990. 05. 08.

Kedves Gábor, hétfőn, 14.-én Pécsen leszek. Délelőtt 10-11 óra körül fölkereslek a szerkesztőségben. Szeretném ha tudnánk találkozni. Jó lenne egyet-más dologról elbeszélgetni. Barátsággal üdvözöl Benneteket

Takáts Gyula

 

Kedves Gábor!

Terveim valósággá váltak, megválok a minisztériumtól és dolgozni megyek.

Velemszületett naivságomnál fogva, újrakezdek és megpróbálok valamit építeni, létrehozni.

Örülnék ha Te és munkatársaid, barátaid lelkében valami pozitív nyomot is hagyott volna hat és féléves minisztériumi munkám.

A dolog persze igen bonyolult, a megítélést azt hagyjuk az utókorra, vagy egy hosszú beszélgetésre.

Bízom abban, hogy ha Pécsen járok nyugodtan bemehetek hozzátok.

Abban meg Te és Ti bízhattok, hogy én „magánemberként” is örömmel veszem ha megkerestek.

Kérlek a többieknek is tolmácsold a hírt,

kézcsókok, üdvözletek

[Baczoni] Gábor

 

[Baczoni Gábor a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője volt. A politikai lojalitás – idővel bővülő – keretein belül mindig jóindulatú és segítőkész volt; mondhatni, nála csak rosszabbakkal találkoztam.]

 

Bp. 1990 máj. 11.

Kedves Gábor,

megkaptam leveledet –, már mentegetőznöm sem érdemes –, csak röstellkednem. Küldöm mellékelten 3 versemet. (A ciklus címe: „Ha szárnyam volna, avagy egy lehetőség dimenziói” – Amennyiben efogadod őket, szeretném, ha odaügyeskednétek a „Részletek a „…” ciklusból” – alcímet? felcímet? is.

A „vers születése” terved nagyon is kiváló ötlet. Máris megbizsergetett: Kiszemeltem egy nekem is emlékezetes versemet – már ami a keletkezését illeti –, egy vízszintes-, és függőleges olvasatút. Fel is vázoltam a mondandómat.

A küldött versek közlése esetén, kérlek a honoráriumot utald a […] csekkszámla számra.

Ölellek

Marsall László

U.i. Közlés esetén, kérlek, egy levlapon értesíts.

 

[A versek az októberi számban jelentek meg.]

 

K[olozs]vár, 1990. V. 12.

Kedves Gábor!

Alig mentetek el, máris beszélgetnék veletek, veled, hiszen a fontos dolgokról nem sokat szólhattunk a sok locs-fecs és politics miatt. Nagyon szeretném látni-hallani a Gabi Esterházyját! Jún. 12-re szól a dániai meghívás. Ha egyáltalán utazni tudok, igyekszem hazajutni 22(?)-re. Pécsen szokta-e még előadni? Lett volna még holmi versről, könyvről, literatúráról kérdésem. Várom a D.-nak menendő levelet, biztosan kell a közeljövőben Buk.-ba mennem. – Ha versem megjelenik, kérlek, küldj a számból. – P. N. Lajos címét nem tudom kiolvasni, írd meg, ha lehet. Nagyon jó a könyve! (És príma a sorozat.) Nagyon sok szeretettel ölellek mindkettőtöket (G & G)

Balla Zsófi

 

[1990-ben hatszor jártam Romániában, először január 12-13-án egy segélyszállítmánnyal. Május 9-én volt a Korunk-Jelenkor est a kolozsvári Protestáns Teológiai Akadémia dísztermében, rajtam kívül Parti Nagy Lajos és Visky András képviselte a Jelenkort, és Koszta Gabriella olvasott fel. „Gabi Esterházyját”: a Fuharosokból készült monodráma-előadásról van szó; a Kolozsvári Állami Magyar Színházban előadta május végén. D.: Mircea Dinescu. Parti Nagy Lajos Szódalovaglás c. kötetét 1990 februárjában adtuk ki.]

 

Kedves Gábor!

A mellékelt verseket küldöm felkérő levelére.

Nem láttam még a májusi számot, örömmel várom Vasadi Péter kritikáját.

Sikeres lapszámokat kívánva üdvözli

Takács Zsuzsa

május 12-én

 

[A versek a július-augusztusi számban jelentek meg.]

 

Budapest, 1990. május 20-án.

Kedves Gábor,

remélem, hogy baj nélkül megkaptátok azt a kézirat-csomagot, amelyet vagy két hete feladtam, s mely a könyv tartalomjegyzékét is magában foglalja. Örülnék, ha egy telefonnal nyugtáznád. Május 29-éig itthon vagyok, aztán egy hétig Szigligeten. Ha betegeim állapota ezt lehetővé teszi. (Ágnessel most kezdenek egy fél évig tartó citosztatikus kúrát.)

A tartalomjegyzék 16. vagy 17. pontja: Vita a magyar-tanításról. Annak harmadik tétele „A Spenótról” ideiglenes című. Oda jön ez a mellékelt cikk, természetesen azon a címen, amely a kéziraton áll.

Még két cikkel tartozom a jegyzék szerint az egyik Szabó Magda A pillanat című új könyvéről szól, a másik a jelzett Sorsminta, készülnek. De lehet, hogy még újabb másik kettő is hozzákerül, friss könyvekről.

Nagyon köszönöm, hogy a Visszatérést ilyen szépen hoztad. Fel is olvastam a Szövetségben tartott Zsámboky-szalonban. Sanos, példányokat itt nem kapni. Az Írók Boltjának példányait megvettem, de még kellene legalább 5 drb. Nem tudnád utánvéttel elküldeni?

Visszatérve a könyv-kéziratra, ha Baka István új kötetéről írok egy tanulmányt, akkor kivesszük a Döbling című kötetről szóló amúgysem elég jelentős írást. Egyáltalán jó volna beszélnünk szerkesztői impresszióidról.

Barátsággal üdvözöl

Lengyel Balázs

Ui. Postán feladtam az egy évi előfizetési díjat, valamint a kért 5 drb. áprilisi szám árát.

264 + 120 Ft. = 384 Ft.

 

[A „Visszatérés” októberben jelent meg; Baka István Égtájak célkeresztjén c. kötetéről van szó (Szépirodalmi, 1990); „Zsámboky-szalon”: Zsámboki Mária magánlakásán tartott rendszeres összejövetelek, amelyeken egy-egy író olvasott fel hosszabb részletet készülő könyvéből; a rendszerváltás után egy ideig az Írószövetségben folytatódott.]

 

Villeneuve d'Ascq, 90-5-22

Kedves Gábor!

Remélem, megkaptad a korrektúrát kísérő levelemet, melyet még Bp-en adtam fel egy rozoga enyvezésű borítékban. Érdeklődéssel várom a „parafrázis” számot.*

Egyúttal, ha lehet, szeretnék hírt kapni az „Életöröm elvesztése” c. szitkozódásom sorsáról: végül is van-e szó arról, hogy ti hoznátok? Valaki más elfogadta-e közlésre? avagy szabad a gazda?

Elnézést a nógatásért, gondolom, van tennivalód elég. Biztatásul ideírom, hogy az efemeridák szerint az „Oroszlánok” tekintélyben, jólétben gyarapodnak szeptembertől.

Szeretettel köszönt

Karátson Endre

* Egyébként, ha posztmodernről szimpozionoztok, Kibédi Varga Áron ennek nemzetközi szakértője. Új címe: […]

 

[Az Université de Lille III fejléces levélpapírján. „»parafrázis« szám”: a júniusi szám; úgy látszik, szimpoziont terveztünk a posztmodernről.]

 

1990. május 26

Kedves Gábor!

Elkészült a múltkor említett cikk. Nagyon örülnék, ha tetszene és beleférne valamelyik lapszámba.

Sok szeretettel

Radnóti Zsuzsa

 

[„A magyar dada az asztalfiókban” az októberi számban jelent meg.]

 

Kedves Gábor,

örülök, hogy tetszettek a versek. A kritikát még nem láttam, biztosan jó és empatikus.

Sajnos Vas Istvánról nemigen tudok írni.

Örömmel térek vissza viszont a Jelenkor szerzői körébe.

Baráti üdvözlettel:

Takács Zsuzsa

május 29-én

 

Kedves Gábor,

arról biztos tudsz, hogy van Nálatok 3 korr. versem (rövidesen küldök még hármat).

