Anyám

Sárkány Márta  novella, 2002, 45. évfolyam, 7-8. szám, 772. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Anyámnak apám elhagyása után voltak kapcsolatai. Mi csak férfiaknak hívtuk őket, anyám után szabadon. Az egyik férfi, úgy a hatodik, anyám hosszas kérésére elvitte őt a pátrácosba.

Amikor a hegy tetejére értek, anyám orrlikai megremegtek, lábai egyre gyorsabb és gyorsabb ritmusban helyben jártak.

– Visszamegyek a férjemhez – közölte anyám a hatodikkal, és mint egy angyal-helikopter felszállt az egekbe két lombhullató fenyves között. Átrepült felettük, átrepült a Vértesen, elment egészen Csákvárig. A hatodik férfi bambán bámult fölfelé, egyenesen helikopter-angyal anyám szoknyája alá.

– Itt hagytál – motyogta. – Itt hagytál – mondta még egyszer, mintha a tény fokozható volna. Végül lezárta az értelme és az érzelme között dúló vitát:

– Elhagytál – közölte elrepülő anyámmal, abbeli tévedésben, hogy őt magát el lehet hagyni. Pedig elhagyni csak azt lehet, akihez valamikor tartoztunk. Helikopter anyám hat leszállópályán hat rövid kifutóra érkezett. Landolás után feltöltötte magát, álló helyében megfordult, majd távozott.

Most, hogy átúszott a felhők között Csákvárra, apám területén szállt le. Angyalszárny propellerével beverte apám házának ablakát. A nagy csörömpölésre apám hatodik kapcsolata, mert apám és anyám mindig fej fej mellett haladtak, váll a vállhoz küzdöttek, kirohant a házból, kissé felindultan és dühösen. Szokásával ellentétben még a tangabugyija sem volt rajta, és szokása szerint monokiniben volt. Anyám konstatálta a helyzetet, hogy ő most éppen mit zavart meg itt a nagy csörömpöléssel és szárnycsapkodással.

Elővette rúzsát, amit soha nem használt.

– Bocsika – mondta, majd a rúzst magasra tartva ismét felemelkedett, s mintegy véletlenül lesöpörte a háztetőről a cserepet, mert indulnia kellett, hogy halaszthatatlan szépítkezésbe fogjon.

Apám úgy, meztelenül, ahogy kijött, az egyik kezét a szeme elé emelte ellenzőként, majd azt mondta, ha nem tudná, hogy anyám nem járhatott itt, akkor azt hinné, anyám járt itt.

Ezután a hatodik nőt, akit apám után szabadon, csak úgy magunktól hívtunk így, beküldte a házba, azon belül is az ágyba, mert a hatodik nő és előtte az öt másra nem volt jó, nekiállt a romeltakarításnak és a helyrepofozásnak. Egyedül, mert a hatodik nővel és előtte az öttel soha nem volt fej fej mellett és váll a vállhoz.

*

Azt azért mégsem mondanám, hogy anyám nem szerette a hatodikat, vagy apám nem szerette a hatodikat.

Apám és anyám másképp szerette egymást.

*

Anyám mind a hatot szerette. Bár nem volt keresztény, csak kisdobos és úttörő, szerette a felebarátait. Felállított egy teóriát, amely életfilozófiájává vált. Alaptézis: aki kővel dobálózik, kenyérrel való visszadobálásra jogosult. Kiegészítő tézis, az alaptézis egyenes következménye: aki kenyérrel dobálózik, kaláccsal történő visszadobálásra jogosult.

Az idők folyamán elfogyott a kenyérkészlete, kalácskészlete pedig nem képződött.

*

Úgy tíz évvel azután, hogy anyám az urnába költözött, megjelent a hatodik, és feleségül kérte anyámat. Anyám, mintha lenne gyámleányom, síró hangon könyörgött, hogy ne adjam. Ekkor összehívtam a családi tanácsot. Anyám előadta, meggyőződése, hogy a hatodik érdekből kéri.

