1.

[Postabélyegző: Szekszárd, 1960. aug. 26.]

 

Kedves Barátom,

megkaptam Fodor Bandin keresztül kedves üzenetedet.

Szívesen küldök írást, ha Nektek is jó lesz, amit küldök… – Első írásom is épp nálatok – a régi Sorsunkban – jelent meg.

Folyóirat-terjedelmű írással ugyan e pillanatban nem állok valami jól. De – az És-nél van bent két írásom. Az egyik – 20 oldalas – valószínűleg hosszú lesz nekik. A másik rövid – 6 oldalas –, de arról meg azt gondolom, hogy kicsit elvontnak fogják találni. Viszont még nem válaszoltak. Most írok Szabolcsinak, s ha nem reflektálnak rá, elküldöm megolvasásra.

Mi az a terjedelem, amit még el tudtok fogadni?

Volna egy ajánlatom. Van egy hosszabb, egyfelvonásos burleszk-tragédiám. Úgy volt, a kísérleti színpadon (Ódry) bemutatásra kerül, aztán valahogy elmaradt; mindenesetre kaptam a minisztériumtól engedélyt rá, hogy nyugatra kiküldjem; Párisba ment ki a napokban. Ennyit a „priuszáról", megnyugtatásul. (Az egész 70 oldal.) (Spórolósabb tördeléssel 60.) Szóval: két részletben leközölnétek-e; volna teretek s kedvetek hozzá? Legszívesebben ezt adnám. Ha érdekel, elküldöm. De nem azonnal, mert e pillanatban itt Szekszárd mellett remetéskedem egy isten háta mögötti présházban; de hamarosan úgyis fel kell utazzak pár napra Pestre.

Mindenesetre várom a válaszodat.

Címem: özv. Molnár Sándorné címén, Szekszárd, Béri Balogh Ádám u. 60.

Sok barátsággal köszönt

Mészöly Miklós

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban.]

[Fodor Bandi: Fodor András (1929-1997) költő, író, műfordító. – első írásom: Molnár Miklós névvel: „Bridge és a nyúl", Sorsunk, 1943. 4. sz. – És: az Élet és Irodalom című irodalmi hetilap. – két írásom: az Élet és Irodalom 1960-ban nem közölte Mészöly Miklós írását. – Szabolcsi: Szabolcsi Miklós (1921–2000) irodalomtörténész, kritikus, 1959–60-ban az Élet és Irodalom felelős szerkesztője. – burleszk-tragédiám: Az ablakmosó. – egy isten háta mögötti présház: Porkoláb-völgy Villax tanya.]

 

2.

Pécs, 1960. aug. 31.

Kedves Barátom,

engedd meg, hogy ismeretlenül is erre a közvetlenebb, igazabb hangra fordítsam a szót. Igen hálás vagyok, köszönöm leveledet. Valóban én szóltam Fodor Bandinak s kértem meg, hogy közvetítsen közöttünk. Ami szíves ajánlataid közül nekünk a legmegfelelőbb, az az elbeszélés. Itt a húsz kéziratoldal sem sok, most közlünk egy Bernáth Aurél-regényrészletet, 25-30 oldal is megvan kéziratban. Színdarabbal nehezebb lenne megjelenni, azért is, mert ezt még nem közöltünk, a 70 oldal megosztva is talán kicsit sok, s itt afféle nézet uralg, hogy egyszerűbb, vidéki együttesek által is előadható darabot közöljünk, ha már egyszer darabot közöl a lap.

Nem tudom, az És-nél hogy dőlt el az elbeszélések sorsa, örülnék, ha a – javunkra történne. Bár kérésem későbbi időre is áll, s nekünk szánt, alkalmas írásodat később is szívesen olvasom és közöljük.

Tisztelettel és szeretettel köszönt:

Tüskés Tibor

[Géppel írt, kézi aláírású levél, borítékban.]

[Fodor Bandi: Fodor András. – Bernáth Aurél-regényrészlet: Bernáth Aurél (1895–1982) festőművész, író. „Az út és megérkezés Bécsbe", Jelenkor, 1960. 4. sz.]

 

3.

[Postabélyegző: Budapest, 1963. febr. 19.]

 

Kedves Tibor,

Andris felhívott s mondta, amit úgyis sejtettem, – hogy Kodolányitól nem tudsz szabadulni időre. De hát – első a szerkesztés. Örülök azért, hogy este még egy kicsit darvadozhattunk, bár fáradt voltam, mint a kutya.

Mellékelek egy paksamétát, meg ne ijedj, inkább olvasd el őket… A darabhoz még egy utószó is tartozna, azt majd hamarosan küldöm (ugyanazt az utószót, amit a Magvetőnek írtam, együtt a két darabhoz. Inkább ábrázolásbeli „dolgokat" pengetek benne, nem darabértelmezést – így külön az egyik darabhoz is jól elmegy; s talán érdekes is – remélem. Nem hosszú, 2 flekk.) A naplóval gazdálkodj úgy, ahogy jónak látod, mindenesetre keverd a kevésbé érdekeset az „érdekessel" – a második eresztés (falusi mozaik) önmagában nem hatott elég „erősen" – nem gondolod?

Ha a Valóságnak nem írom meg a tanulmányt (vagynak ott, náluk, nehézségek is) – akkor a modernizmusról befejezem nektek a jegyzet-füzért. Rendben?

Most egyelőre nem küldök mást – elárasztottalak… De ha valami kívánság van, írj.

Beszéltem Nemes Nagy Ágnessel, küld egy rövid eszmefuttatást a modern vers problémájáról. Lengyel Balázs Áprily-ról (de kértem, küldjön valami rövidebb esszét is). Értesítettem Mándyt, Ottlikot, Gera francia anyagot (beszámolófélét) készít. Persze… szeretné, ha a novelláját is hoznátok. Próbáld meg.

Röptiben ennyi. Még ha elsüllyedtél is, belátható időn belül eressz meg egy lapot!

Ölel

Miklós

Németh Antaltól kérd el a Bunkert –

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban.]

[Andris: Fodor András. Lásd az 1. sz. levelet. – Kodolányi: 1963. februárjában egy pesti utam alkalmával személyesen kerestem föl Kodolányi Jánost (1899–1969) (író), hogy kéziratot kérjek tőle a Jelenkor számára. Kodolányi János írása megjelent a folyóiratban: „A koronatanú: Móricz Zsigmond", Jelenkor, 1963. 10. sz., „Találkozások és búcsúzások", Jelenkor, 1963. 11. sz., „Levele és üzenete", Jelenkor, 1963. 12. sz. – A darab: Mészöly Miklós: Az ablakmosó. – a két darab: Bunker. Az ablakmosó. Könyv alakban kiadva: Magvető, Bp., 1979. – a második eresztés: Mészöly Miklós: „Naplójegyzetek", Jelenkor, 1963. 1. sz. – Nemes Nagy Ágnes: (1922–1991) költő, műfordító, esszéíró. Ebben az időben nem publikált a Jelenkorban. – Lengyel Balázs: (1918) kritikus, író, szerkesztő. Több írása megjelent a Jelenkorban. – Mándy: Mándy Iván (1918–1995) író. Novellái megjelentek a Jelenkorban. – Ottlik: Ottlik Géza (1912–1990) író, műfordító. Ebben az időben nem publikált a Jelenkorban. – Gera: Gera György (1922–1977) író, műfordító. Tanulmányai már 1961-ben, 1962-ben megjelentek a Jelenkorban. „Páris 1963" című írását is közölte a folyóirat. Jelenkor, 1963. 6. sz. – Németh Antal: (1903–1968) rendező, színigazgató, színházelméleti író, 1959 és 1965 között a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője.]

 

4.

[Postabélyegző: Budapest, 1963. febr. 22.]

 

Tiborkám,

menesztem az Utószót is a darabhoz. Ez a Magvetőnél megjelenő két darab (Ablakmosó, Bunker) közös utószava. Már nem változtattam a szövegen, ami erre utal; talán csillaggal lehetne lábjegyzetben közölni a tényt, hogy milyen célra készült (– s talán ez még szelet is fogna a vitorlából, ami esetleg a városi tanács felől fújna feléd). Na, persze, – ha végül is tudod hozni.