Szívesen írok a Rónay-Naplóról, de:

1.) ebből a könyvből nekem nincs, bár ismerem az anyagát; ha jól tudom, 2 kötetes, de ahhoz, hogy írjak róla, technikailag elég lenne 1 kötet is; tudnátok küldeni?

2.) hány flekk lehet (ne legyen túl sok…);

3.) mikorra?

Ha a környülállások stimmelnek, írok róla.

Örülök együttműködésünknek.

Barátsággal gondol Rád

990. máj. 29.

Vasadi Péter

 

[Az említett három vers az áprilisi számban már megjelent. A Rónay-kritikát októberben közöltük.]

 

Kedves Gábor,

már régóta gondolkodom azon, hogy elküldjek a Jelenkornak egy szöveget, csupán a terjedelem miatt voltak aggályaim: leveled azonban felbátorított. Ideális az volna, illetve lenne, ha egyben lejöhetne, ám ez nyilván lehetetlen. Ha két részben lehoznátok, úgy azt javaslom, hogy az első rész a 45. oldalig tartson, a második a 46-74. oldalig. Ha három részben hoznátok, ami persze némileg megtörné a lendületét, akkor a szövegrészek az 1-22., 23-45., 46-74. oldalak között oszlanának meg. Bárhogy van is, az írás alighanem kimeríti az Általad említett egész fazék fogalmát, s talán nem is rosszabb a mostanában megjelenteknél.

Véleményedet kíváncsian várva,

barátsággal üdvözöl:

Márton László

Bpest, 1990. V. 29.

 

[Az „Első álom” c. elbeszélést – az Átkelés az üvegen előzményét vagy részletét – három folytatásban, október-november-decemberben közöltük.]

 

1990. V. 29.

Kedves Gábor,

újra itt a postaautó. Újra nem hozott semmit. Sehonnan.

Lehet, jobb volna, ha én se küldenék sehova semmit. Mégis: most összekapartam ezeket, és föladom Neked (Nektek). Ez már csak olyan reflexféle. (Lásd: a lefejezett, még lépegető embert)

Csütörtökön bemegyek ugyan egy találkozóra d. e. (Széchenyi Gimnázium) de nagyon sietnem kell vissza (itthoni ügyek okán) hát akkor: marad a posta. Szeretettel üdvözlök mindenkit:

[Makay] Ida

 

[A versek a decemberi számban jelentek meg.]

 

90. 5. 29.

Kedves Csordás Gábor!

Mellékelten küldök verset a Jelenkornak.

Írnék, mert van mondanivalóm róluk, pl. Kalász Márton és Kálnoky László verseiről. Ami Kalász Mártont illeti, már Szederkényinek ajánlottam róla írandó portrémat, Kálnokynak meg sajtó alatt vannak összes versei. Ugyancsak szívesen adnék számot Mándy Ivánnak kötetbe gyűlő, újabb novelláiról. De ha kezembe kerül valami újabb, még megjelenés előtt álló könyv, jelezni fogom esetleges kritikai érdeklődésemet, és majd megírod, kiadtad-e már bírálatra vagy sem. Jóllehet most semmi sem izgat esszé megírására, de ha lesz megfogalmazásra ingerlő témám, és ki is dolgozom, elküldöm s ugyancsak szerkesztői véleményedtől függ, közlitek-e vagy sem.

Márai kevésbé szerencsésen „elvont”, mint pl. A világítótorony írója. V. Woolf különböző regényhősök tudatán át szűri az eseményeket, Márai viszont legtöbbször önmagán át: az utóbbi szemlélet az esszé szubjektivitásával uniformizál figurákat és eseményeket, s bár vannak alakjai, az írói én fénytörésében túlzottan hasonlítanak egymásra, az epikus előadásmód pedig mintha regényről regényre egymásból szövődnék. (Mindez kevésbé áll korai regényeire, továbbá a Vendégjáték Bolzanóban-ra, mert ennek reflektált, mögöttes epikuma vázat ad a tükörképnek, és – mutatis mutandis – igaz ez a Szindbád hazamegyre.) Ez a lírikus magatartására vall, – az alanyi költő, ha következetesen a belső életet tárja is föl, ismeretlen vidékekre vezet, főként ha a lelkieket itt-ott akár látományaiban, akár analógiákkal materializálja. Egyáltalán: noha nem kötelező, a kontrasztok egyesítése termékeny szokott lenni.

A fentieket azért írom le, mert úgy éreztem, amit telefonon mondtam ebben a tárgyban, az tanúvallomásnak kevés.

Szeretettel üdvözöl

Rába György

 

[A vers az októberi számban jelent meg. ]

 

Kedves Gábor!

Köszönöm a fordításokat. Azért nem ítam előbb, mert kerestem a verseket egészben. Csak a Blake-et találtam meg, de azt magyarul is, így azt nem kell lefordítanod. Jeffers és Wat kötetet nem találtam, a Jeffers reménytelennek látszik itt, a könyvtárközi kölcsönzés pedig hónapokig tart. Jó lenne, ha csinálnál egy ideiglenes változatot, én pedig majd később szállítom a teljes művet. Úgy adtam le a szöveget, hogy üresen hagytam a helyét. Jelentkezem

üdv

[Pálfalvi] Lajos

 

[Ha versrészlet fordítását kérték, mindig az egész verset lefordítottam, hiszen egy versben minden szó függ a többitől. Aleksander Wat lengyel és Robinson Jeffers amerikai költőről van szó.]

 

Kedves Gábor,

késve válaszolok távollétemben érkezett két leveledre. Mióta megjöttem, alig látszom ki (a magam számára) a posta, és egyéb tenni-, intéznivalók alól.

Nagyon örülök, hogy a regénysárkány hetedik (utolsó) feje is belefér még a lapba. (Az elején igazán nem hittem, hogy ennyi feje lesz.)

A másik kérdés – fájdalmas. Igazán megtisztelsz a Barthes-fordítás bizalmával. Nagyon szeretem is a könyvet. Mégsem merem vállalni. Egyrészt: elhatároztam, hogy többé nem fordítok (ezt a fogadalmat ugyan sorozatosan megszegtem már – és megint éppen készülök megszegni – l. lentebb). Másrészt: prózát mindig is csak kivételesen fordítottam, s most nemrégiben is megbántam egyet. Harmadszor (hogy rögtön paradoxon is legyen belőle): az Arles-i Valéry-konferencia nyomán, amelyen május elején vettem részt, saját magamnak elvállaltam (egyelőre kiadó nélkül), hogy egy 3-400 oldalas válogatást lefordítok Valéry kb. 26.000 (!) oldalas Cahiers-iból. HIába, az ifjúkori szerelmek nem múlhatnak el. De még ez előtt: két elvállalt tanulmány van felibe-harmadába (az utazásom által brutálisan megszakítva) az asztalomon, valamint egy harmadik, amelyet az előbbieknél sokkal jobban szeretnék elkezdeni komolyan; ez pedig (általad is ismert) ifjú regényhősöm jegyzetei alapján készülne Rimbaud és Nietzsche címen (vagy tárgyban). Így aztán lelkem-testem veszélyeztetése lenne egy 11 íves nehéz szöveg fordítását vállalnom. Közben: igazán nagyon sajnálom, és jól esett, hogy felkértél rá.

Mire ez a levél megérkezik, remélem, az újabb verseskötetem (Talizmán) is megérkezik hozzád, a kiadón keresztül. Ha netán készülnétek íratni a Palimpszesztről (amit remélek), szeretném, ha a kettőt össze lehetne kapcsolni. Hátha amaz ominózus novemberre elkészülhetne egy ilyen cikk – persze, ezt a szerkesztőség dolga eldönteni.

Mégegyszer köszönöm leveleidet, és az egész szerkesztőséget üdvözölve,

bien amicalement à toi

S[omlyó] Gy[örgy]

 

[Dátum nincs; a lefűzés sorrendje szerint május vége. A Füzetek 1997-ben az Európánál, a Talizmán 1990-ben a Szépirodalminál jelent meg; ; „amaz ominózus novemberre”: Somyló György születésnapjára.]

 

Kedves Gábor,

már többször próbáltam felhívni a Jelenkort, hogy érdeklődjem Határ Győző tanulmánya iránt. A központ mindig félrekapcsolt; vagy megváltozott a számuk? Így levélben érdeklődöm.

Az áprilisi számot nem kaptam meg.