A fiam felröhögött, de nagyi, mi benned az érdek. Nem bennem, nyögdécselte anyám, és közben nagyokat trombitált a zsebkendőjébe. Az urnámra hajt ez a disznó. Miközben ezt közölte, folyamatosan szipogott.

Egyhangú szavazattal kikosaraztuk a hatodikat.

Anyám örömében a nyakamba ugrott, és a fülembe súgta:

– Apád mellett akarok nyugodni.

Nem oszlattam fel a családi tanácsot.

– De a nagyapa még él – kiáltott a fiam.

Anyám sejtelmesen mosolygott.

– Ez csak átmeneti állapot – mondta, majd korholni kezdte a fiamat: – Már másodszor kezded a mondatot de-vel, pedig egyszer sem szabad. – A fiam az urnára bámult, majd előrehajolt, hátha ki tudja rázni agytekervényeiből anyámat. Jót derültem hiábavaló igyekezetén. A férjem magába roskadva ült. Hallott már valamit a génekről. Rám nézett, majd az urnára.

– Te sehol sem tudsz megnyugodni – mondta a férjem, aki ezt igazán tudja, mert egyszer elvitte anyámat horgászni.

– Oda akarok menni – követelőzött anyám.

Értesítettük apámat anyám utolsó utáni kívánságáról.

Apám a fény sebességével érkezett. Erre várok tíz éve, mondta, és kiragadta a kezemből az urnát. Apám vett egy sírhelyet, épített rá egy kriptát, hatalmasat. Akkor beletette anyámat urnástól, és rácsúsztatta az ötmázsás betontömböt. Kiegyenesedett, fájós derekát dörzsölgette, majd összeütötte kezét, mint aki elégedett saját magával.

Hogy, hogy nem, anyám szelleme kiszabadult.

Apám egyszer csak csengő kacagást hallott a jobb fülében. Jobb kezével odakapott, mintha a kacagás egy szúnyog volna, és egy csapással agyonüthető lenne. A kacagás egyre csengőbb lett.

– Emlékszel? – kérdezte anyám apámat, és apám bólogatott.

– Emlékszem – válaszolt apám, és hangosan nevetni kezdett.

Az özvegyasszonyok a temetőben meglepődve fordultak apám felé. A nevetés átragadt rájuk.

Az apám által létesített vákuumban hozzáúsztak, körbefogták, és táncoltak vele. A mulatozás csúcspontján apám lehajolt a többmázsás beton fedlaphoz, és arrébb csúsztatta.

– Halihó – kiáltott a sírba az egyik özvegy.

– Ne ordíts, nem vagyok süket! – kiáltott vissza anyám.

Az özvegyek megdermedtek. Apám kiemelte az urnát a sírból, és azt mondta a dermedt özvegyeknek, ne féljenek, ez itt az ő volt felesége, különben ártalmatlan. Ma már. Tette hozzá apám.

Az özvegyek szétspricceltek. A csengő kacagás kuncogássá szelídült. Apám felvonta szemöldökét, az urna megvonta a vállát.

*

– Te egy király vagy – mondta anyám a harmadiknak, aki gátlástalan maffiózó, zsarnok főnök, agresszív bűnöző, anyám szerető szeretője és felesége szerető férje volt. Anyám hason csúszva ment a harmadik után, és csókolgatta királyi lába nyomát. Aztán, amikor ez a láb nem csak a földön, hanem anyámon is nyomot hagyott maga után, anyám felegyenesedett, leporolta a ruháját és emelt fővel azt mondta:

– Nem fejeztem be a mondatot. Te király vagy, én pedig királynő.

Méltóságteljesen megfordult, kivételesen meg sem botlott palástjában, és elvonult a bókoló tömeg sorfala között.

Az csupán optikai csalódás volt, hogy távozó alakja egyre kisebbnek tűnt.

