Alvó Európa; Shakespeare-naptár
PDF-ben
Alvó Európa
mindent elnyel a mély, ködös éj, ez a tejszinü tenger
alszik a távoli domb árnyában a város, az ember
fényeit égeti még:
pislog a csillagos ég
horgonyt vet kikötő csönd utcák öblei mélyén
kábult házsorok álmát füstöli égre a kémény
alszik az utca, a ház
szunnyad a köznapi láz
pultokon alszik a vonzó édeni alma: a holmi
bankkártyás kicsi fülkék megszűntek zakatolni
túl a vevő-rohamon
jussuk e kis nyugalom
alszik a reklám, biznisz-centrum, kassza, bevétel
alszik a zizgő hűtők kincse: a sok finom étel
gyűlik az üzleti méz:
alszik a bankban a pénz
horkol az Áru, a nagy nőcsábász – édes az álma
gyűjti a hímport holnapi újabb csábmosolyára
ajzani Nő tudatát:
higgye a talmi csodát
nyugtalan alszik a tévé, felböfög esti riportot
dúsan habzó változatában az emberi sorsot
cikkan az éjben a drót:
nyomja az új epizód
míg fiatal pár álmodik új bútort a szobába
alszik a sok-sok bútor a helybeli fitt Ikeába’
köztük a sárga, a kék
isteni kis kanapék
völgyben szállong városok őrző szelleme: füstköd
diszkó-reflektor pászmája az ég fele döfköd
elnyeli matt sugarát
égen a vatta-kabát
Shakespeare-naptár
Bár márciusban zord idő
marasztja tél vad ordasát:
a zöld a földből csak kinő,
ha Nap mereszti telt hasát,
s hajráz a zápor, fürge, friss,
nyomába jó idő szele:
nyakunkra hág az április,
a szív szeszélye jő vele,
és május ágán bontja már
szerelme nedves bimbaját –
ki nem szerelmes, mind szamár:
bolond, ki félti önmagát,
mert gyorsan itt a nyáridő,
mutatja gyöngy a homlokon,
sugár pikája égetőn
cikázik át a lombokon –
ám röpke nyár is ellohol,
elfogy, miképp a munka is,
ezt minden gazda tudja jól,
de tudja Handsome Johnny is,
és Mary szintén sejti már,
mit ér a hosszú nyári éj –
megérzi: késlekedni kár,
a cséplés hipp-hopp véget ér,
s a hulló csillagok nyomán
mezőről visszatér a nép,
kályhánkba lobban őszi láng,
tüzünk pótolni némiképp,
s ha Tél király megérkezik,
és vaksötét az alkonyat,
az ernyedő test eltünik
iromba gyapjugönc alatt.