Tandori-átiratok

Mesterházy Balázs  vers, 2015, 58. évfolyam, 1. szám, 25. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

 

A B

Kell, hogy az élőknek is adhass valamit. Úgyhogy elkísérhetsz, igen,
persze csak egy darabig, de aztán megmutatom, ahogyan én halok. na látod
úgy nem halhat más. az egész csak egy dobbanás lesz. olyan, amilyet
csak nekem lehet. Aztán már úgysem leszek. A vonalon túl már nem ér. (újra!) Nem érlek el.
Dúdolgatok egy kis egypontontúlúgyisegyedülvagyunkat, és (igazad volt) tényleg nem figyel
senki. nem roppan. meg a világ. még némi harmóniát is érzek inkább benne, na nem azért, mintha végtelenje lenne neki. inkább csak nem zajong és senki nem áll a fényben. Egyszer még visszanéztem. De nem láttalak már. Az nagyon fájt. A szívem úgy
csinált, mint (tudod) akkor szokott, amikor mindig indulok valahova és olyankor
hirtelen még jobban szeretlek. Persze (igen, igen, megmondtad,) hogy az ember addig szeret, míg nem lehet. Megmondom őszintén, magam sem egészen ezt vártam. Leültem, fenn a tónál a régi házban (emlékszel? az egészet csak egy rímért csináltam). csak hogy ha esetleg megint jönnél, vagy mégis hívnál. De azt az alakzatot, amit az életbe
belevájtál, na azt akkor se lehetne, ha újra (na tessék, főszövegben) járnál. Pedig asszem járnál nekem. Most, ha lehetne, már választanálak. a napokat két kezemen számolnám és úgy várnálak, ahogy csak azt lehet, aki nincs. és félreraknék. hogy ezúttal a te
fényedre is jusson, hogy mindenki lássa, milyen szépen élünk. Te mindig úgy voltál, ahogy majd nem leszel. Abban a szép, pazarló sztárformában. túl közel. A Naphoz. fogsz? a sorok közt. lopsz. meg. kopsz


Örökkévalóság, minimum

Van még néhány történetem szanaszét,
egyesével lopom majd fel hozzád
őket. esetleg, ha kicsit tolnád
felém a múltkor átrakott kanapét,

valahol itt le is heveredhetnénk.
Nem mennénk, egy kicsit még maradnánk,
néha, amikor jó, akkor szólnánk,
csak hogy nyugtázzuk: na, ez most egy egész

kis örökkévalóság. minimum
és kész, ami marad, már mindegy, honnan
szeded, úgyis csak egyszer ér véget.

Úgy kérdezted: tenni, majd mit tudunk?
Jobb híján neked én éppen most loptam,
nos, egy könyvből egy szép „Ne menj még”-et.