*

A negyedik azt mondta, hogy ő egy szép kislány. Anyám megdobta kenyérrel, és karácsonyra vett neki egy melltartót. Szilveszterkor a negyediknél új nőt talált.

– Eldugta már a lábai közé a hímvesszőjét? – érdeklődött anyám a negyedik nagy produkciója után.

A negyedik megmutatta, hatalmas farkát hogyan dugja el lábai közé. Hatalmas farka hátul kilógott. Anyám lerogyott a fotelbe, és a homlokát dörzsölgette. Péniszirigységről hallott, azt logikusnak is gondolta. Anyám azt nem értette, hogy lehet valaki irigy arra, ami nincs. Végül megoldotta a negyedik nagy problémáját, nem egészen freudi módon. Előkotorta a nagyollót, és a felesleges részeket lenyisszantotta, majd megpaskolta a negyedik bájos pofiját, és távozott.

Ismét nem az elhagyás esete forgott fenn.

*

– Nem vagyok kurva – bömbölte a hatodik a nő, közben az ágy szélét verte két öklével.

– Persze, hogy nem vagy kurva – mondta neki anyám, majd a fogashoz lépett, kabátja zsebéből elővette pénztárcáját, és megkérdezte: mennyivel is tartozik? Kérdezte, s a kérdést apámra értette.

*

Hatéves lehettem, amikor felfedeztem anyámat. Egy széken ült, kezét maga alá gyűrve. Előre-hátra himbálta magát.

– Nagyon szenvedek – mondta, és sírt.

A szívem hatalmas robajjal szakadt ketté. Gyermektenyeremet anyám arcához érintettem. Még ma is beleborzongok bőre érintésébe.

– Csak vicceltem – mondta anyám, és belesimult a tenyerembe.

Kettészakadt szívem összeragadt. Anyám ölébe kuporodtam.

– Csak vicceltem – suttogta, és hangosan kacagott, annyira nevetett, hogy még a könnye is kicsordult.

*

Sokszor felriadok álmomból, gyerektenyeremben érzem haja csiklandozását, könnytől ázott nedves arcát. Hangos kacagása úgy hallatszik fülemben, mint amikor elakad a tű a lemezen. Elcsuklik, többször nekirugaszkodik, hogy végre meggyőzze rémült lányát, nem kell félnie. Görcsösen összeszorítom a kezem, ki ne engedjem belőle az érintést. A mosolyt.

*

Apám születésnapjának reggelén, amikor felébredtem, azt láttam, hogy anyám az ágyban fekszik és olvas. Mit olvasol, kérdeztem. Ő megmondta, mit olvas, majd hozzátette, ez most a sláger. Csodálkoztam. Anyám nem szokott slágereket olvasni. Aztán megnyugodtam. Így ünnepli az elvált feleség elvált férjének ötvenedik születésnapját.

*

Anyám volt az, aki soha nem kóstolta meg az ételt, amit főzött. Vasárnap délben, miután elmondtuk imádságunkat, hogy édes jó istenem, add, hogy most az egyszer ehető legyen, elsőnek mert az ételből, megkóstolta, majd felpattant, összeszedte a tányérokat, lekapta az asztalról a levesestálat és a pecsenyést, és azt mondta, tud egy isteni kiskocsmát itt a közelben, igazán háziasan főznek.

*

Mi az a szájzár, kérdezte anyám, résnyire nyitott ajkai között kilökve a szavakat. Az orvos nem szólt semmit, kipeckelte anyám száját, kirántotta az alsó és felső bölcsességfogát. Aztán kitette anyámat a rendelőből, menjen haza nyugodtan, nem egy nagy vasz iszt dasz ez, másnak is van bölcsességfoga. Anyám meg csak állt a váróban, nem nagy vasz iszt dasz ide, nem nagy vasz iszt dasz oda, ő azért most itt rosszul van, mert lidokainérzékeny, úgyhogy csak egy darabig állt a váróban, utána összecsuklott, elöl kitörött két foga, de még akkor sem ébredt fel.