Még egy szó a naplójegyzetekhez. Van még, ugye, múltkorról is kiszedett jegyzetanyag? Megkérlek, ha összeállítod a következő eresztést, küldd el úgy egységesen a közlendőnek a korrektúráját – a régit, újat vegyest – esetleg a régebbiekből húznék, hogy ne hígítsuk az anyagot; – a régebbiek közt, az az érzésem, akad kihagyható is. S ha együtt látom az egészet, könnyebb gyomlálni. – Rajnai Lacinak írtam épp tegnap – szegény várt ránk akkor vasárnap délben – említettem neki levélben, hogy van egy darabom nálad; ha érdekli, add oda elolvasásra. S valahogy – kérlek – kacsmard vissza Németh Tónitól a másik darabot, ha nincs szüksége rá; biztosabb, ha nálad van – szóval, hogy el ne vesszen.

Úszunk a latyakban, hol havazik, hol a nap süt, semmi ideológiai következetesség nincs a Természetben. De ugyan kitől tanulja? Hm? Meditációs téma.

Ölellek – írj

Miklós

Március 15, este 1/2 7, Miskolc!

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban.]

[az Utószó: a Jelenkor nem ezt közölte Az ablakmosó után. – naplójegyzetek: a két megjelenés után a továbbiakban nem közölt belőlük a Jelenkor. – Rajnai Laci: Rajnai László (1924-2001) irodalomtörténész, kritikus, műfordító. – egy darabom: Az ablakmosó. – kacsmard: nyelvjárási szó: szerezd, kaparintsd, csend. – Németh Tóni: Németh Antal. – a másik darab: Mészöly Miklós: Bunker. – Március 15, este 1/2 7, Miskolc!: Mészöly Miklós Az ablakmosó című burleszk-tragédiáját a Miskolci Nemzeti Színház kísérleti színpadán mutatták be a jelzett időben. A darab két előadást ért meg ekkor, azután betiltották.]

 

5.

[Postabélyegző: Miskolc, 1963. márc. 14.]

 

Kedves Tibor,

a miskolci Polonia szállóból, bodor füstök mellől írok, némi fröccsök után, viszont Thalia oltárával szemközt (az utcza túloldalán a bolthajtásos bejáró, hol színésznőcskék mennek, de jönnek is) – íme, ez a színtér, Krúdynak is tetszenék (honnan, nem tudom, zongoraszó hallatszik, Chopin) – de én mindezek ellenére az Ablakmosó írója vagyogatok – ami haj, de más világ!

Hát jössz-e? Gyere!

A program egyelőre: 15-én este 7-kor, 16-án este 11-kor. Úgy fest a dolog, hogy a televízió s a rádió is átveszi. Most keddtől én is bent ülök a próbákon – nagy a bizakodás, hogy sikerünk lesz. Még a Film, Színház, Muzsikának is nyilatkoztam… Amúgy: mind közönségesen, konvencionálisan drukkolok. Nem is olyan rossz.

Szeretnélek itt látni; ha van rá mód, ne kíméld magad.

Viszlátig ölel

Miklós

U. i. Ruttkay Ottó, a rendező üzeni-kéri: ha csakugyan lehoznátok a darabot, szeretne a rendezés munkájáról, tapasztalatairól, az össz-működésünkről röviden beszámolni, eszmét futtatni. Hogy menne-e?

– S még egy, egészen más: utólag jöttem rá a baklövésre; az egyik naplójegyzet: – „Nem állítom, csak kérdezem: Félkezű – ravasznak kell lennie?" – Győzőt nem szúrta meg? Ha nem olvasta még, töröld ki, olvashatatlanná. Nem értem, hogy nem gondoltam rá. Butaság, tapintatlanság. –

Üdv.

M.

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Expressz.]

[A Film, Színház, Muzsikának is nyilatkoztam: „Mészöly Miklós – burleszk-tragédiájáról", Film, Színház, Muzsika, 1963. 11. sz. – Ruttkay Ottó: Ruttkay Ottó (1921–1988) ebben az időben a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója, rendezője és színésze. Az eszmefuttatást nem írta meg a Jelenkornak. – Győző: Csorba Győző (1916–1995) költő, műfordító.]

 

6.

Pécs, 1963. márc. 17.

Kedves Miklós,

nem is tudom, hol kezdjem. Először is őszinte örömmel gratulálok a film-pályázaton szerzett díjhoz. A rádióban hallottuk hangodat, s aztán Örsi Feri beszámolt a dolgokról részletesen is. Mikor láthatjuk a filmet? – ezt kérdezte Gábor, mert hát ő a legkíváncsibb rá. – Köszönöm a miskolci invitálást, sajnos mégsem sikerült eljutnom. Szerdára voltam hivatalos Pesten, a Magvetőnél, a pécsi könyvkiadás ügyében, s nem tudtam volna az időt kihúzni péntekig, hanem csütörtökön visszajöttem a Balaton felé, hogy megnézzem a fenyvesi házat, vajh nem öntötte-e el a víz. Így is négy átvirrasztott éjszakát csak vasárnap tudtam kialudni. Azóta aztán bizonyára sikerrel lezajlott a miskolci bemutató, amiről közben Telegdi Polgár jelezte, hogy szívesen írna kritikát. Mivel azonban mi a darabot szeretnénk közölni, s mint jelezted, a rendező is szívesen írna valamit, hát nem nagyon biztattam. Mert hát ezután mi maradna Pistának? Hogy X. vagy Y. színész hogy játszott? A darab teljes terjedelemben való közlésével komolyan foglalkozunk. Győző is elolvasta már, most Bulcsunál van. A közös utószó föltétlen érdekes esztétikai elmélkedés a szimbólumról és a sűrítésről, de érzésünk szerint nemhogy közelebb vinne a darab megértéséhez, inkább összegabalyít. Őszintén szólva az ember az ilyen utószavakat először szokta elolvasni, s én is kerestem hozzá a „példázatot". S most, hogy elolvastam-ismerem a művet, gyanakodva merem kimondani azt, amit jelentett a számomra, mert ott van az az „utószó". Arra gondoltunk, hogy szívesen adnánk helyet egy olyanféle szerzői jegyzetnek, amely kulcs lenne a mű megfejtéséhez, az írói szándék megértéséhez vinne közelebb, általában az alkotás, a megírás folyamatába engedne bepillantást. Ha valami ilyesmit kapnánk, akkor a most indított „műhely" c. rovatunkban sokkal hamarabb sort tudnánk rá keríteni, Ruttkay írásának is itt lenne helye, s természetesen igen szívesen közölnénk.

A Naplójegyzetek-ből kihúztam azt a sort, Győző még nem látta. – Németh Antal átadta a Bunkert, mindkét darabot most Rajnai Laci kérte el. – Ha a Naplójegyzetek közlésére sor kerül, természetes korrektúrát küldünk, az újonnan küldött és a régebben kiszedett anyagról is. Igaz, hogy a másodszor közölt rész talán nem volt olyan „erős", de mi éppen ezzel szerettük volna megvédeni a decemberi számban közölteket, s főként lehetővé tenni egy újabb publikációt. Ugyanakkor érzésünk szerint a januári számnak mégis ez volt az egyik erőssége, ami oltalmazott s ugyanakkor a folytonosságot is jelentette. – Köszönöm, hogy szóltál érdekünkben, Lengyel Balázs jelentkezett, amit küldött, rövidesen közöljük, Mándy novellája is jön májusban, s talán Gera novellájára is sor kerülhet… Kedves Miklós, örülnék, ha az Ablakmosó dolgában azzal az „előszóval" könnyítenél a közlésen. De ha nem csinálnád meg, kérlek, akkor is dobj föl egy lapot majd.

Baráti szeretettel ölel:

T. Tibor

[Géppel írt, kézi aláírású levél, a Jelenkor cégjelzéses papírján, cégjelzéses borítékban.]

