Távozó árny

 

 

Nagymamám sebes gerincét

látom. Mint olajfoltos fo-

lyó kígyózik a hát síksá-

gán keresztül és eltűnik

a tompor fekélyes domb-

jai közt. Pokolbéli táj-

kép. Égboltján a villany-

körte napja tündököl s a

horizonton a dunna szeny-

nyes felhőként hever. Mint

szorongó isten gyógyíta-

nám kenőccsel és porok-

kal majd csodás tapasz-

szal ám a derék aljától

a tarkó szirtjéig üszkös

foltok borítják a síksá-

got rajta csak tályogok

szaporodnak és mélyülnek

akár bombatölcsérek a há-

borús vidéken előbukkannak

néhol a csontok és árván

kandikálnak mint temetőben

fehér sírkövek. A villany-

körte napja rémisztőn vib-

rál. Kapkodok és ujjaim

közül kicsúszik a fertőt-

lenítős rongy. Ahol sóha-

jok szellője babrált és

a gyönyör langyos esőjé-

nek tócsái csillogtak az

utolsó szusszanás földren-

gése száguld át. Távozó

árny lengi be a szobát.

 

 

 

Halottak éjszakája

temetői vers

 

 

a remény is szürreális

álmodom ha elképzelem

lábra kelnek halottaim

és nagymamám kenderkóc

hajjal botorkál felém a

sírok közt rojtos puló-

veréről az agyagcsomók

mint sárga műanyagdí-

szek csüngenek s körmei

fluoreszkálnak a sötét-

ben dédapám is kibontja

önmagát a föld félté-

keny szorításából a gör-

nyedt kandeláber alatt

újra átölelnek vállukra

fénysörény zuhog s ra-

gyognak elbűvölően kép-

másuk a tudattalan még

rejtelmes bugyraiból e-

lőcsalja emlékeim és

többi elhunytam látom

a nedves parcella sar-

kán szinte rohamban

törnek rám mint hisz-

térikus rajongók nagya-

pám a csörömpölő brin-

gán kalácsot hoz nekem

és martinis szédületben

karomba pördül a régi

szomszéd irén a lábam-

hoz gurítja zöld bú-

gócsigám látványuk az

éjszakában káprázatsze-

rű és bizarr akár tévés

kapcsolás az alvilág-

ból s mindenütt a mé-

csesek hernyóként haj-

ladozó lángja amit a

temető oldalában ma-

gasló nyírfa is csodál