*

El fogom olvasni a könyvet, ha törik, ha szakad. Márpedig törik és szakad. Nézem elölről, nézem hátulról, mindenhonnan hétszázhetven oldal. Magam mellé teszem a latinszótárt, a Magyar Értelmező Kéziszótárt, a Szókincstárt, az Idegen Szavak és Kifejezések Szótárát, és olvasni kezdek magyarul.

Mondja anyám a slágerre.

*

Ödön, aki anyámék válása után anyám szeretője volt, nagyon szerette az alkoholt. Nem azt állítom, hogy a nap huszonnégy órájában ivott, de este hatra már totál részeg volt. Az italnál is jobban szerette a száguldást, gyakran egyszerre hódolt a két szenvedélyének.

Azon a bizonyos, a családi eseménynaptárba végzetes napként bevonult napon Ödön ki akart egyenesíteni egy kanyart. Nem vette észre a fát, amelyet kikerülhetett volna, ha nem egyenesíti ki a kanyart. Így azonban nem kerülte ki, sőt egyenesen nekiment. A szemtanúk szerint ebbe még nem halt bele, hanem abba halt bele, hogy kiesett az autóból, mert amennyire szerette az italt és a vezetést, annyira nem szerette bekötni magát, szóval kiesett, és a fejét odacsapta az aszfalthoz. Akkora lyuk tátongott a koponyáján, mintha buzogánnyal verték volna be. Amikor anyámat kivitték a helyszínre, azonosítani a szétroncsolt fejű Ödönt, anyám megállt a holttest mellett, sokáig nem szólalt meg, aztán annyit mondott: nahát, mintha buzogánnyal verték volna fejbe. Ezt követően anyám fogalomtárában a közúti közlekedés és a török veszedelem azonos kategóriaként szerepelt.

Én csodálkoztam azon, hogyan reagált anyám Ödön látványára. Utóbb arra gondoltam, bizonyára mélyen megrendítette szeretőjének halála. Ha nem rendült volna meg, valószínűleg azt mondta volna ott nagy hirtelen, egészen közel hajolva a hullához, benézve a nagy lyukon, ami a fej bal oldalán tátongott: mindig szerettem volna tudni, mi motoszkál az agyában.

Ödön halála után anyám arra a meggyőződésre jutott, hogy az élet rövid. Pedig Ödön hetvennyolc éves volt. Még azon a végzetes napon anyám napirendet állított össze magának.

05 órakor ébresztő

05.30-kor felkelés, addig szunyókálás

05.30-tól 06-ig kávéfőzés (az élet értelme)

06 órától 06.30-ig kávézás (ez is az élet értelme)

06.30-tól 07 óráig toalett

07 órától 08.30-ig fürdőszoba-használat

09 órától 10 óráig futóedzés

10 órától 11 óráig fürdőszoba

11 órától 12 óráig Atkinson pszichológiája

12 órától 13 óráig ebéd

13 órától 14 óráig csendes pihenő

14 órától 15 óráig angol nyelvlecke kezdőknek

15 órától 16 óráig szünet a kezdő angolosoknak

16 órától 17 óráig telefonálás a kedvenc barátnőnek

17 órától 18 óráig uszoda, beszélgetés a medence szélén a kedvenc barátnővel

18 órától 19 óráig szauna (az előbbiek folytatása)

19 órától 20 óráig hírek, tudósítások (a pletykaáradat hatványozódása)

20 órától 21 óráig uborkapakolással hanyatt fekvés, Bartók rádió hallgatása

21 órától 22 óráig olvasás

22 órától toalett, fürdőszoba, alvás.

Ah, mily kevés egy napban a huszonnégy óra.

A napirendből két dolog derül ki.

Egy: Ödön halála olyan megrázkódtatást jelentett anyám számára, ami után gyökeresen meg akarta változtatni az életét.