[A film-pályázat: Mészöly Miklós 1956 nyarán Ohat-pusztán, egy kísérleti solymásztelepen vendégeskedik. Az itt szerzett élmények alapján születik a Magasiskola című hosszabb elbeszélése. Az elbeszélés alapján forgatókönyv, majd 1970-ben Gaál István rendezésében film készül. – Örsi Feri: Örsi Ferenc (1927-1994) író, drámaíró, újságíró. – Gábor: Tüskés Tibor fia (1955). – Telegdi Polgár: Telegdi Polgár István (1918–1987) műfordító, szerkesztő. Az ablakmosóról nem írt kritikát a Jelenkorba. – Győző: Csorba Győző. – Bulcsu: Bertha Bulcsu (1935–1997) író. Első novellái a Jelenkorban láttak napvilágot. – Ruttkay: Ruttkai Ottó. – Lengyel Balázs: Áprily Lajos, a műfordító című tanulmánya megjelent: Jelenkor, 1963. 4. sz. – Mándy Iván Borika vendégei című novellája megjelent: Jelenkor, 1963. 5. sz. – Gera: Gera György. Costa Brava című novellája megjelent: Jelenkor, 1963. 11. sz.]

 

7.

[Postabélyegző: Budapest, 1963. ápr. 5.]

 

Kedves Tibor,

ne haragudj a késedelmes válaszért. Most jöttünk haza a Mátrából (Ali révén én is SZOT-üdültem – ahol különben összeakadtam egy volt iskolatársaddal, jelenleg Hévízen körorvos, együtt jártatok valami egyletbe – kongregációba? – nagyon kedvesen emlékezett rólad, bősz olvasója a Jelenkornak is – a nevére nem emlékszem pontosan – Prókai? – valami hasonló p-betűs.)

Node, a tárgyra – mivel elmaradtam, a jegyzet a darabhoz. Elkezdtem írni, de egyelőre nem olyanra sikeredett, amilyenre Te gondolsz – gondolom én. De azért küldöm pár nap múlva. Igazad van, a darabhoz a múltkor küldött utószó nem „kulcs" – csakugyan kell hozzá kulcs? – hanem inkább olyan ars poetica, vallomásféle az ábrázolás módjáról, indokairól. Megértem azonban, hogy nem ilyesféle kellene; sőt, magam is gondoltam rá, hogy a rövidség kedvéért kicsit túlságosan is sűrűre vettem. Talán a kötetbe is mást teszek helyette.

A kritikák – azt hiszem – azóta már a kezedbe kerültek (az És; a Film, Színház, Muzsika; a Magyar Nemzet; a Napjaink hozott eddig kritikát – jellemző különben, hogy éppen a polgáriaskodó Nemzet-é olyan, amelyik faramucin csiklandozni is akar. De hát azzal is meg lehetek elégedve – végül is. A Napjaink belőlem is kiszorított egy kis cikket – hát, amennyire tudtam, igyekeztem ellensúlyozni Hruschov apánk vélekedését a modernizmusról…

Nagy kár, hogy nem tudtál feljönni Miskolcra, a helyed fent volt tartva. Hogy mi volt – hogyan volt? Azt hiszem, nem vagyok elfogult – siker volt. Még akiknek idegenül csengett ez a formanyelv, azokat is elkapta a szele – azt mondják. Különben Meruk is lejött az előadásra. Vele ugyan nem beszéltem az előadás után – mindjárt ültek is autóba, én meg éppen elvesztem az öltözőkben – de ahogy Osváth mondja, végül is pozitív volt a „hozzáállása". Annyi mindenesetre történt már, hogy behívtak a Nemzetibe, darab-ügyben. Hát – majd „meglássuk".

Ruttkainak különben írtam a rendezői jegyzet ügyében; hogy egyenesen hozzád küldje a cikket – megkaptad már? Most írok neki is és megsürgetem.

Kb. mikorra számítod, hogy közölni tudod a darabot? (– ha nem változott közben az elhatározásod) – bár azt hiszem, a bemutató s a kritikák után (és a Magvető) – könnyen kivédhetőek az esetleges támadások.

Gerával beszéltem tegnap, rövidesen küldi a franciaországi cikket, már írja nagyban. S majd szólok még másoknak is, kollégáknak, hogy menesszenek anyagot.

Mi újság a Balatonon? A ház még áll? A tél nem bántotta?

Nem tudom, hol találkozunk előbb, Pécsett-e vagy itt; tavasszal szeretnék megint leruccanni; de ha Te előbb jársz fent, eressz meg egy telefont. Addig is, üdv. a családnak.

Kézcsókkal – sokszor ölel

Miklós

U. i. Ha a Bunker-ra már nem volna szükségetek, megkérlek, tedd postára, mert szűkében vagyok példánynak.

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban.]

[Ali: Polcz Alaine, az író felesége. – Prókai?: Dr. Plótár Imre. – A kritikák: Mágori Erzsébet: „Kísérleti bemutató a Miskolci Nemzeti Színházban. Mészöly Miklós burleszk-tragédiája: Az ablakmosó", Élet és Irodalom, 1963. 12. sz. Sándor Iván: „Miskolci színházi levél", Film, Színház, Muzsika, 1963. 13. sz. Gábor István: „Mészöly Miklós drámája, Az ablakmosó a Miskolci Nemzeti Színházban", Magyar Nemzet, 1963. ápr. 2. Oltyán Béla: „Levél drámaügyben Mészöly Miklósnak", Napjaink, 1963. 6. sz. A felsoroltakon kívül még: Doromby Károly: „Színházi krónika", Vigilia, 1963. 5. sz. – A Napjaink belőlem is kiszorított egy kis cikket: Mészöly Miklós: „Modernizmus és technika", Napjaink, 1963. 4. sz. – Hruschov: N. Sz. Hruscsov, a szovjet kommunista párt főtitkára ebben az időben mondott kritikát a művészeti modernizmusról. – Meruk: Meruk Vilmos (1925) ebben az időben a Nemzeti Színház igazgatója. – Osváth: Osváth Béla (1926-1965) irodalomtörténész, kritikus, dramaturg. Ebben az időben a Nemzeti Színház fődramaturgja. – Ruttkai: Ruttkay Ottó.]

 

8.

[Postabélyegző: Cece, 1963. ápr. 16.]

 

Kedves Tibor,

dilemmák közé ültettél – s ültettem magamat – ezzel a darabhoz írandó „kalauzzal"… Az egészből végül is egy hosszabb lélegzetű meditálás kerekedett ki – a darab ürügyén – a groteszk, az abszurd, a burleszk modernkori jelentkezésének a gyökereiről; no meg a határozatlan tér-idejű játék s ábrázolás természetrajzáról, vitathatóságáról és vitathatatlanságáról… Szóval, az őszinte meditálás közben olyan vágányra futottam, hogy a mozdonyom mintegy választ pöfög a kritikák egy részének – amelyek különben még a fenntartásaik mellett is hízelgően méltányosak és jóindulatúak voltak. S nem tudom, hogy most – éppen most – helyes volna-e olyan kérdéseket tovább feszegetnem, szoros kapcsolatban az én darabommal, amiket a kritikák végül is már a maguk módján a helyükre raktak; anélkül, hogy a darabot lényegében kétségbe vonták volna. Szóval, amit írtam, meditáltam, talán inkább a napló-jegyzetekben volna taktikusabb – egy alkalommal – elhelyezni; s nem odaragasztva a darab végéhez. Amolyan iskolásabb darab-értelmezést meg – őszintén szólva – nem tudtam összerittyenteni. Amit próbáltam e téren, olyannak sikeredett, mintha én magam is azt hinném, hogy a darabot nem lehet megérteni. Amit mégse hiszek; s hát nem is tapasztaltam. És a kritikák után – bízván, hogy mégiscsak olvasták az olvasók egyiket vagy másikat – talán nem is volna szükség különösebb magyarázgatásra. – Vagy másképp látod, érzed?

