torzószótár

alábbi

az élet szép pingálja szálkás betűkkel egy hajléktalan a szemközti tűzfalon körötte elkent idétlen graffitik zuhanni vágyó hatalmas vakolatok a homlokzaton a bokrok rég kitaposva aligha esztétikus körben a szemét jóhiszemű tekintete arra nemigen legelész húzna inkább fölfelé felhők mókás futását követni s biztos járását a napnak a menekülés ingerei miként a feltétlen reflex a fák dús koronáinál rendre beakadnak s a felütés után nehezen gyűröd le az alábbi érvet hogy a mélységben is osztatlan álmok legelésznek egykor különösen kiírt szereposztásban a birtokszerzés zsigeri forrósága mögé terelve az órákra méretezett vágyat egy koszos flakont gyanús szeszekkel vagy ahogy a nyílás kólás üvegekkel szexszel olykor összezúzott kezeket simogatva a széttört padon innen aztán bemérheted merre tart az erény és a hétköznapi forradalom miközben belepirulsz a panel ablakkeretbe mert néha titokban a lazán lengő arany ifjak közé vágytál ámbár visszahagytad az érzelmi muníciókat ott aztán nevetségesen kevésnek láttak a szerencsétlenek pedig soknak a gyorsan közelgő elévülésig

alábbszáll

az idősíkok egyre keverednek hordozom emlékét magamban néhány nagy öregnek ahogy ízes modorossággal egykor szóltak talán barátság is volt a hangjukban de ezt már sohasem mondják meg a holtak talán csak ifjú szívekben akartak élni s nagyságuk domborításához kellett az a prézli melyet a megtiszteltetéstől kissé szorongva hosszan kibogozott jelzőkkel mindenkori negyvenes hősünket a kiválasztott ifjonc búgó szavakkal bevonta több kaparós konyak és tucatnyi korsó állott sör után s mire egymásra meredtünk széles vigyorral bután már nyoma sem volt a szellemi különbözetnek legfeljebb a haza tántorgatáskor szisszent az alany egyet hogy képzeled te kis bugac s már mondták is föl a tivornya közben olcsón kiküzdött alkukat s kapujuktól már én is csak arra koncentráltam hogy épségben hazaérjek ám kérdés maradt bennem temérdek miután az alázatot régen kialudtam öregedve miként hívhatnám asztalomhoz kik egykor túl fiatalon a földbe buktak laza rendelésnél ma hogyan fordíthatnám előnnyé azt a két-három évtizedet mielőtt végleg alábbszáll fölöttem is a kegy

alábukik

bámulom messziről ezt a gyilkos politikai fércet ahogyan mászik négykézláb elő a kasztrált inkvizíció mikor már az úrnak megléte is legalább véleményes akitől évszázados reflexekkel ugyan könyörgünk néha a zuhanó repülőgépek alapos telitalálata a megfelelő példa de lehet fohász a végső ágyon is infúziókkal kikötve vagy ha gyermekünk a múlás gödrének szélére lökve fátyolos tekintettel föltekint hol az a képzet mellyel ne űznénk el magunktól ezt a kínt s éhezők elől ki ütné el a megtört kenyeret osztogató kezet de ez a gőgbe mártott sok pojáca az undorító napi hatalom asztalánál mit keres és mit szemforgatón palástjuk mögé guggolva a megannyi fosztogató horda kik primitív frázisokkal bűneiket toldva többszörösét kaszálják az egykori tizednek és naponta cinikus hitetlenséggel szentté vált mártírok nyomába erednek mint valami purgatóriumon átküzdött eretnek néz mindegyik öntelten a világba magam nem veszem a bátorságot megítélni évezredek során a kor vajon magából mindig kihányja ezeket vagy a lét úgy ahogy van reménytelen s ki lökdösődni nem szeret folyton csöndesen alábukik