Alvó Európa; Shakespeare-naptár

Falcsik Mari  vers, 2002, 45. évfolyam, 5. szám, 522. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Alvó Európa

 

 

mindent elnyel a mély, ködös éj, ez a tejszinü tenger

alszik a távoli domb árnyában a város, az ember

fényeit égeti még:

pislog a csillagos ég

 

horgonyt vet kikötő csönd utcák öblei mélyén

kábult házsorok álmát füstöli égre a kémény

alszik az utca, a ház

szunnyad a köznapi láz

 

pultokon alszik a vonzó édeni alma: a holmi

bankkártyás kicsi fülkék megszűntek zakatolni

túl a vevő-rohamon

jussuk e kis nyugalom

 

alszik a reklám, biznisz-centrum, kassza, bevétel

alszik a zizgő hűtők kincse: a sok finom étel

gyűlik az üzleti méz:

alszik a bankban a pénz

 

horkol az Áru, a nagy nőcsábász – édes az álma

gyűjti a hímport holnapi újabb csábmosolyára

ajzani Nő tudatát:

higgye a talmi csodát

 

nyugtalan alszik a tévé, felböfög esti riportot

dúsan habzó változatában az emberi sorsot

cikkan az éjben a drót:

nyomja az új epizód

 

míg fiatal pár álmodik új bútort a szobába

alszik a sok-sok bútor a helybeli fitt Ikeába’

köztük a sárga, a kék

isteni kis kanapék

 

völgyben szállong városok őrző szelleme: füstköd

diszkó-reflektor pászmája az ég fele döfköd

elnyeli matt sugarát

égen a vatta-kabát

 

 

 

Shakespeare-naptár

 

 

Bár márciusban zord idő

marasztja tél vad ordasát:

a zöld a földből csak kinő,

ha Nap mereszti telt hasát,

s hajráz a zápor, fürge, friss,

nyomába jó idő szele:

nyakunkra hág az április,

a szív szeszélye jő vele,

és május ágán bontja már

szerelme nedves bimbaját –

ki nem szerelmes, mind szamár:

bolond, ki félti önmagát,

mert gyorsan itt a nyáridő,

mutatja gyöngy a homlokon,

sugár pikája égetőn

cikázik át a lombokon –

ám röpke nyár is ellohol,

elfogy, miképp a munka is,

ezt minden gazda tudja jól,

de tudja Handsome Johnny is,

és Mary szintén sejti már,

mit ér a hosszú nyári éj –

megérzi: késlekedni kár,

a cséplés hipp-hopp véget ér,

s a hulló csillagok nyomán

mezőről visszatér a nép,

kályhánkba lobban őszi láng,

tüzünk pótolni némiképp,

s ha Tél király megérkezik,

és vaksötét az alkonyat,

az ernyedő test eltünik

iromba gyapjugönc alatt.