Kérem, hívjon fel valamelyik este.

Új könyvem ízlésesen hozta ki könyvnapra a Magvető. Magának is eltettem egyet.

Baráti üdvözlettel

Károlyi Amy

 

[Határ Győző kritikája a Bezárt házról a júniusi számban jelent meg. Úgy látszik, az áprilisi számot senki sem kapta meg; a posta ekkoriban kezdett összeomlani. „Új könyvem”: a Requiem élőkért.]

 

Kedves Gábor!

Péter van olyan kedves és elviszi ezt az anyagot és átadja magának Visky András kérése szerint. Tegyen vele belátása szerint.

Arra kérem, hogy a műsorfüzetet feltétlenül juttassa vissza, mert az kell nekem.

A Mózes Egyiptomban szonett miatt küldöm, mert ez a vers csak itt jelent meg.

(Az interjú is, annak is rövidített változata.)

Szeretettel

[Radnóti] Zsuzsa

 

[Dátum nincs; vsz. június eleje. Péter: Balassa Péter. „műsorfüzet”: a Caligula helytartója kolozsvári színrevitelének műsorfüzete. A „Mózes Egyiptomban” a szeptemberi számban jelent meg.]

 

1990. június 5.

Kedves Gábor!

Mind a kettő szép és jó és kell a Holminak. Egyetlen megjegyzés: a Magán-gyászbeszéd szövegében érzésem szerint van egy pillanatnyi áramszünet: „ellentétéhez képest… hiszen túl vannak ezen a romláson” – itt a szöveg feszültsége kienged, értekező, magyarázó prózába vált át. Néhány szóról van szó mindössze – és ezt is csupán megfontolásra javaslom.

Egy apró technikai kérdés a másik vershez: a zárójelen belüli zárójel szögletes szokott lenni szabály szerint. Kijavíthatom-e, vagy maradjon gömbölyű?

Végül Slavko Mihalić. Ezeket választottuk:

Csak a borhoz nem nyúlunk

Az őszinteség birodalma

Különben semmi értelme az egésznek

Keskeny út

Mindennapi élet

Köszönet mindenért, és kérlek, írjál még!

Szeretettel üdvözöl

Várady Szabolcs

 

[A Holmi fejléces levélpapírján. A Danilo Kiš halálára írt két versről van szó; a kifogásolt helyet átírtam, a gömbölyű zárójel maradt. Danilo 1989 októberében halt meg Párizsban; nem sokkal előtte jártam nála. Slavko Mihalić (1928) horvát költő.]

 

Bpest, 1990. VI. 8.

Kedves Gábor,

nagyon örülök, hogy tetszett az elbeszélés. Kíváncsi vagyok, hogyan fogja „kiadni magát” nyomtatásban.

Megtisztelő ajánlatoddal, hogy köszönteném föl Vas Istvánt, szívesen élnék, ha közelebb érezném magamat hozzá. Így azonban csak annyit mondhatok, hogy tisztelem és becsülöm őt, műveit még inkább; olyasmit, ai hitelesen születésnapi volna, nemigen tudnék leírni. Viszont a januári számban bizonyára lesz Mészölyről összeállítás, abba szívesen beszállnék.

Barátsággal üdvözöl:

Márton László

 

Budapest, 1990. június 12.

Kedves Gábor!

Köszönettel megkaptam  a kis apokalipszis c. új köteteteket. A köszönet kettős, hiszen lakcímre küldtétek és nem hivatalba, ami álomfejtéseim szerint jót jelent, jelesül, nemcsak hivatanokként ismertek meg.

Örülnék ha hosszabb távon is így lenne, előző levelemben megírtam, hogy elmegyek de emlékeim szerint azt, hogy hová azt nem mert bizonyos fegyelem kötött.

Sorsom Parti Nagy Lajos tollára vetett, vagy Troppauer Hümér örökbecsű költeményei közé, mert KIPA lettem. Ez a Belügyminisztérium nyelvén Kinevezett Polgári Alkalmazottat jelent. Mint KIPA a BM. Archivum vezetője vagyok.

Azt a kérdést fel sem kell tennji van-e ilyen szervezet, mert jelenleg áll szevezés alatt.

Céja a BM-ben felgyűlt irat és egyéb anyag összeszedése és kutathatóvá tétele, másképp szólva egy nyitott levéltár létrehozása és a kutatók kíváncsiságának kielégítése a vonatkozó jogszabályok szerint.

Azt hiszem sikerül valami jót és hasznosat létrehoznom, magánérdeklődésem egybeeshet társadalmi érdeklődéssel és mindenféle kellemes dologgal.

Úgy gondolom az a tisztességes ha én írom meg a hírt, ami biztosan eljut, eljutott hozzátok is és nemcsak mástól halljátok. A történethez hozzátartozik – nem magyarázkodási szándékkal –, hogy ez az első hivatalos kapcsolatom a jelenlegi munkaadómmal.

Tisztelettel köszöntelek Téged és ismerőseimet

Baczoni Gábor

 

[Tadeusz Konwicki kis apokalpiszis c. regényét 1990 májusában adtuk ki.]

 

'90. 06. 20.

Kedves Gábor,

mellékelten küldöm a kimaradt verset, valamint emlékeztetnélek arra, hogy a pénzt okvetlenül a régi címemre küldjétek […], mert az új lakhelyemre nem vagyok bejelentkezve.

Normál levelek jöhetnek a borítékon adott feladói címre.

Mihelyt lesz új vers, küldök.

Üdv.

Petri György

 

[A vers a Valami ismeretlen kéziratából maradt ki.]

 

Kedves Gábor,

mellékelve küldöm a Szabó Magda cikket és a korrektúrát. A Pilinszky cikkből vagy négy sort kihúztam – ne haragudj az okozott tördelési gondért.

A mellékelt kézirattal a kötetet tehét lezártuk. Kíváncsi vagyok, mennyi lett a terjedelme, és hogy az anyag jól van-e proporcionálva. Az is érdekelne, hogy szerkesztőként nem kívánsz-e valamit elhagyni, pl. a gyerekirodalomról szóló cikket?

A tartalomjegyzéket pedig még látni szeretném.

Újból és újból köszönöm sok fáradozásodat.

Ölel

[Lengyel] Balázs

1990. jún. 20.án

 

Kedves Csordás Gábor,

elnézését kérem, hogy csak ilyen megkésve tudok válaszolni, de a levelét is csak nemrégen kaptam kézhez (saját hibámból). Fejtő Ferenc valóban küldött nekem egy rövid írást (3-4 old) amely Sartre „tévedéseivel” foglalkozott, amelyet én kérésének megfelelően továbbítottam a Magyar Naplónak (Balassa Péternek) aki a mai napig nem jelezte vissza, hogy mi lett az írás sorsa.

Igyekszem kideríteni, ha valamit megtudok, jelzem.

Egyúttal jelzem azt is, hogy még egy rövid ideig itt tevékenykedem a Medvetánc (Atlantisz) Kiadó Szerkesztőségében, így Miklós Tamás kérésére továbbítom a következő üzenetet: Július elejéig külföldön tattgózkodik, amint hazaér, keresni fogja Önt telefonon.

Üdvözlettel

Tót Éva

1990. 06. 20.

 

[Fejtő Ferencet – Kántor Lajos társaságában – márciusban látogattam meg Neuillyben, emlékezetem szerint nem először. Három eredetileg franciául írt cikkét közöltük 1990-ben.]

 

Kedves Gábor!

 

Talán már láttad az Alföld legújabb számát, amelyben Csorba Béla Rögeszméleteiről írok; ez az írást már talán egy éve elküldtem, miután Keresztury külön felkért rá. Így persze nem időszerű ugyanerről a könyvről írni a Jelenkorban. Be kell vallanom, ropant röstellem magamat: csakugyan ígértem Neked Szegeden egy írást Fenyvesi Ottó könyvéről. Szerteágazó elkötelezettségeim miatt egyszerűen nem tudtam eleget tenni e kötelezettségemnek. Ma, talán, már kevésbé időszerű ez a könyv, hiszen immáron két évvel ezelőtt jelent meg. Így számomra úgy tűnik, hogy elkéstem – már ami a kritika megírását illeti. A Symposion-évkönyvet csakugyan összefoldoztuk, már régóta kész. Ám nem lehet tudni, mikor jelenik meg. Pedig egy évvel ezelőtt azt az ígéretet kaptuk, hogy márciusban már kézhez kapjuk. Egyéb problémák is jelentkeztek és jelentkeznek: tájainkon a kulturális intézmények egyre kevesebb pénzt kapnak. Ez egészen odáig megy, hogy vannak olyan intézmények amelyek tízszeresen is kevesebbet kapnak mint tavaly. A gazdaság nagyon rossz állapotban van, így pénzforrást sem lehet találni. Így történt, hogy az Évkönyvből is ki kellett venni írásokat, sőt az is megtörténhet, hogy még ki kell vennünk írásokat. Egyébként is, errefelé a folyóiratok egy része megszűnőben van.