Kettő: tetszettek találni olyan programot, hogy szeretkezés?

A végzetes nap utáni reggel pontban öt órakor csörgött anyám órája, öt harminckor anyám felkelt, és a napi program, pár perces csúszással, de nagyjából napirend szerint alakult.

A következő napon is csörgött az az átkozott vekker, pontban reggel öt órakor, de az 05.30-ig tervezett szunyókálás 08.30-ig tartott. Így aztán fenekestől felfordult a napirend, amiből ismét két következtetést lehet levonni.

Egy: mégsem volt annyira katartikus élmény Ödön halála.

Kettő: ha egy napirendből kihagyják a szeretkezést, az a napirend felborul.

*

Nem mondom, hogy az anyám gyenge jellem volt, de bizonyos irányzatok és áramlatok el tudták kapni. Látott egy riportot egy cigány festőnővel, aki megkérdezte a meghökkent riportert, szeretkezett-e már cigánnyal. Ajánlotta, próbálják ki, majd megtudják, hogy ég alattuk a lepedő. Anyám elhatározta, hogy kipróbálja. Kipróbálta. Nem mesélt róla. Csak abból gondolom, hogy valami lehetett a festőnő szavaiban, hogy anyám az újonnan keletkezett szénfekete anyajegyét erről az emberről nevezte el, és néha elmélázott a tükör előtt.

*

Nem mondtam igazat anyám és Ödön kapcsolatáról. Anyám, bár nem állt távol tőle a cinizmus, lényegében nem volt cinikus. Sose mondta volna azt, hogy megnézem, mi motoszkál a fejében. Egyszerűen lehajolt, és benézett a lyukon.

*

Egyre nehezebben kelek át az út egyik oldaláról a másikra. Egyre több az ellenségem. Mondta anyám, forró homlokát a hideg ablaknak nyomva. Nem az emhetesre és az autókra gondolt.

*

Az osztódás képességével nem áldott meg az Úr, nem lévén giliszta, csupán egy emberszabású, mondta anyám az ötödiknek, amikor megpróbálta ábrázolni a monogenitását.

*

Anyám elolvasta a nagy író dunai útinaplóját. – Engem senki nem simogat – merengett. – A Duna vize simogatott – tette hozzá.

Elhatározta, hogy vesz egy házat a Duna partján. Arra nem volt pénze, hogy Ulmban vagy Passauban vegyen, Turnu Severinben pedig nem akart. Vett hát egy házat Mártélyon. Itt ismerkedett meg második apámmal. Második apám azonos volt az elsővel és az egyetlennel, csak anyám második házassága révén lett belőle nevelőapám. Egy idő után anyám nem emlékezett arra, miért akart másodszor is házasságot kötni apámmal. Megint szétváltak. Nem elváltak, nem elhagyták egymást. Holtukig nem választotta szét őket semmi, utána sem jött be az ásó, kapa, nagyharang-teória.

*

Anyám húsvétkor kitárta az ablakot, a szekrényeket, elrakta a téli ruhát, és feltöltötte a polcokat tavaszi áruval. Kint esett a hó, téli szél rázta a villanypóznákat, anyám azonban becsukta a szemét, és azt mondta, nem látom, de érzem az időt. Így volt ez a halálakor is. Nem látom, hogy itt van, de érzem. Mondta. Bezárta az ablakot, elővette fekete szoknyáját, fehér blúzát, mert az olyan elegáns viselet, és a krematóriumon keresztülutazva bevonult az urnába.

Lényeges változás nem történt. A fiam sem tudta kirázni magából.

*

Egyeseknek apai ágon ajánlják, mossák ki a szájukat.

Anyám a harmadik után azt mondta, vesz magának egy bidét, negyven atmoszférával. Apám megértően veregette anyám hátát, de többet nem vette el feleségül.

*

Gondolkodom, tehát vagy.

