Az isten Bécsben

  

 

Ott ült az isten

Bécsben,

a pályaudvaron.

 

Látszott rajta, hogy fél.

 

Az nem jó, ha félnek

az istenek.

 

Jött egy másik isten,

valamit mondott ennek

a mi félős istenünknek,

aztán elköszöntek.

 

Jött egy harmadik.

 

Bőröndöt cipelt, és olyan

igazán szomorú volt.

 

 

 

A múltkor az isten

  

 

A múltkor, amikor az isten

menedékjogot kért,

a hivatalnok meglehetősen

nyersen bánt vele.

 

Meg is sértődött rögtön az isten.

 

Érzékeny és fáradt isten

volt ez az isten, utálta

ormótlan csomagjait.

 

Voltak persze kommunikációs

gondjai is. A hivatalnok

nem nagyon tudott nyelveket,

az isten is csak istenül beszélt,

meg kicsit ógörögül és latinul.

 

Én nem beszél halott nyelv!,

nyögte végül a hivatalnok,

elrongyolt szótárral a kezében.

 

Hálásan és alázatosan el-

mosolyodott akkor az isten.