Üdvözöllek

[Losoncz] Alpár

 

[Dátum nincs, vsz. június második fele. Losoncz Alpár 1987 májusától írta a Jugoszláviai szemlét.]

 

Villeneuve d'Ascq, 1990 jún. 20

Kedves Gábor!

A csillagokból még azt is ki lehet olvasni, miként kap olyan tekintélyt az Oroszlán, melyet nem kedvel vagy még általánosabban, hogyan veszíti el egy tekintélyes Oroszlán azt a pár szabad pillanatot is, melyet tekintélytelen időszakában kevésnek tartott. Szóval gyakorlatilag mindent kiolvashat a planétákból, aki hisz bennük, én viszont nem hiszek már ezekben sem, a lapterjesztőkben pedig még annyira sem, mint te, s ezért is írok panaszosan.

Nem kaptam meg a parafrázis számot, fogalmam sincs, ki az a Jolánka. Tőled kérnék egy példányt, tekintettel arra, hogy a terjesztőtől semmi sem várható, s makacs unokatestvérem csak rajta keresztül rendeli meg nekem a Jelenkort. Előre is köszönöm.

S köszönném azt is, ha egy sorban a Forrás címét tudatnád, mert ők sem fognak nekem példányt küldeni.

Az Iskola utcai komputer kft is hallgat (hasonlatot nem írom ki), pedig még május elején minden kérdésükre válaszoltam.

A Mérleggel (ki én vagyok) s az Oroszlánnal egyaránt rossz fényszögben áll a Szaturnusz. Hát ez nem kedvez, elárulom.

Barátsággal köszönt 128 dolgozat kijavítása után

Karátson Endre

 

[Az Université de Lille III fejléces levélpapírján.]

 

le 20/6/90

Cher Monsieur Csordás

sajnos, le kell tennem a Hegyi Lóránd könyvről. A legjobb akarattal se tudnánk belőle 200 példánynál többet eladni. Ezt a terjesztőm mondja. Ennyiért nem érdemes lefordítani. Mert a szöveg bizony igen nehéz, a stílus sem egyszerű. Igen sajnálom. Üdvözlettel

Bíró Ádám

 

[Az Éditions Adam Biro fejléces levélpapírján. Hegyi Lóránd Utak az avantgárdból c. könyvéről van szó, amelyet 1989 októberében adtunk ki.]

 

Kedves Gábor,

dilemmáim voltak. Írjak-e egyáltalán Mártonról, mert végtelenül rossz könyvnek tartom. Ezért nem lehetett bírálatom sem másmilyen, mint amilyen. Ha valami okból nem látod értelmét annak, hogy közölj egy ilyen véleményt, tekints el tőle. Csak azért írtam meg mégis, mert kértél, de ez nem kötelez semmire.

Az Egyed-kötetet várom és nagyon örülnék egy Kis apokalipszisnak is, ha volna egy példányotok számomra.

Dubrovnikból jelentkezem majd, aug. 22-ig ott leszünk Lacival. Ő Babarczival csinálja a Hamletot, én meg viszem a gépem, és dolgozom tovább. Ha közben megérkezne az Egyed-kötet, Bea utánam küldi.

Kikapcsolódást, pihenést, jó nyarat kívánok valamennyiőtöknek

Újvidék, 90. 6. 28.

Thomka Beáta

 

[A könyv az 1934-ben született Márton László L'égiposta c. novelláskötete (Magyar Műhely, 1989); a recenzió a szeptemberi számban jelent meg. „Egyed-kötet”: A vadlúd őszi útja (Kriterion, 1989); a kritika 1991 májusában jelent meg. „Laci”: Végel László.]

 

990 jún. 30

Kedves Gábor!

Most jutottam annyi lélegzethez, hogy válaszoljak nagyon kedves levelére; köszönöm, hogy Piliszkyvel kapcsolatban gondolt rám, de én egyszer már írtam darabjairól, s így többet s főleg jobbat nem tudnék mondani róluk.

Megkapta ugye Pétertől a Székely János anyagot?

Nagyon nagyon örülök, hogy írásom tetszik és közölni fogja!

Szeretettel

Radnóti Zsuzsa

 

Tisztelt Hölgyem, Uram,

ezúton szeretnénk meghívni Önt a „Párbeszéd Európáért” című 1990. október 11-13. között Gyulán megrendezendő nemzetközi tanácskozásra. Megtisztelne Bennünket, ha részt tudna venni tanácskozásunkon – esetleg egy kb. 15 perces referátummal.

Magyarországi tartózkodásának költségeit fedezzük. A részletekről a mellékletekben kap tájékoztatást.

Őszintén örülnénk pozitív válaszának, kérjük, jelölje meg, melyik szekció munkájában kíván részt venni.

Tisztelettel

Kiss Gy. Csaba

az MDF alelnöke

Budapest, 1990. július

Válaszát várjuk az MDF címén – a szervezőbizottság (Kérdy Gábor) vezetőjének a nevére.

 

[Az MDF fejléces levélpapírján. Amint a mellékletből kiderül, a felkért patrónusok, többek között, Für Lajos és Eugène Ionesco.]

 

Buda, '90 juli 2.

Kedves Gábor,

fantasztikusan gyorsak és pontosak vagytok! Szöveghibát alig találtam (9., 32., 40., 43. oldalakon), és ezek is részben szerzői javítások, amiket – elnézést – feledtem piros tollal jelölni, ahogy illik. Ezenkívül a 27.-30. oldalak nincsenek beszámozva. (Kár, hogy a szedéstükör szélessége miatt a hosszabb sorok, pl. a Hogy elérjek esetében rendre megtörnek. De – sorozatról lévén szó – tudom, hogy a formátum adott, ezért ezt nem kifogásolom, csak megemlítem. Ha a kötet októberben tényleg megjelenik – az egy kis magyar könyvkiadói. (Ha szerződés és az előleg is mihamar – végre! – megérkezne, az pedig a honorárium folyósítás gyorsasági rekordja.)

Azt hiszem új versek is hamarosan lesznek számodra, illetve már vannak is, csak még kotlok rajtuk.

Barátsággal köszönt

Petri György

 

[A Valami ismeretlen c. kötetet októberben jelentettük meg. Új verseket legközelebb 1992. tavaszán kaptunk (1992. júniusi szám).]

 

1990. júl. 3.

Kedves Csordás Gábor!

Elnézést kérek nagyon – most, amikor lefordítottam a júl./aug.-szám, láttam, hogy elfelejtettem a júniusi szám. Ezzel a levéllel „utána” küldtem, remélem, nem túl késő.

A könyvismertetőket nemsokára küldem is.

A helyzet az, hogy ismét tudom dolgozni a szakmám – mint újságíró, egy közös német-német vállalkozásban (egy új, most március alapított „független” regionális lap, a neve: „Südthüringer Zeitung”. Kaptunk új technika is (lehet látni mellékelt papirokon is), és ez jelent naponta legalábbis 10-12 óra munka. De tetszik, felelős vagyok járási szerkesztőségért. Csak szomorú, hogy nem mint régen tudok foglalkozni a magyar nyelvvel. Majd később ismét lesz több időm!

Még egyszer elnézést – ha kedve van, szívesen látunk önt itt, Thuringiában!

Barátsággal üdvözli

Rainer Koch

 

kriterion alapitvaanyi uelees 11-een bukarestben eerkezeeskor keerjuek jelentkezzeek a magar koevetseeg kuelkereskedelmi kirendeltseegeeneel konya laaszloonaal

daavid gyula

 

[Távirat, 1990.07.03.]

 

1990. július 5.

Kedves Gábor!