A másik dilemmám, hogy vajon az Ablakmosót kéne-e épp most megjelentetni? Az előadást és a visszhangot várakozáson felül jól „megúsztam" – nem kéne most egy kicsit „békén hagynom" őket? Ne érts félre, nincs semmi zűr a darab körül – csak én hezitálok, hogy mi lenne jobb. A Magvető mindenképp hozza a negyedik negyedben, így hát „hitelesítve" van az írásbeli közlés is. Viszont arra gondoltam – ha neked is megfelel –, hogy most, előbb a Bunker közlésével segítenél rajtam; ill. megtámogatnád vele a pesti bemutatását, amire – úgy nézem – volna lehetőség. S ha vállalkoznál rá – az Ablakmosót valamikorra őszre halasztanánk. Írd meg őszintén, hogy s mint vélekedsz taktikai töprengéseimről – s hogy tudod-e vállalni. (A két darab hossza majdnem egyforma; s a Bunkerhez kalauz se kellene, azt hiszem.) Őszig aztán Ruttkai rendezői jegyzete is elkészülne – mert most épp Londonba utazik, aztán bemutatóra készül – így időre nem is tudná megcsinálni. (Telegdi kritikáját ez esetben lehoznád? – én persze megköszönném…)

Hát így. Napok óta kérődzöm ezen a levélen (meg a „kalauzon"…) – most végre megvan – rajtad a sor, hogy dobj fel egy lapot: hogyan legyen?

Gera Gyurka leküldte már a cikket? Nemes Nagy Ágnesből is kiszorítom húsvét után; kicsit lusta. Remenyikné szeretne a férje hagyatékából valamit küldeni; oda is húsvét után megyek el, s átnézegetem szegény Zsiga ládáját, és választok novellát.

Amúgy? – jól. Készülvén egy aszketikus, munkás nyárra. A Paulust szeretném tető alá hozni s egy darabot, a Nemzetinek – ha igaz. De szülöm a naplójegyzeteket is, hogy ki ne fogyjanak…

Különben volt egy nagy – elkésett – könyvélményem: Mellville Moby Dick-je. Páratlan remekmű. Ismered? Feltétlenül olvasd el. Még írni is volna kedvem róla. Majd egyszer.

Láthatunk Pesten? Bandi mondja, nagyon elnyűtt voltál legutóbb. Húsvétolj jól – s írj hamarosan.

Sok szeretettel ölel

Miklós

Ha döntöttél, megkérlek, küldd vissza a másik darabot.

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban.]

[Postabélyegző: Cece: Mészöly Miklós: Pontos történetek, útközben (Magvető, Bp., 1970.) című regényének egyik részlete fölismerhetően Cecén játszódik (a település a regényben Szilas néven szerepel), ahol a Csók István Emlékház is megtalálható. – egy hosszabb lélegzetű meditálás... az Ablakmosót valamikor őszre halasztanánk: Az ablakmosó megjelent: Jelenkor, 1963. 9. és 10. sz. Jegyzet a darab ürügyén című utószó megjelent: Jelenkor, 1963. 10. sz. – Ruttkai: Ruttkay Ottó. – Telegdi: Telegdi Polgár István. Az ablakmosó miskolci előadásáról nem jelent meg kritikája a Jelenkorban. – Remenyikné: Remenyik Zsigmond (1900–1962) író özvegye. Lásd Remenyik Zsigmond: „Két szonett" (Az író kéziratos hagyatékából.) Jelenkor, 1963. 3. sz. Nádass József: „Csendes szavak Remenyik Zsigmondról", Jelenkor, 1963. 3. sz. – Paulus: Mészöly Miklós Saulus című regénye. - Mellville: Herman Melville (1819–1891): amerikai regényíró. Műve: Moby Dick, or the Whale. (Moby Dick, a fehér bálna.) – Bandi: Fodor András.]

 

9.

Pécs, 1963. jún. 10.

Kedves Miklós,

bizonyára Bandi beszámolt azokról a lehetőségekről, amelyek az Ablakmosó előtt álltak, június első napjaiban. Azóta – a napokban – konzultáltunk ismét fölötte. Eddig azért hallgattam, mert biztosat nem tudtam volna írni. Sajnos a bizonytalannál alig valamivel több és jobb az, amiről most beszámolhatok. Mivel a júliusi számunk ún. balatoni szám lesz, előnyben kellett részesíteni az olyan írásokat, amelyeknek valami közük van a Tó és környéke világához, emberi, történeti, természeti életéhez. Ezért úgy döntött a szerkesztőbizottság, hogy két részletben Keresztury Batsányiról szóló hangjátékát közöljük, s ez ismét eltolta az Ablakmosó közlését. Ugyanakkor viszont sikerült abban megállapodnunk, hogy a darabot valamelyik őszi számunkban, szintén két részletben közöljük. A közlést az is megnehezíti, hogy a több részes, csak folytatásokban közölhető művek igen sok gondot okoznak a szerkesztésben; a folytatásos művek közlése, a korábbi elkötelezettség miatt időszerű írásokról kell lemondanunk, s a lap folyóirat-jellege szenved csorbát. Ha a múlt év végén – látva a kezdeti nehézségeket – a havonkinti megjelenést a folytatásos művek közlésével kötöttük össze, most arra kellett rájönnünk, hogy a nagyobb terjedelmű művek publikálására csak a legritkább esetben vállalkozhatunk. Ez pusztán formai-technikai probléma, s – ismétlem – nem csak a Te írásoddal összefüggő. Ami speciálisan is arra int, hogy csak valamelyik őszi számban hozzuk a darabot, azaz, hogy „elmulasztottuk" a naplójegyzetek kritikai kommentálását, s ezt többen és több helyütt szóvá tették. Őszig szeretnénk olyan „érdemeket" szerezni, hogy minden megrovás nélkül jöhessen ki a Jelenkorban az Ablakmosó. Kérlek, légy belátással, a közlés előtt még jelentkezem, hogy a formát (utószavakat stb.) még megbeszélhessük. – A Bunker-t még olvassák itt a ház körül.

Baráti szeretettel ölel, s munkás nyarat kíván:

T. Tibor

[Géppel írt, kézi aláírású levél, a Jelenkor cégjelzéses papírján, cégjelzéses borítékban.]

[Bandi: Fodor András. – Keresztury Batsányiról szóló hangjátéka: Keresztury Dezső (1904–1996) író, költő, irodalomtörténész, kritikus, műfordító. „A harag és a szeretet bilincseiben", (Hangjáték Batsányi János életéről és műveiről), Jelenkor, 1963. 6. sz. – az Ablakmosó közlése: Lásd a 8. sz. levelet.]

 

10.

Pécs, 1963. aug. 1.

Kedves Miklós,

gondolom, amiben már magad is kételkedtél: igaz – szeptember-októberben, két részletben közöljük az Ablakmosót, sürgős választ kérek, hogy kívánsz-e írni hozzá valamiféle utószót, újat, vagy maradjon a régi, esetleg az sem?

Szeretettel ölel:

T. Tibor

[Kézzel, tollal írt levél, a Jelenkor cégjelzéses papírján, boríték nélkül. Expressz.]

[Két részletben közöljük az Ablakmosót: Lásd a 8. sz. levelet.]

 

11.

[Postabélyegző: Budapest, 1963. aug. 3.]

 

Kedves Tibor,

nagyon megörültem a soraidnak! Persze, azért szeretném tudni, hogy mennyi din-kalóriádba került az eredmény… Vagy mégse? Utolsó leveled nyomta kissé a lelkem – hát ennyire rossz ómen vagyok nektek? S a Te hátad se bír ki mindent. De némi megnyugtatásul – a kötet már a műszakon van (az Atléta s a két darab), decemberben megjelenik.

