töltike

a villa kerítésének teljes hosszában a vérbő trópusok vegetatív bőségével

a finánc rousseau tömény kacskaringóival dőlt rá gyerekkorunkra az izabella

ez a póriasan dús ízű hatalmas levelű novaszőlő rózsaszín vakító borával

porfogó hatalmával agyoncsábítva az ötvenes évek vézna kispajtásait

csak hát jól voltunk nevelve akkor még nem volt divat ellopni mindent

ami él és mozog tiszteltük és nem akartuk tovább bántani a házibácsit

kinek a kitelepítés határán billegve uralkodóvá váltak szomorú szemei

csak anyánk tépett le néha a lugasból néhány rézgálicos szőlőlevelet

jól megmosta hosszan ügyeskedett velük majd elénk rakott valami csodát

ma is megkavar az élmény mikor sorokat sorjázva vergődöm a piacon át

a szombati vásárlásokat imitáló hideg habos sörre vágyó haverok felé

igen a töltike melynek majdnem mindegy szőlő- vagy karalábélevélbe

netán az általam leginkább kedvelt hosszan megnyúlt vadsóskába töltik-e

mivel lételeme az hogy a keserűség partjaira rántson egy töltött masszát

melyre ráfúj a rizses húsos tojásos fűszeres egyveleg mint az antipasszát

sodorná a szintézis felé ám ez a komor zöld csomag mégis búslakodni vágy

az összhangzat kedvéért ezért a szépen rakott egymást ölelő töltelékre

vigyázva nagyon a vajon megfuttatott tejszínnel dúsított rokonpépre

durva gerincét gondosan meghúzva egy laza sóskaszósszal még ráüzenek

ezen a ponton a családban ez sem mellékes érdekeltté válnak a kisgyerekek

elkezdődhet tálaláskor a variációs játék hol a fölvezető alapozás

egy zsiradékban könnyen átforgatott még héjában is főzhető burgonya

kupacban ki a szélre s azok a durcásan összeérett ízkapszulák – mellé

s jöhet legédesebb vasként a pasztell benyomású sóska bája

nem is titkolva milyen jól jöhet még a szorongásokat oldó vacsorára

bármelyik elem megsápadt maradéka a spontán keresztbesorsolás

melyben marad ami marad a sok babrás művelet végre lezárva

emlékeinken átlengett ötven év s hogy rögzíthetnék ezt az étlapok