Küldök egy hosszú dolgozatot. Nehezen szántam rá magam, mert tudom, hogy az ilyen terjedelem milyen gondot okoz. Mostanság ugyanis nem látok esélyt az egész dolgozat megjelentetésére, az írás viszont erősen kötődik napjaink jelenségeihez – ezért végül is elküldöm. Rövidítettem, pár a korábbi részekre történő utalást kihúztam, így talán egységes. Arra kérlek, ha nem tudjátok használni, juttasd vissza. Ne tévesszen meg a dátum áthúzása a dolgozat végén: a gépelt az ösztöndíj idejére vonatkozik, ebben a részben kb. márciusig követhettem az eseményeket.

Más: a Kemenes Géfin-anyagot köszönettel vettem. Szóltam Neked arról, hogy novemberre közép-európai – kelet-közép-európai számot tervezünk, ehhez kérek Tőled Dinescu-műfordítást, és kérlek arra, hogy Gállos Orsolya címét juttasd el hozzám: tőle szlovéniai anyagot szeretnék kérni. Örülnék, ha a műfordításokat még júliusban el tudnád küldeni.

Jó nyarat kívánok.

Barátsággal:

Füzi László

[A nyolcvanas évek irodalma c. tanulmány két részletben jelent meg a novemberi és decemberi számban.]

 

Budapest, 1990. júl. 6-án.

Kedves Gábor,

megkaptam s egyidejűleg expressz visszaküldöm a korrektúrát. Nagyon kevés hiba volt benne – néhány elválasztási is – és nagyon ritkán, de tettem szövegjavítást is. Nem jelöltem pirossal, de kérlek, kérve kérlek, hajtsátok végre. Újraolvastam egyben az egészet, ezek fontos javítások.

Az alapvető nagy változtatás a címben van. Megváltoztatom a címet, remélem egyetértesz vele? A Visszatérés kissé szürke cím, meg Lemnek van egy hasonló című nagyszerű könyve. De főként, túl személyes, nem elég figyelemfelkeltő. Az új cím:

ÉRTÉKEK, MÁNIÁK

Mit szólsz hozzá? Esetleg szólj ide hozzám. Vagy én hívlak fel, csak tudnám mikor vagy ott.

Mindent, mindent köszönve,

barátsággal üdvözöl

[Lengyel] Balázs

 

[A könyv címe Visszatérés maradt. Októberben jelentettük meg.]

 

1990. július 7.

Kedves Gábor,

Hazatértem óta lélegzethez is alig jutottam, nem hogy fordításhoz. 180 óra a Nemzeti Könyvtárnak májusban, felmondás júniusban – miután a nyugdíjba vonuló kolléganőnek köszönték meg a munkámat –, felmondólevél-variációk; levél BHL-nek, hogy fizetné ki végre a két márciusi E.P-fordítást; ismerkedés a kötöttúszó fordítói élettel… Jó is volt azért: Nádas Péter jött Párizsba! Ne csodálkozz hát, ha a kis tanulmánynak a Termelési-regény fordításáról még nem tudtam nekilátni. De a kért fordításokat most befejeztem.

Mivel francia katalógusnak szánod a könyvismertetéseket, kiegészíteni és húzni merészeltem őket – a francia olvasó észjárásához igazítva. Arra kérnélek, hogy a fordítói honoráriumot édesanyám címáre küldd: […], és tájékoztass az összegről, hogy tudjam, ki kell-e egészítenem a havonta neki szánt segítséget.

Már most mondom, hogy kérek egy-egy példányt Lengyel Balázs és Petri György könyvéből. (Úgy számolom, hogy futja még a ”tőkém”-ből.)

Az utóbbi két szám rendben megérkezett. Remélem, ez azt jelenti, hogy megoldódtak a dolgok a terjesztőkkel.

Tettem lépéseket informatikai felszerelések ügyében is. Most egy lyoni továbbképző központtól várok választ. A vakációs idővel persze minden lelassul.

Gondolj te is egy kis pihenésre!

szeretettel üdvözöllek:

[Járfás] Ágnes

 

[„informatikai felszerelések ügyében”: megpróbáltam nyugat-európai cégektől – adományként – leselejtezett számítógépeket kapni.]

 

Szentendre 1990 jul 8

Kedves Gábor,

köszönöm szépen. Szeretném, ha helyeselné a címet. Végül is nem írhatom azt, hogy Butaságom Története mert ez védett cím s tulajdonképpen nem is igaz. Fenntartom, hogy nem főmű s most sem sértődök meg, ha nem hozza. Borzasztóan meghat, hogy maguk, írók, milyen kedvesek hozzám. A saját kollégáim nem bizony. Az ember nem élhet büntetlenül ilyen soká s ha bukfenc nélkül megússza, szörnyű dühösek rá – főleg a bukfencvetők.

Közben itt didergünk, vagy főlünk Szentendrén. Nem jár néha erre? Vasárnap délután öttől nyitva van a Hold utca 8 kapuja. Mégcsak telefonálni sem kell előbb, de azért ideírom: 06-2610047

Nagy szeretettel üdvözlöm

(Szántó) Piroska

 

[A „Töredék” c. elbeszélés a szemptemberi számban jelent meg.]

 

1990. VII. 10. Újvidék

Kedves Gábor!

Olvasom a Magyar Naplóban a Dinescu verseket és arra gondoltam, hogyha volna egy 10 perces rádióműsorra való belőlük, akkor szívesen látnám őket, egy rövid kis bevezetővel, jegyzettel.

Különben a múltkori lengyel versfordításaid – a bevezetőddel még a télen, vagy a tavasszal – lementek a rádióban. Ha erre járnál Újvidéken, akkor arra kérlek, 4-5 nappal előbb értesíts az időpontról, hogy kiírjam Neked a honoráriumot. Azon a meghatározott napon felveheted itt a Rádió pénztárán. Belgrádba a Szerzői Jogvédőbe is elküldhetném, de azzal csak Te rövidülnél meg. Így előnyösebb.

Különben az Ex 90 című évkönyv, amit Losonc Alpárral együtt állítottunk össze hamarosan (tán) megelenik. Alpár és a Forum Könyvkiadó illetékesei végül is kiiktatták a „világirodalmi részt, fejezetet” amiben a Te lengyel versfordításaid is helyet kaptak volna. Egyrészt anyagi problémák miatt történt a dolog, másrészt meg egyéb előítéleteik, fenntartásaik voltak a „világirodalom” jelenlétével az évkönyvben.

Én csak az anyagi gondokat tudom méltányolni, a többi hülyeségüket nem. Tekintettel, hogy Szerbia annektálta a tartományokat és a kisebbségi intézmények leépítését szorgalmazza, nagyon bizonytalan lett a Forum Kiadó pénzellátása, úgyhogy örülhetünk ha egyáltalán nyomdafestéket lát az évkönyv.

„Ólmos évek” várhatók.

Várom a Dinescu-anyagot, ha van, vagy mást.

Üdvözöl

Fenyvesi Ottó

U.i. Hogyan és hol lehet előfizetni külföldieknek a Jelenkorra?

 

szombaton kolozsvaarra utazom kocsival peenteken hivjatok fel a 1812689 szaamon pesten viszontlaatasra vasaarnap naalunk

zsofi

 

[Balla Zsófi távirata, 1990.07.12.]

 

Kedves Gábor!

Örömmel olvastam a májusi számban Vasadi Péter kritikáját a kötetemről. Kérem, hogy küldje el a címét, hogy írhassak neki.

Az összevont nyári számot még nem tudtam elolvasni, de köszönetem jeléül, ha szívesen veszik, küldök két, e sorozatból való verset.

Kellemes nyarat kívánva üdvözli:

Takács Zsuzsa

júli. 15-én

 

[A kötet a Sötét és fény kora. A két vers novemberben jelent meg.]

 

1990  aug. 3.

Kedves Gábor!

Kerestelek telefonon, de a nyárban persze nem találtalak. Nem tudom, esett-e már köztünk szó arról, hogy amerikai és kanadai magyar egyesületek meghívtak egy előadókörútra; augusztus 15-én indulok, szeptember 25-én érkezem. Ez azt jelenti, hogy a még hátralévő korrektúrákat nem (fogom) tudom olvasni; (aug 4-től, 14-ig ráadásul elbújok Nemesgulácson fölkészülni az előadásokra).

Kérlek olvastasd legjobb belátásod szerint helyettem is a levonatokat.

