Tükrök őre

 

 

Törvényeknek engedni lenne jó már.

Megtartani ramadánt, sábeszt.

Engedetlenül és egyedül élek.

A nemtörténés óvatossá tesz.

 

Olyan könnyű mindenki, aki voltam!

Lebegnek, csak lebegnek némán.

Nekem víz gyűlik recés lábnyomomban,

s hiába hívom, egyik se néz rám.

 

Mi közöm bármihez az éjszakában?

Talán ha el tudnám engedni őket…

Visszaadhatnék minden elveszettet

a vakfoltos, kihunyó tükröknek.

 

 

 

 Eső után

 

 

Tudja, hogy eső után indul el.

Elhallgatott benne a szél, a tó.

Áttetsző lett minden: füst vagy emlék,

semmihez se hasonlítható.

 

Tükrökre bízza régi testeit.

Lábtörlőjén nedves levél hever.

S egy csillagot még kitalál gyorsan,

mert eső után indulni kell.

 

 

 

 Másik parton

 

 

Másik parton (ha van egyik)

csillagtüzek alatt,

hol mindig tettre kész álom

az egyetlen anyag,

 

belőle van lehulló hold,

halfej és lebegés,

a csipkévé ajzott idő

s azt áttépő merész

 

vágy, melyet csak önnön néma

villámlása repít

meglepett testeken át a

semmitől semmiig.