„Utószót" írsz – s én is azt hiszem, hogy a végéhez kellene csapni azt a jegyzetfélét s nem az elejére. Vagyis a jegyzet az októberi számban jönne. Azt a két flekket, amit múltkor küldtem, dobd el; bedolgozódott egy hosszabb jegyzetbe. 8-10 oldal. Hosszú? (Egészen apró betűs szedéssel is?) Az „értelmezgetésen" kívül néhány „elvi" kérdésre is kitértem ebben a hosszabb jegyzetben, a groteszkről, a képtelenről, az inkonkrétról. – A gondom e pillanatban az, hogy ez az anyag egy hete az És-nél van (Jovanovics nagyon akarta, de Nemesnek – úgy tudom – az a véleménye, hogy inkább folyóiratba való). Türelmedet kérem hát, míg döntenek; s akkor meglátom, hogy az És számára kiveszek-e belőle egy részletet; vagy az egészet elküldöm Neked. Esetleg eressz meg egy levlapot, hogy a jegyzetnek legkésőbb mikor kellene befutnia hozzátok. –

Amúgy: munka és hőguta közt telnek a napok. A Nemzetinek kéne sürgősen befejeznem egy darabot. Meg a Magvetőnek leadni egy nov. kötetet. Valami mégiscsak olvadozik körülöttem. – Pár nap múlva utazom le Porkolábba, hó végéig – aztán szept. elején megyek Lengyelhonba, 4-5 hétre, autón visznek – még a himlőjárvány se tud lebeszélni… Nagy izgalommal várom; még nem jártam kint.

S Te? A légkör tisztult? Vagy gondjaid változatlanul a régiek? (A kívánalom ugyanaz: mért nincs ismertető plakát az új számotok tartalmáról; s kevés a Pestre kerülő példány!)

Tiborkám – még egyszer kösz a jó hírt – nyaralj, dolgozz jól – mindannyiótoknak sok üdv.

szeretettel ölel

Miklós

U. i. Mielőtt elfelejteném:

a korrektúrát légy szíves küldd anyám címére: özv. Molnár Sándorné, Szekszárd, Béri Balogh Á. u. 60. Ő azonnal továbbítja nekem. Nem tudom: egyszerre kiszedi a nyomda az egész darabot? Ez volna a jó, mert akkor magam korrigálhatnám az októberben megjelenő részt is; ugyanis szeptemberben már nem leszek itthon. A jegyzet korrigálására – ha annak a szedésére ebben a hónapban nem kerülhet sor – szeretnélek Téged megkérni. Előre is köszönöm.

Hát, üdv. – ha bármi programváltozás van, azonnal írok,

Miklós

[Kézzel, ceruzával írt levél, borítékban.]

[A kötet már a műszakon van: Az atléta halálát három év múlva, 1966-ban – a párizsi kiadást követő évben – jelentette meg a Magvető. – „Utószó": a darab és az „utószó" közléséről Lásd a 8. sz. levelet. – Jovanovics: Jovanovics Miklós (1932) kritikus, szerkesztő, ekkor az Élet és Irodalom munkatársa. – Nemes: Nemes György (1910–1998) író, újságíró, ekkor az Élet és Irodalom főszerkesztője. – Nemzeti: Nemzeti Színház (Bp.) – Porkoláb: a Szekszárd melletti Porkoláb-völgy.]

 

12.

Pécs, 1963. aug. 6.

Kedves Miklós,

köszönöm leveledet. Amit barátaimért, érted teszek, általában indulataimat nem lehet dinkalóriákban mérni. Egyszerűen az van, hogy nyomdába került az Ablakmosó. Mégpedig az egész, magam is arra gondoltam, hogy a korrektúra így egyszerűbb lesz. Persze ha lesz helyünk, akkor a szeptemberi számban az egészet közöljük is. Ez csak a tördeléskor, aug. 31. körül derül ki. Abban egyetértünk, hogy a korábbi utószót ne közöljük, de ha bármiféle más „megjegyzésre" gondolsz, annak kéziratát legkésőbb aug. 20-ig meg kell kapnunk, mert mint mondom, lehet, hogy az egész darabot egyszerre tudjuk hozni, s akkor már a szeptemberi számban jönne az „értelmezés". Telegdi Polgárnak is ebben az értelemben írok: úgy dolgozza át – ő maga kérte – kis cikkét, hogy afféle színházi kaleidoszkóp-rovatunkban októberben föltétlen hozhassuk. – Őszintén örülök a könyv megjelenésének s egyéb sikereknek. Jó külföldi utat. Én csak maradok Pécsett meg a Balaton mellett, nem gondolnak rám azok, akik az ilyesmit lehetővé tennék. No, hát szerbusz.

Ölel:

Tüskés Tibor

[Géppel írt, kézi aláírású levél, a Jelenkor cégjelzéses papírján, boríték nélkül.]

[Nyomdába került az Ablakmosó: Az ablakmosó és az „utószó" közléséről a Jelenkorban Lásd a 8. sz. levelet. – a könyv: Mészöly Miklós: Az atléta halála.]

 

13.

[Budapest, 1963. aug. 4. és aug. 8. között.]

Kedves Tibor,

most röptiben – fél óra múlva utazom le Porkolábba.

Küldöm az anyagot – az És-nek kissé tanulmányszerű, zsurnalisztikusabbat szeretnének e tárgyban. Talán jobb is így.

Szedesd olyan kicsi betűvel, amilyennel csak lehet.

A szekszárdi címemre írjál, ill. küldd a levonatot, ha 27-ig odaér. Akkor utazom vissza, s Pesten leszek 1-ig.

Sok szeretettel ölel

Miklós

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Expressz.]

[az anyag: Az ablakmosó „utószava", címe: Jegyzet a darab ürügyén.]

 

14.

Pécs, 1963. aug. 9.

Kedves Miklós,

köszönöm, megkaptam a kéziratot. Örülök, hogy megcsináltad ezt a dolgot. Eredetileg is ilyesmire gondoltam. Ami nem szájbarágó magyarázat, önigazolás, hanem önálló, tanulmány-értékű írás, ugyanakkor kitapintható szálakon a darabhoz tapad. Arra is gondoltam, hogy nem közvetlenül a darab után, hanem a következő számban közölnénk, önállóan, tisztességes, olvasható betűtípussal. A darab korrektúráját valószínű szekszárdi címedre tudjuk küldeni. Jó pihenést.

Baráti szeretettel ölel:

T. Tibor

[Géppel írt, kézi aláírású levél a Jelenkor cégjelzéses papírján, cégjelzéses borítékban.]

[A kézirat: Az ablakmosó „utószava". A Jelenkor a színpadi mű második része után közvetlenül közölte.]

 

15.

[Postabélyegző: Szekszárd, 1963. aug. 22.]

 

Kedves Tibor,

küldöm expressz (kicsit késve) – de olyan esők voltak, hogy alig tudtam kimozdulni a völgyből.

A korrektúra utolsó oldala kicsit tetovált lett – bizonyos változtatásokat csináltam, (a miskolci színpadi kontroll tanulságaként) – de azért, remélem, eligazodik rajta a nyomdász.

Ruttkai Ottó tudtommal valamerre halászik a Tisza környékén – nem tudom már ilyen hamar utolérni és cikkírásra rábírni. Kár.

Közben úgy fordult, hogy bármelyik nap jöhet a drót, hogy utazzam vissza Pestre… Így – sajnos – jó lelkiismerettel mégse hívhatlak most… Azaz hogy, ha 27-én ide tudnál érni, az még menne. S esetleg együtt hagynánk ott a völgyet. Gondolom, 29-30-ra mindenképp Pesten kell lennem. Ha tudsz jönni – így – várlak örömmel.

Viszlátig sok üdv.

Ölel

Miklós

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Expressz.]

[Küldöm expressz: Az ablakmosó első részének korrektúráját. – a völgy: a Szekszárd melletti Porkoláb-völgy.]

 

16.

[Postabélyegző: Budapest, 1963. szept. 10.]

 

Kedves Tibor,

elmaradt mégis a leruccanásod. Pedig vártalak nagyon. Igaz, hogy olyan esős évad köszöntött be azóta…

Nálam a helyzet különben tovább bonyolódott. Pár nap múlva nekem is fel kellett utaznom, Ali megkapta a szanatóriumi beutalóját (sajna, megint rossz bőrben van, lefogyott, holnap viszem ki a visegrádi Gizella szaniba). De ugyanakkor a határzárat is feloldották, s ismét úgy fest a dolog, hogy mégis elmegyek Lengyelbe, úgyis csak itthon szalmáskodnék. Valószínűleg 18-án indulunk.