Tegnap tárgyaltam Hegedős Máriával. Már megszerkesztette a kéziratot, a 91-es könyvhétre hozzák. Az volt a kérése, hogy kiadói-kereskedelmi érdekből ne áruljuk el a Jelenkorban a „történet végét”; bár ennek a kérésnek nem örültem, de honorálnom kellett, s kérlek Gábor légy megértő Te is. Azt találtam ki, hogy mivel a „story” a végefelé többször megcsavarodik, hagyjuk el a legutolsó Jelenkor-közlésnél (mindössze!) az utolsó 4 flecket. Ez nem sok, s remélem kielégíti a Kiadót is.

Az én gépeltetésemben (az eredeti 319. oldalon) a „Később, mikor…” bekezdés végével zárj, vagyis így: „A felidézés közben jöttem rá, hogy az a mozdulat azért nem fejeződött be, mert nem voltam képes rá, hogy mindent, ami hozzám tartozott, újra, újra, újra, újra, újra, újra és újra meg nem történtként cipeljem tovább.” Ez így szép megszakítás lehet;

s akkor az utolsó részlet végére (kérlek) kerüljön valami ilyesmi: Sándor Iván regényének közlését ezzel a fejezettel befejezzük. Az Arabeszket a jövő esztendei könyvhétre a Magvető Kiadó jelenteti meg.

Kedves Gábor! Erre kértelek volna telefonon is, ha elérlek. Námi szorongással indulok útnak, mert személyes és objektív kívánok maradi ebben a világkavargásban is odakint, s nem tudom ki hogyan fogadja majd az én szólamomat; amihez azonban tartani kívánom magam.

Jó volha hosszabban beszélgetni közös és tágabb dolgainkról, – erre most majd ősszel kerül már csak sor. Ha megérkezem, jelentkezem. Addig is Neked, Gabinak a legjobbakat – remekek az utóbbi Jelenkor-számok – és szeretettel gondolok a szerkesztőségben minden kedves barátomra.

Szervusz, jószívvel, barátsággal:

Sándor Iván

 

[Hegedős Mária a Magvető irodalmi vezetője, majd igazgatója volt.]

 

Gáborom!

Mircea Dinescu dolgában írok. Barátunk lemondta a szigligeti nyaralást, pedig ez alkalommal szerettem volna megbeszélni vele a fordítás-kötetet, annál inkább, mert itt-létekor húsz vadonatúj verset ígért. Azóta nem tudom telefonvégre kapni.

Te azonban küldj egy listát az általad kiválasztott versekről, hogy tudjam, minek álljak neki. Nem mintha olyan nagy (fordítói) kedvemben volnék, de hát a vállalás kötelez, a határidő pedig szorít.

Össze is ülhetnénk mi ketten, nemcsak tartalomjegyzék, hanem fordítási elvek megtárgyalása miatt is. Én, szabadságomat (betegséggel s családi bonyodalmakkal) kimerítvén, nehezen mozdulhatok itthonról, te könnyebben talán. De egy pécsi hétvégét még megengedhetnék magamnak…

Válaszodat várva ölel agg barátod:

Csiki László

1990. aug. 3.

U.i. Mikor küldesz verseket a M. Naplónak? De tényleg!

 

[Még a román forradalom előtt csempésztük ki Gabival a háziőrizetben lévő Dinescu Moartea citeşte ziarul c. kiadatlan – és akkor Romániában kiadhatatlan – verseskötetének kéziratát, hogy majd itt megjelentetjük. Dinescu a Román Írószövetség újonnan megválasztott elnökeként március 21-én járt Budapesten, a Magyar Napló romániai számának bemutatóján. Június 5-én Koczkás Sándorral én jártam Bukarestben, hogy a két írószövetség együttműködési megállapodásáról tárgyaljunk; ekkor kaptam új kéziratokat Mirceától, majd egy újabb adagot Csiki Lászlónak küldött el. A magyar kötet – új versekkel kiegészítve – végül 1991 áprilisában jelent meg.]

 

90. VIII. 9-én

 

Kedves Gábor,

azt szeretném Tőled kérdezni, van-e lehetőség arra, h. a válogatott verseim, a „Hamu-márvány” című kötet itt Nálatok megjelenjen, amennyiben – természetesen – megfelelőnek ítéltetik a színvonal. Ugyanis se Lengyeltől se a Magvetőtől (ő odavitte tavaly nyáron) nem kaptam semmiféle értesítést tájékoztatást. Félek, h. a nagy zűrzavarban – ami állítólag ott van – újra elveszik a kézirat. A közgyűlésen Balázs ígérte, h. ír majd, ez mindmáig nem történt meg. Szerinted mit lehet tenni? Üdv, [Makay] Ida

P.S. Köszönöm az értelmezésed a versekről

 

[A Hamu-márvány c. kötetet 1991 áprilisában jelentettük meg.]

 

Kedves Gábor!

Most csináltuk a szeptemberi szám korrektúráját (sajnos nem fér bele az időbe, hogy elküldjük postán a levonatot, de nagyon alapos korrektorunk van) – ebben a számban jön a Te két versed és a Lazić-fordítások is. Azért írok, mert a tördelés során kiderült, hogy muszáj két oldallal rövidíteni a terjedelmet, és ennek az egyik Lazić-vers is áldozatul esett, nevezetesen az Éjszakai párok című. Ez tehát fölszabadult. A többi négy jön a szeptemberi számban (A nyelv; Próbaanyag; Idők; Téli üzenet).

Szeretettel üdvözöl

Várady Szabolcs

 

[A Holmi fejléces levélpapírján.]

 

Kedves Csordás Gábor,

köszönettel megkaptam júniusi levelét. Sajnos csak most jutottam hozzá, hogy az óbudai „Kassák és Pározs” című kiállítással kapcsolatos írásomat legépeljem. Nemrég nyílt, soká lesz látható és maga a Kassák Lajos Emlékmúzeum egyébként is mindig nyitva van. Ami pedig az elmúlt hatvan évet illeti, Kassák éppen abban a fél évszázadban, de ugyanúgy ma és alighanem a jövőben is aktuális. Így hát ezt a beszámolót épp a Jelenkor képzőművészeti szemléjének keretében most nagyon is időszerűnek érzem. – Közben megkaptam az ott tartott versem korrektúráját is, amit posta fordultával visszaküldtem.

Szívélyes üdvözlettel

Mándy Stefánia

Budapest, 1990. aug. 12-én

 

[A vers a decemberi számban, a Kassák-kiállításról szóló írás 1991 májusában jelent meg.]

 

Gombosszeg, 1990 aug. 21.

Kedves Gábor,

ugyanakkor tán én is gondolotam rád, mert azon morfondíroztam, amire felszólítottál. Persze, Mészölyről írni nagyon nehéz lesz, de megkísérlem. Gondolom, novemberre, decemberre kellene?

Lehetséges, hogy addig még valami mást is küldenék, hogy mennyire komolyat, az más kérdés. Ezt megbeszélendő előbb majd biztosan felhívlak, ha telefonközelben leszek. Köszönöm a tudósítást.

Szeretettel üdvözöl

N[ádas] Péter

 

 [„A mester árnyéka” a hetven éves Mészöly Miklóst köszöntő összeállításban jelent meg, 1991 januárjában.„valami mást is küldenék”: Jegyzetek az égi és a földi szerelemről, 1991 március és április.]

 

Kecskemét, 1990. augusztus 21.

Kedves Gábor!

Nem tudtam gyorsan válaszolni küldeményedre: az elmúlt hetet Tőserdőn töltöttük. A fordításokat nagy érdeklődéssel olvastam: számomra idegen világokba kellett belehelyezkedni. Talán érthető, ha olyan verseket választottam, amelyek hozzám – s talán az olvasóhoz is – közelállnak.

A következő verseket fogtam itt:

Dinescu: Száműzetés, Légy óvatos, Fellebbezés a Teremtéshez, A képmutató halott

Puslojic: Véradó, Ballada, Ikária, Csillagokat vettem

Slavicek: A nemzedékem meg a többi, Verstulajdonosok

Slamnig: Zágrábban lakott egy néger, Dundurilo álma

Úgy gondolom, ezeket a verseket közölni is tudjuk, azaz lesz rá helyünk.

Segítségedet köszönve barátsággal üdvözöl

Füzi László

Ui.: Most kaptam meg a fénymásolatot, köszönöm, segít az érvek felsorakoztatásában, ha szükség lesz rá. Szeptember 1 után itt leszek, ha az írással kapcsolatban kell beszélnünk, akkor tudunk.

