

 

 

Mosoly

 

Képtelenség elmondani boldog-boldogtalannak

a szerelem természetrajzát, vagy elbűvöljük őket,

vagy marad a kíváncsiságában is keserű ábrázat;

az meg végképp fölfoghatatlan lenne számukra,

hogy valóságos Múzsát láthatnak, aki fittyet hány

zavarukra, s nekik adja ártatlan, félédes mosolyát.

 

 

Kormos

 80. születésnapjára

Háromharminc-négykilencvenhét, minduntalan

eszembe jut telefonszáma, s hallom korholását:

hat hónapja szerelmes vagy és fel sem hívsz;

azért megenyhül: megérdemelted, hogy odaadó

Múzsád legyen, látom, arcához illik tenyered,

ujjad görbülete is, egyebekről most szó se essék.