Nagyon várom az új számotokat. Remélem, megérkezik addig, míg itthon vagyok.

Egy nagy kérés: a darabhoz írt tanulmány korrektúrája idején valószínűleg már nem leszek itthon – megtennéd-e, hogy korrigálnád helyettem…? Rábízni se tudom itt senkire, mert nálam csak egy saláta példány maradt, amin nem igazodik el más, csak én. Nagyon hálás volnék, ha kisegítenél a bajból.

A másik: ha két részletben jön a darab (tehát még van mód erre a kiegészítésre): biggyeszd oda a darab végére az 1957-es dátumot, szeretném, ha évszámmal jönne.

S végül: 10 számra volna szükségem, nagyon kérlek, küldess ennyit a címemre (az árát persze megküldöm vagy ti vonjátok le a honoráriumból) – itt Pesten nehéz összeszedni ennyit, s hát nem is akarom éppen én összevásárolni a készletet.

Ha 18. előtt befutna a honorárium – kézcsók. Amolyan utazás előtti injekció lenne.

Lengyelből biztos hozok magammal cikk-napló-élményanyagot; küldök belőle, lehetőleg aktuálisat.

Okt. végén érkeznék haza a tervek szerint. Attól kezdve, Pesten, bármikor, ha fent jársz – egyszer már csak szinkronba jövünk, nem?

Ne haragudj a sok kérésért, köszönöm a fáradságodat.

R. Gyurka elismerő szavai nagyon jólestek; persze, te hallhattál más véleményt is… Egy hosszabb tanulmánnyal szeretnélek alkalmasint megismertetni (A tágasság iskolája – címet adtam neki, a tágasság, a végesség s végtelenség modern közérzetéről szól, különböző – így művészeti – szempontokra is kitérve – ) Talán, egyszer mehet majd? Szeretném, ha elolvasnád. (Különben tetszett nagyon a modernizmusról szóló cikked, sok szempontunk azonos – jó fejtágító cikk volt.)

Tiborkám, még egyszer kösz. mindent, viszlátig sok szeretettel

ölel

Miklós

[Géppel írt, kézi aláírású levél, borítékban.]

[Ali: Polcz Alaine. – szani: szanatórium. – biggyeszd oda: Az ablakmosó második része közlésének végén ott szerepel az évszám: (1957) – Lengyelből biztos hozok magammal cikk-napló-élményanyagot: (Régi noteszlapok) és (Útközben Lengyelország felé) című Naplójegyzetek Mészöly Miklós Érintések című esszékötetében olvashatók. (Szépirodalmi, Bp., 1980.) Továbbá: Anziksz, Polónia, 1964. című jegyzetek Mészöly Miklós Ballada az úrfiról és a mosónő lányáról című kötetében. (Szépirodalmi, Bp., 1991.) – R. Gyurka: Rónay György (1913–1978) költő, író, műfordító, esszéista, szerkesztő. – A tágasság iskolája: Mészöly Miklós ilyen című esszéje megjelent: Híd, 1964. 9. sz. Mészöly Miklós A tágasság iskolája című esszékötete 1977-ben látott napvilágot. – a modernizmusról szóló cikked: Tüskés Tibor: „A korszerű művészet felé", Jelenkor, 1963. 6. sz.]

 

17.

Pécs, 1963. dec. 1.

Kedves Miklós,

egy levél aligha lehet alkalmas, hogy mindent megmagyarázzak. A jelekből következtetni tudsz Te is. A körkérdésre adott válaszra térek vissza újból. A jelzések mutatják a problematikus helyeket. A további beszélgetés során aztán az is kiderült, hogy az egész írás közlése is meggondolandó. Bizonyára megérted, hogy mennyire nehéz ezt nekem közölni. Legegyszerűbb talán az lenne, ha egyszerűen lemondanánk az írásról, én azonban szeretném még megmenteni az ügyet. Ez persze azt jelentené, hogy a kérdéseket újból elő kellene venni, s valami újat és egészen mást, a kérdésekhez tapadót írni. Abban a formában és hangvételben, mint a mostani utolsó bekezdés. De hát ennyit közölnünk nem lehetne. Ismétlem, nem szeretném nélkülözni részvételedet, s ezért térek vissza a dologra. Tehát nem ellenkezőjét kérem a mostaninak, hanem mást, közölhetőt, ami nem adna támadási lehetőséget. Kérlek, Miklós, ha teheted, ebben a nehéz helyzetben kíséreld meg ezt a megoldást. A válaszok egy részét egyébként is februári számunkban közöljük, s dec. 20-ig tudnánk várni a kéziratra.

Állítólag Pándi írt az Ablakmosóról a Népszabadság számára, szerdán mondta nekem itt Pécsett, de még nem láttam a lapban.

E hét végén, pénteken vagy szombaton megyünk beszélgetésre Pestre, a minisztériumba.

Meleg szeretettel köszöntlek:

T. Tibor

[Géppel írt, kézi aláírású levél, a Jelenkor cégjelzéses papírján, boríték nélkül.]

[A jelekből: Például I. L. jelzésű glossza [szerzője Pándi Pál] a Népszabadság 1963. nov. 26-i számában Káprázik az ember szeme… címmel, mely Szij Rezső Dunántúli cipruság Gulyás Pál sírjára című írását támadja, mely a Jelenkor 1963. 11. számában jelent meg. – A jelzések: Mészöly írásával kapcsolatban elsősorban Csorba Győzőnek voltak fenntartásai. – Állítólag Pándi írt az Ablakmosóról: Pándi Pál (1926–1987) (kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő) két újságoldal terjedelmű tanulmánya, mely Mészöly Miklóst támadja a Jelenkorban két részletben megjelent Az ablakmosó című drámáért valamint a drámához írt esszéjéért, A tagadás tagadása címmel, Vita egy írói állásfoglalással alcímmel az Élet és Irodalom 1963. dec. 6-i számában látott napvilágot. – beszélgetésre Pestre: a Jelenkor szerkesztőit Aczél György 1963. dec. 12-re rendelte a Művelődésügyi Minisztériumba. – 1963. dec. 13-i keltezéssel Feljegyzések a Jelenkorról címmel terjedelmes irat született az MSZMP KB kulturális osztályán a folyóiratnál jelentkező ideológiai és kultúrpolitikai „hibákról". Ebben – többek között – a következők olvashatók: „Nem veszik észre [ti. a Jelenkor szerkesztői], hogy miközben állandóan azt hangoztatják, hogy a provincializmus ellen harcolnak, a legprovinciálisabbak, büszkék, hogy a magyar »Ionescót«, Mészöly Miklóst közlik. (Ionesco biztosan nem ambicionálja, hogy a francia Mészöly legyen.)" A dokumentumot – rövidítve – közölte: Huszár Tibor: Mit ér a szellem, ha… (Szabad Tér Kiadó, Bp., 1990.)]

 

18.

Pécs, 1963. dec. 17.

Kedves Miklós,

sajnos Debrecenből jövet már nem tudtalak fölkeresni. Változatlanul tovább szerkesztünk, ezért ismételten kérem, hogy azzal válaszolj a dologra, hogy írj 3-4 flekket a körkérdésünkre – amit közölhetünk. Csak erre van lehetőség, de erre van lehetőség. Kár lenne elmulasztani. Dec. 25-ig tudunk rá várni. Boldog ünnepeket kívánunk. Talán közelesen, jan. elején Pestre tudok menni.

Szeretettel ölel:

T. Tibor

[Kézzel, tollal írt levél a Jelenkor cégjelzéses papírján, cégjelzéses borítékban.]