Füzi Laci

 

[A Forrás fejléces levélpapírján. Adam Puslojić (1943) szerb költő; Milivoj Slaviček (1929) és Ivan Slamnig (1930) horvát költők; „most kaptam meg a fénymásolatot”: időközben megalakult a Pécs-Baranyai Kulturális Kamara, azzal a szándékkal, hogy a kultúra helyzetének javítása érdekében jelölteket állítson a helyhatósági választásokon. Au erkölcsi és szakmai tekintetben meglehetősen vegyes összetételű helyi nomenklatúra hatalomátmentési kísérletét láttam benne, ezért nem vettem részt a munkájában. Kultúra és közműveltség Pécsett című dokumentumuk másolatát küldtem el Füzinek.]

 

Budapest, 1990. augusztus 23.

Kedves Barátunk!

Abban a reményben kérjük segítségedet, hogy Neked sem közömbös a még csak tíz hónapos Magyar Napló léte. Úgy gondoljuk, hogy a magyar szellemi életnek szüksége van erre az új ösztönzést adó országos irodalmi hetilapra. Tudjuk, hogy mint minden kulturális orgánum, a Magyar Napló is egyelőre dotációra szorul, és tudjuk, hogy jelentősége kibontatkoztatásához, szélesebb körű megismertetéséhez még idő kell.

A lap alapításának előzményeire hivatkozva a Magyar Írószövetség felkérte a miniszterelnököt vállalkozásunk további támogatására – eredménytelenül.

Mellékelt petíciónkat, amennyiben egyetértesz vele, kérjük, támogasd aláírásoddal, lehetőleg postafordultával visszaküldve címünkre (1426 Budapest Pf. 108.).

Tisztelettel

Kis Pintér Imre

főszerkesztő-helyettes

Reményi József Tamás

főszerkesztő

 

[A Magyar Napló fejléces levélpapírján.]

 

Kedves Gábor!

Leveledet megkaptam, köszönöm. Csakúgy, mint kérésedet. Nem tudok eleget tenni neki. Regényem befejezésén dolgozom. Ha készen leszek vele, gondolok a Jelenkorra.

Szíves üdvözlettel

[Kolpozsvári] Grandpierre Emil

 

Legbarátom, Gábor!

A versekből teljes oldalt szeretnék közreadni (ez nálunk kb. 130 sor + a szerző fényképe, melyet még el kell küldened). Ez az anyag több a szükségesnél, de türelmedet kérem – mondjuk szeptember végéig –, s akkor a tördeléstől (is) függően válogatjuk ki a megfelelő terjedelmet. Egyébként a versek jók.

Dinescu-ügyben… Megkaptam az általad kiválasztott versek listáját, most már csak illusztris barátunk újabb verseit várom. Meghívtak ugyan Bukarestbe, szeptember elejére, de feleségem betetgsége és egyebek miatt nem tudok elmenni. Üzenni viszont üzenek Mirceának, hogy sürgős a dolog. Ami a Bodor Pál-előszót illeti, Pali személye ellen semmi kifogásom (sőt!), meggondolkodtat viszont, hogy így nem lesz-e túlságosan „belterjes” a kiadvány; s nem volna jobb a román kiadás igen kiváló előszavát közölni? De erről még lesz időnk beszélni.

A kontroll-szerkesztést vállalom.

Mára ennyit. Ölel agg barátod:

Csiki László

Bp., 1990. augusztus 26.

 

[A Magyar Napló fejléces levélpapírján; a petíciót aláírtam.]

 

Kolozsvár, 1990. VIII. 27-én

Kedves Barátaink,

szeretettel emlegetjük a bálványosi szép napokat és ismét mennénk már. Ezzel szemben felzajlott az „élet” és újabb megbeszélendőkkel kereslek meg:

ad. 1. szept. 14-16. között Gyergyószárhegyen rendezik meg a román-magyar–magyar-román fordítások napjait. Az első és eleddig utolsó ezelőtt tíz évvel volt, melynek következtében majdnem letartóztattak volt. Olyan alkalom, amikor sokmindent meg lehet beszélni… Jönnél-e, Gábor? Ha igen, jelezd, hogy vezessünk fel a hivatalos meghívottak listájára.

ad. 2. Elfogadtam egy meghívást Debrecenbe, nov. 15-17. között, a romániai magyar irodalom a tárgy. Hozzá is fogok szólni. A rákövetkező héten pedig Kőrössi Papp Jóska szervezésében szeretnénk összehozni egy-egy szerzői estet, Budapesten illetve Pécsett. Kérésem Gabikához szól: vajon lennél-e olyan kedves és segítőkedvű, hogy néhány szövegem elmondására vállalkozz (persze, ha időd engedi és tetszéseddel találkozik). Kérlek fontold meg és válaszolj – én mindenesetre szeretném, sőt.

ad usum. Az élet zajlik, a könyvkiadás nem. Ráckevén voltunk egy szociológiai patkoláson (nagyszerű előadások), nehezen tudok visszazökkenni. El kellene már menni nyaralni.

Sok szeretettel ölellek

[Egyed] Péter

 

[A Kriterion Könyvkiadó fejléces levélpapírján. Júliusban Egyed Péterrel és Balla Zsófival együtt nyaraltunk Bálványosváron egy bérelt faházban.]

 

Kedves Gábor,

nem volna kedved azt a kritikával kapcsolatos kritikai véleményedet, amelyről szó esett Tokajban, megírni a HOLMI számára? Én nagyon fontosnak és hasznosnak tartanám.

Ha elfogadod a javaslatomat, akkor szívesen elküldeném Neked az évben még megjelenendő kritikákat, vagy kefelenyomatban vagy gépiratban, s szívesen biztosítanánk helyet írásodnak teszem a januári számban. Én nyilván válaszolnék rá – persze csak a következő számban megjelentetve –, s ha mondjuk ezt a két írást novemberben el tudnánk kezdeni egy kicsit köröztetni, akkor el tudnám képzelni, hogy kialakulhatna a kritkikáról egy érdekes polémia, amely nem fulladna sem az „A” kritikáról szóló eszmecserék nemes unalmába, sem a személyeskedő személyeskedések posványába. Hiszen személyes példák, személyek megjelenítése nélkül az ilyen vita mit sem érne, de azt gondolom, hogy a mi kezdeményezésünknek személyes hitele lehetne. S ha az elragadó szél képzeletem százrétű vitorlájába belékap, akkor azt sem tartanám lehetetlennek, hogy közös erővel kijelölnénk egy kört – nem népfrontosan, hanem azon az alapon, hogy kitől várható érdemleges kontribúció – , amelyet felkérnénk a hozzászólásra, természetesen a kéretlen hozzászólás publikálásától sem elzárkózva.

Mit szólsz hozzá?

Barátsággal üdvözöl

[Radnóti] Sándor

Budapest, '90/8/27

 

[A Holmi fejléces levélpapírján. A Tokaji Írótáborra szeptember 21-23. között került sor. Sajnos ennek a felkérésnek sem tettem eleget.]

 

1990. VIII. 27-e

Kedves Gábor,

ma jártam itt. Behoztam ezt a „Válogatott versek” címűt két példányban. – Illetve a másodpéldány kicsit hiányos, mert az „Új versek” ciklusból itt 15 drb. hiányzik, nem volt másolatom róluk. (Ha kell, majd pótolom.) Öt ciklusra terveztem: 1.) Lengő fényhidak 2.) Mindörökké 3.) A hetedik szoba 4.) Utolsó tárlat 5.) Új versek (Egy lepke száll címen)

Levelednek nagyon  örültem, köszönöm, Ez számomra jelentős dolog. Szívesen várok (van tréningem), csak tudjam, van mire. Barátsággal, köszönettel: [Makay] Ida

 

Budapest, 1990. augusztus 28.

Kedves Gábor!

Mellékelt cikksorozatában Kurucz Gyula igyekezett sorra venni mindazon tüneteket, amelyek ma a könyvszakma állapotát jellemzik. E sorokat vitaindítónak szánjuk, s arra kérünk, hogy ha átfogóan vagy akár csak egyetlen részlet kapcsán is hozzáfűznivalód lenne Kurucz vázlatához, úgy írd meg lapunknak!

E levelet rajtad kívül elküldtük néhány szakembernek – érintetteknek: véleményetekre kíváncsiak vagyunk.

Üdvözlettel:

Reményi József Tamás

 

[A Magyar Napló fejléces levélpapírján.]