Anyám szinte belekiáltotta a rádióba a mondatot, nehogy a szavába vágjon a műsorvezető. Aztán elégedetten bólogatott, hogy most végre megmondta. Kimondta. Mint egy magyar népmesében, hét nap és hét éjszaka ült a telefon mellett, aztán élő egyenes adásban elhadarta a fenti mondatot. Válasz arra, mi a szerelem. Közhely nélkül.

A riporter hümmögött és krákogott, végül nem tudta elfojtani a röhögését. Közölte, anyám rosszul tudja ezt a mondás-szólást. Nem így van az, hanem úgy, hogy gondolkodom, tehát vagyok. Egyébként is valami eredetibbet vár, tessen csak szépen tovább gondolkodni.

Apám, akár a magyar népmesében, hét nap hét éjszaka ott ült a telefon mellett, és a röhögő kis riportert helyretette.

Descartes mondta, gondolkodom, tehát vagyok, József Attila mondta, általad megszerettem magam, azt meg, hogy gondolkodom, tehát vagy, azt az ő volt felesége mondta, és ő rá szavaz. Apámon kívül anyám mástól nem kapott szavazatot. Az apám hét nap hét éjszaka minden második órában kétszer szavazott, így anyám nyert egy Föld körüli utazást.

*

Ezt te nem teheted velem! Ordított a negyedik, aki hozzászokott, hogy eddig csak ő mehetett el. Anyám a szokásos sejtelmes mosolyával tűrte, hogy a negyedik a székhez kötözze.

Anyám székestől felállt, s mint Kelet-Európa, megszabadult láncaitól.

Anyám kézcsókra tartotta kezét.

– A nevem Mrs. Houdini – mondta, és ismét távozott.

*

Anyám egyszer ellopott egy csecsemőt a Skála elől.

– Hasonlított rád – mesélte nekem.

Tíz perc múlva visszavitte a gyermeket.

– Csak külsőleg – tette hozzá.

*

Amikor anyámnak levágták a mellét, és a kemoterápia eredményeképpen kihullott a haja, megállt a nagy tükör előtt, és azt mondta:

– Megváltoztam.

Tovább nézegette magát. Egészen közel hajolt tükörképéhez. Mélyen a saját szemébe nézett, majd dacosan kijelentette:

– Csak külsőleg.

*

Anyámnak volt egyszer egy kínai is.

Ez a haton kívül volt.

A kínai minden átmenet nélkül megállt az úton, széttárta karjait, és elindult hátrafelé.

Egyre távolodott anyámtól. Anyám elrohant a legközelebbi műszaki áruházba, mert műszaki árut csak a műszaki áruházból, és vett egy videokamerát. Otthon visszajátszotta, gyorsítva.

– Látod, kitárt karokkal szalad felém – mondta.

*

Én őszintén remélem, hogy ők ketten, ott fönn, ülnek egy felhő szélén és lógatják a lábukat.

Apám, akinek lábszárát vagy egész lábát nem vitte el az érszűkület, akinek nem volt szklerózisa, Alzheimer-kórja, rákja, vastagbélgyulladása, szívrohama, agyérgörcse, trombózisa vagy embóliája, azért ment fel hozzá, hogy megtegye azt, amit a beszélgetés végén megtett.

A beszélgetés:

Anyám ül a felhő szélén, és lógatja a lábát.

– Miért hagytál el? – kérdezi apám.

Anyám abbahagyja a láblógatást.

– A lányok olyan buták – mondja nagysokára, és mosolyog. Leveszi a fejéről a kendőt, és végighúzza kezét pár szál haján. Hanyatt dől, egyik karját csábosan a feje alá teszi, a másik karját a hasára helyezi. Majdnem szexis.

Apám ránéz,

Úgy néz rá, hogy anyám szexisnek érzi magát. Elfelejti, hogy levágták a mellét.

Apám gyengéd mozdulattal betakarja.