[Debrecenből jövet: a levél előzménye: korábbi tervek szerint a Debrecenben szerkesztett Alföld folyóirat munkatársai – a Jelenkor vendégeként – 1963. dec. 8-án vettek részt Pécsett irodalmi esten. Ugyanaznap jelent meg a Népszabadság egész oldalas szerkesztőségi cikke Tévedések és torzítások címmel, mely az ún. „ideológiai offenzíva" jegyében a debreceni Alföldet és a pécsi Jelenkort bírálta. A Jelenkor szerkesztőinek dec. 12-én kellett Budapesten Aczél György színe előtt megjelenni. Aczél György akkor a művelődésügyi miniszter első helyettese és az MSZMP Központi Bizottságának tagja volt. Ugyanaz nap a Jelenkor szerkesztői tovább utaztak Debrecenbe, hogy a korábbi megbeszélés szerint viszonozzák az Alföld látogatását, és részt vegyenek a Debrecenben tartandó irodalmi esten. – a körkérdésünkre: a Jelenkor szerkesztősége kérdéssel fordult a valaha Pécsett élt, innét elszármazott írókhoz: valljanak a városhoz fűződő emlékeikről. A beérkezett válaszokat két részletben, az 1964. 1. és az 1964. 2. számban közölte a folyóirat. Mészöly Miklósnak a körkérdésre adott első válasza aggályokat keltett a szerkesztőségben. Lásd a 17. sz. levelet.]

 

19.

[Postabélyegző: Budapest, 1963. dec. 24.]

 

Tiborkám,

remélem, még időben odaér. S remélem, nincs benne semmi patron… Ha mégis úgy találod, hogy van, húzzál. Vagy a korrektúrában húzok.

Röviden, a „helyzetről" – vártam nagyon, hogy felhívsz. De közben megtudtam, hogy nem fenyegeti veszély a pozíciódat. (Mocsárt is visszahelyezte állásába az Írószövetség.)

Összbenyomásom: erősödik a kritika, de nem jár vele együtt adminisztratív intézkedés. Kardos azonnal felhívott telefonon – közölte, hogy semmi változás nem állt be a kapcsolatunkba; a könyv jön, sőt, a novellás-kötet is, utána. Az És azonnal cikket kért, bármiről. Komlós (!) üzent, hogy adjak tárcát a Népszabadságnak…

Fura világ.

Nagyon szeretném tudni, hogyan zajlott le a találkozás a bajuszossal. Kaptatok direktívákat? Leveledből úgy veszem ki, hogy személyemre vonatkozóan igen. Rosszul sejtem? De mindenképpen, talán jobb, ha most mellőzöl, csakugyan. Aztán meglátod, hogy később mit lehet. Talán a Kortárssal tudok majd egyezkedni. Általában nem győznek nyugtatni, hogy csak kritikát kaptam – s nincs következménye. (Apróság: Pándi levelet írt Aczélnak, hogy úgy hallja, a cikke nyomán adm. intézkedéseket, letiltást stb. akarnak tenni ellenem; s ez ellen tiltakozik, mert ez megsértése a szocialista kritika komolyságának…) Egyem a lelkét. Még a morálra is rászorítjuk őket…?

Írj, ha van időd – érdekelnének a részletek. S ha alkalmasint – később – hozni akarsz a lent lévő anyagból, kérlek, akkor is írj előbb; mert amit lehet, megpróbálok idefent elsütni. S majd újat küldök helyettük, ha aktuális lesz.

Tiborkám, nagyon boldog ünnepeket, újévet valamennyiőtöknek,

sok szeretettel ölel

Miklós

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Expressz.]

[Még időben odaér: a körkérdésre adott újabb válasz, mely a Jelenkor 1964. 2. számában látott napvilágot. Az írást Mészöly Miklós bevette Érintések című (Szépirodalmi, Bp., 1980.) kötetébe Mit jelent nekem Pécs? címmel, Válasz a Jelenkor szerkesztőségének körkérdésére alcímmel. – Mocsár: Mocsár Gábor (1921–1988) író, újságíró, a debreceni Alföld főszerkesztője. 1964-ben őt is eltávolították a folyóirattól. – Kardos: Kardos György (1918–1985), 1961-től a Magvető Kiadó igazgatója. – a könyv jön: Az atléta halála csak 1966-ban jelent meg a Magvetőnél. – a novellás-kötet is: A Jelentés öt egérről című novelláskötet 1967-ben látott napvilágot. – Komlós: Komlós János (1922–1980) újságíró, 1960-tól a Népszabadság kulturális rovatát vezeti. – bajuszos: Aczél György (1917–1991) politikus. Lásd a 18. sz. levelet. – Pándi: Pándi Pál. Lásd a 17. sz. levelet.]

 

20.

[Postabélyegző: Budapest, 1964. jan. 13.]

 

Tiborkám,

leveled megjött – értem is a szűkszavúságát, írni kár erről olyan sokat, majd Bandi és Te személyesen beszámoltok. Mert hát érdekelnek nagyon a részletek.

De jelentkezz, ha fent vagy – mindenképpen!

Kérés: légy szíves hozd magaddal a nálad lévő regény-részletet (Paulus) – az úgysem időszerű most. Ha lehet valamiről szó, majd novellát adok. Gondoltam, odaadom a Paulust a Vigiliának, Rónay úgyis régóta nyúz. A naplójegyzetekből És-nél, itt-ott próbálok elszórni – az És már hozott is valamit. Gondolod, hogy nálatok még sor kerülhet rá? Ha nem, hozd azt is magaddal, légy szíves (az orvosi készenlétről szóló rész már csak nálad van meg! az eredetit elveszítettem).

Novellát fejeztem be – most jön a darabírás öröme… S talán valami félig-kötött állás-féle is akad (szociális ellenőrködés) – de ez még csak remény.

Amúgy jól – nagyon várom, hogy eszmét cseréljünk.

Viszlátig sok üdv.

ölelés

Miklós

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban.]

[Leveled megjött: az említett levél hiányzik a hagyatékból. – Bandi: Fodor András. – Paulus: Mészöly Miklós regénye. – a Vigilia: a folyóirat 1968. 4. sz. A kútnál címmel közölt részletet „a szerzőnek a Magvető Kiadónál a közeljövőben megjelenő Saul című regényéből". A regény Saulus címmel 1968-ban látott napvilágot. – Rónay: Rónay György. – félig-kötött állás-féle: ebben valószínűleg Konrád György (1933) író példája vonzotta, aki 1959 és 1965 között ifjúságvédelmi felügyelő a fővárosban.]

 

21.

[Postabélyegző: Szigliget, 1964. jan. 31.]

 

Tiborkám,

Szigligetre utaztunk közben, ezért kések a korrektúrával, ide küldték utánam.

Hát 24-én nem volt vita a Szövetségben?! Kerestelek a Royalban, nem tudtak rólad. Elmaradt? Tatay, aki itt van, azt mondja, kapott meghívót, de nem utazott fel.

Mi 8-ig vagyunk itt; ha van időd s van valami érdemleges újság, eressz meg egy lapot.

Recept megérkezett?

Kézcsók – üdv. sokszor ölel

Miklós

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban. Expressz.]

[Korrektúra: Mészöly Miklós írása a Jelenkor Táj és történelem című körkérdéséhez. – vita a Szövetségben: az Írószövetség kibővített választmányi ülése Budapesten 1964. jan. 24-én zajlott. Az ülés témája: vita a Jelenkorról. Előadó: Szabolcsi Miklós. Mint utóbb fény derült: ő volt a szerzője a Népszabadság 1963. dec. 8-i számában megjelent Tévedések és torzítások című szerkesztőségi cikknek. – Tatay: Tatay Sándor (1910-1991) író, a Jelenkor munkatársa. – Recept: ismeretlen tartalmú orvosi recept.]

 

22.

[Postabélyegző: Budapest, 1964. febr. 24.]

 

Kedves Tibor,

pénz, példány, recept – minden megérkezett. Köszönet. Akartam már írni előbb is, de családi gondok, temetés (nagyanyám), sok minden összejött.

Az Írószövetség vitájáról nem sokat tudok – jó lett volna beszélgetni.

Itt olyanféle hírek is voltak (vannak), hogy a bajuszossal való régebbi tárgyaláson konkrétan felmerült, hogy néhányunkat egyáltalán ne közölj. Csakugyan? Te múltkor ott a Royalban szelídebben adtad elő a dolgokat. Tapintatból?…

No, nem is annyira lényeges – fő, hogy vagytok.

Velem? – Kis betekintés az „érzékenységükbe": Kardostól kezdve néhány marxista, párttag barátomig azon a véleményen voltak, hogy a Pándi-cikkre inkább ne válaszoljak (én – ösztönösen – akartam). A Látóhatárnál jön most két novellám (febr. és ápr.), Simó-Köpeczi a legfelső góré ott. Harciasan tiltakoztak ellenem. Fodor harciasan megvédett. Közöl. Kibukott közben a „kifogásuk" egyike: hogy „még arra se méltatom őket, hogy válaszoljak egy támadásra s eloszlassak különböző vélekedéseket". Nos? Ilyen érzékenyek. Gyönyörű. Nem? –

A pályázati tanulmány sok szempontból nagyon érintett. Szívesen írnék is a kislánynak – lehet? vagy nem „legális", hogy hozzám került a tanulmánya? – jó kis fejnek látszik; néhol remekebbül sűrít, fogalmaz, mint sok „nagy". Az apja? Valahogy mégsem hiszem. De ezt a feleséged jobban tudja.

Benkő „válaszán" jót derültem. Sok ilyen „kötelező" anyagod lesz…? Bár sikerülne olyan egyensúlyt tartanod, amit jó szívvel vállalhatsz még. Most talán felhősebb az ég – mindenütt – mégse hiszem, hogy nagyon tartós lenne.

Bodnárt újra noszogattam. De Basch beszélni fog Klaniczayval. Nem látok tisztán az ügyben – buli-szaga van – de Basch nagyon melletted van (joggal) – szerintem ő tisztázni fogja a helyzetet. Különben őszintén „haragszik" rám, hogy zűrt okoztam a Jelenkor körül…

Hát ennyi. Csend különben. A tonális – atonális zenéről építgetek egy tanulmányt (Bartók organikus szintézisének az aspektusából) a Tágasság iskolájának a gondolatköréből kiindulva. Vigasztalóan más téma, mint az irodalom. Újra tanulom a fizikát, a relativitáselméletet. Ez jó. Ehhez Pándi s a többi nem ért. (Majd ért valaki más…)

Talán tavasszal leruccanok.

Ha nincs csakugyan silentium, küldenék is valamit. Mit?

Nálatok? Család? Munka (saját?) Kollegák?

Viszlátig sok üdv. – kézcsók

Miklós

[Kézzel, tollal írt levél, borítékban.]

[Recept: Lásd a 21. sz. levelet. – Az Írószövetség vitája: Lásd a 21. sz. levelet. Az Írószövetség választmányi ülésén lezajlott vita visszhangja. Élet és Irodalom, 1964. febr. 15. és 1964. febr. 29. – a bajuszos: Aczél György. – Royal: Royal Szálloda (Bp.) – Kardos: Kardos György. Lásd a 19. sz. levelet. – Pándi-cikk: Lásd a 17. sz. levelet. – Látóhatár: eredetileg a nyugati magyar emigrációs irodalom folyóirata. 1962-ben két szerkesztője Münchenből Magyarországra „telepítette" és a következő évben Budapesten újraindította. – Simó: Simó Jenő (1925 ) irodalomtörténész, kritikus, 1964 és 1967 között a Kiadói Főigazgatóság vezetője. – Köpeczi: Köpeczi Béla (1921) történész, irodalomtörténész, 1955 és 1964 között a Kiadói Főigazgatóság vezetője, később az MSZMP KB kulturális osztályának vezetője. – Fodor: Fodor József (1898–1973) költő, író, újságíró, műfordító, a Budapestre települő Látóhatár egyik szerkesztője. – A pályázati tanulmány: az ötéves Jelenkor országos irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára. (Pályázati felhívás. Jelenkor, 1963. 10. sz.) A pályázat értékelése: A Jelenkor pályázatának eredménye. Jelenkor, 1964. 1. sz. A pályázat részletes értékelése: Szederkényi Ervin: „Egy pályázat tanulságai", Jelenkor, 1964. 2. sz. A pályázaton részt vett a pécsi Leöwey Klára Gimnázium egyik leánytanulója is, aki dolgozatában Mészöly Miklósnak a Jelenkorban megjelent munkájával foglalkozott. – Benkő „válasza": Benkő László: „Egységes művészetszemlélet vagy marxista esztétika" (Hozzászólás Major Máté vitacikkéhez, mely a Jelenkor 1963. 10. számában jelent meg.) – Bodnár: Bodnár György (1927) irodalomtörténész, kritikus, ekkor az MTA Irodalomtudományi Intézete munkatársa. – Basch: Basch Lóránt (1885–1966) ügyvéd, a Baumgarten alapítvány jogász kurátora. „»Indulás az öregkorba«. Emlékezés Babits Mihály utolsó életszakaszára" című írását a Jelenkor 1960. 5. számában jelent meg. Ő is a Városmajor u. 48. számú házban lakott, Mészöly Miklósék az emeleten, Basch a ház földszintjén. – Klaniczay: Klaniczay Tibor (1923–1992) irodalomtörténész, ekkor az MTA Irodalomtudományi Intézete igazgatóhelyettese. – Nem látok tisztán az ügyben: Babits Mihály pécsi kapcsolatainak feldolgozását ajánlottam föl akkoriban az MTA Irodalomtudományi Intézete kiadásában megjelenő Irodalomtörténeti Füzetek című sorozat számára. Vö. Tüskés Tibor: „Babits Mihály Pécsett", Jelenkor, 1959. 6. sz., továbbá „Babits és Pécs. Vallomások, dokumentumok, emlékek". Válogatta és összeállította Tüskés Tibor. Baranya Megyei Könyvtár, Pécs, 1984. Hasonmás kiadás 1998.]

 

23.

Pécs, 1964. márc. 6.

Kedves Miklós,

az elmúlt napok nagy pécsi eseménye Németh László itt tartózkodása volt. Három hetet töltöttek a Mecsekben, az Üdülő szállóban, s egy kicsit magam is segítettem körülöttük a testőrködésben. Néhány szép órát beszélgettünk végig. Ahogy Bandinak is írtam, egészen meglepett Németh fiatalos, derűs kedve, sokat nevetett, beszélt – csak tervei nem voltak. Legalábbis ezúttal a Jelenkort nem áltatta kéziratokkal, persze nem is adott. Tegnapelőtt utaztak vissza, egy beszélgető-füzet (egy alkalommal Várkonyi Nándor bácsival voltam nála), néhány fénykép, egy magnetofon-szalag maradt itt tőle. S meg persze az az élmény, amit nehéz lenne reprodukálni. Rólad is elismeréssel, szeretettel beszélt, kérdezgetett. Bajunkkal együtt érzett, s azt is megértette, hogy végleg elment a kedvem a szerkesztéstől.

Ősztől föltétlen ismét tanítani szeretnék. S addig…? Amire lehetőségem van. Az áprilisi számban például egy „optimista kicsengésű" és a „múlt osztályelnyomását leleplező, kritikai tendenciájú" Mándy-novellát közlünk. Ha valami ebbe a vonalba illőt tudnál küldeni, természetesen bennem semmi fenntartás nem lenne. Még abban is hiszek, hogy szerkesztőtársaimban [sem]. Ami pedig különösen használna az ügynek, az valami, a júniusi-júliusi ún. balatoni számba tervezett, illő írás lehetne. Butaság talán így megkötni az író kezét, de ismétlem, az idén is szeretnék csinálni egy szép búcsúszámot, s a balatoni talán ezt megengedné. (Mikor is volt az a szép idő, amikor Illyést, Némethet, Pilinszkyt, Weörest stb. együtt közöltük…!) Azért írom ezt, mert az ilyesmi kétségtelen megkönnyítené a közlést számodra. (A pécsi számnak egyébként még idehaza is elég