 

1990. VIII. 28.

Kedves Gábor!

Azért írok, mert hallottam, milyen jó és gyors a 'Jelenkor' Kiadó. Nekem összegyűlt egy kötetnyi versem; lehetséges volna-e azt Nálatok kiadni?

Természetesen nem akarok zsákbamacskát vetetni Veled; ha elvben nincs akadálya a dolognak, elküldöm az anyagot 'elbírálásra'. Illetve: ha nektek úgy megfelelne, decemberben adnám le a kéziratot, mert rövidesen elutazom három hónapra (Iowába), és azt remélem, ott még meg tudok írni egy-két verset, amelyik ehhez a követhez tartozik.

Őszintén remélem, már csak önös érdekből is, persze, hogy se a lapot, se a kiadót nem sodorja el időközben az a fránya piacgazdaság, és egyáltalán, úgy nagyjából rendben vannak a dolgok.

Szeretettel üdvözöl

Rakovszky Zsuzsa

 

[A Fehér-fekete c. verseskötetet 1991 áprilisában adtuk ki.]

 

kedves gábor,

a jelenkor az utcán, kolozsvárt, a talpasház közelében. nagy, testes asszony árulja – megfigyelésem pontatlan, meglehet: ülő és kötögető női alak bizony nehezen fejthető meg (tudni véljük a szakirodalomból) –, ül és köt, portékáira híván eképp a figyelmet fel. mely: jelenkor (irodalmi és művészeti folyóirat, 7-8. szám), korunk (5. és 6. szám) stb. (különböző számok).

valami történt mégis. ha nem is az, ami.

első levél c. szövegem tipográfiai testetöltése – incarnatus est – igen nagy gyönyörűsége lelkemnek. melyhez hasonló jókat, beleértve mindeneket.

*

mindazonáltal adósságaimról meg nem feledkezem. hajlék utáni keserű futkosással tölt el pihenőszabadságom. nem perelek: amit nekem kellene kipihenni, ahhoz négy (úgymint 4) évszak hidege-heve nem elegendő. nem perelek, ennyi. esterházy ügyben, szem előtt tartva a jelenkor megtisztelő felkérését, tanulmányi utat tettem a mesterrel e kies hazában. mely vala lelkünk szenvedésekben való megújhodása. láttuk, itt-ott közelről a szegény dunát. a kántor-könyvet is megírván megírom. meg azt. erről jut eszembe.

*

napokon belül itt a családom. két szoba, udvar, kert, különálló, jó karban, korát nem mutatva, meghatározatlan időre, akár házasság céljából is. egy-két gyermek nem akadály, vendégek meleg szívvel (padlás, pince), kalandorok kíméljenek.

*

gabriella asszonynak: a fuharosok színészileg preparált példánya valamelyik színházi sufniból előkerült. kabala, tudom. álmatlan éjszakáival hagyjon fel. alkalomadtán küldöm. hagyjon fel.

*

felkiáltó jelek alkalmasint elkeltek volna. nincs, nincs felkiáltó jelem. két vessző is van – igauzi vesszőfutása ujjaimnak. arra gyanakszom, különbség van a két vessző között. szakértők bevonásával állapítsák meg önök. íme: "," (alsó billentyű sor); "," (felső billengyű sor). ilyenek vannak még: + * ç % & ^ – de felkiáltó jel egy sem. hát ilyet.

*

p. dictus magister* aztán, per se, haza ért övéihez, remélem. haza ért a szóból. (megj.: a „remélem” ékezeteit nagy figyelemmel, a világ sorsát hosszan, felelősen latolgatván pótoljuk.)

*

nagy szeretettel ölel, beleétve az egész jelenkort:

visky andrás

o.s.p.p.e.

90.09.01.

* scholarum piarum

 

[Ékezetek nélküli írógépen. Az „első levél” a július-augusztusi számban jelent meg. A fuharosok színészileg preparált példánya: Gabi előadta a Fuharosokat májusban a kolozsvári és júliusban a sepsiszentgyörgyi magyar színházban.]

 

Kedves Gábor,

augusztusi pécsi utunk elmaradt. Túlhajtottuk magunkat – a feladatok elviselhetőnek ítélt görgetege helyett lavina szakadt ránk. Majdnem maga alá is temetett minket.

30-án indultunk el Varsóba, másnap estére szerencsésen megérkeztünk. Az éppen akkor felemelt benzinárak nyomán támadt benzinhiány, no meg Wacuś kedvessége Krakkóban marasztalt bennünket. Ő jobban van, mint reméltem. Visszaköltözik Krakkóba.

Egy-két héten belül mi is végleges lakásba költözünk. A gyerekek már abban a körzetben járnak iskolába. Orsika negyedikbe, Misi nulladikba. Pár nehéz hónapnak nézünk elébe. Főleg Orsival kell foglalkozni. Mindent lengyelül tanulnak.

Én magam csinálok magamnak annyi munkát, hogy lassan már ki sem látszom belőle. Jurekkel egy 26 íves Bibó-válogatást készítünk elő. Pontosabban: ő a válogató, előszóíró, jegyzetkészítő, fordító. A nyomdai munkálatok beindításáig a vállalkozást a Soros fedezi.

Figyelmedbe ajánlom Benedykt Zentara kitűnő esszéjét, amelynek előszavát mellékelem. Olvasd el figyelmesen. Az alapszöveg mintegy 45-50 gépelt oldal. Szamizdatban jelent meg 1983 táján. Mivel a szerző, az egyik legjobb lengyel történész, nem sokkal az esszéje megjelentetése után meghalt, nincs aki idehaza felhasználja ezt a rendkívül okos, demokratikus gondolkodásra serkentő, végtére oroszbarát szöveget.

Ha közölhetőnek véled – (2 részben elbírná a Jelenkor) – Körmendy Adrienne, aki utánam egy évvel végzett történelem-levéltár szakon – lefordítaná. Ő másfél évtizede kétlaki életet folytat Magyarország és Lengyelország között. Egy lengyel történész a férje. Felkészült, okos, rendes ember. Velem együtt került a követségre. Zentara szövegét külön füzetben is meg lehetne jelentetni. Támogatás is akadna talán rá.

[Kovács] István

Gábor,

remélem a szerencsétlen júniusi találkozót feledtető napokat tudunk együtt tölteni még Varsóban. „Házunk” nyitva áll előttetek. Bizonyára alkalom is kínálkozik rá, hogy gyere, gyertek.

Mindnyájatokat szeretettel üdvözöl

[Kovács] István

[varsói cím és telefonszám]

 

[Mellékletben a „Despotyzm i tradycje demokratyczne w dawnej historii Rosji” (Despotizmus és demokratikus hagyományok Oroszország régebbi történelmében) c. tanulmány előszava. Kovács Istvánt kulturális tanácsosnak nevezték ki a varsói magyar nagykövetségre. „Jurek”: Jerzy Snopek lengyel hungarológus és fordító, a Lengyel Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének főmunkatársa, majd később igazgatója. Körmendy Adrienne történész 1990 szeptemberétől a varsói Magyar Nagykövetség titkára. „szerencsétlen júniusi találkozó”: júniusban a varsói egyetemen konferenciát rendeztek az európai csatlakozásról, ahol „Europa zdradzona” („Az elárult Európa”) címmel tartottam előadást. A bőröndöm, benne az öltönyömmel és az előadás lengyel szövegével sohasem érkezett meg Varsóba. A lengyel közvélemény akkor már nem Közép-Európában, hanem Európa nagy nemzetei között kereste Lengyelország helyét; a konferencia közönybe fulladt; az előadást rövidnadrágban, trikóban, emlékezetből tartottam meg.]

 

1990. szept. 4.

Kedves Gábor Csordás!

Mivel betegállományban itthon vagyok, ezúttal küldöm a fordítást a „régi módon”, az írógépemmel írva, a jó, régi darab. Bocsánatot kérek a sok „Tippfehler”-ért, de már szokatlan írni a géppel. Számítótechnikával sokkal könnyebb!

Köszönöm nagyon a kedves levelet is, amit írt nekem.

Sajnos az idén nem tudunk jönni se Pécsre, se Mo-ra általában. Az oka a munkahelyem – ott kell az „egész ember”, mert nagy a konkurrencia és talpon maradnunk kell, főleg, mert még „fölépítünk” a lapot (most már jelenik meg több mint 20 000 példányszámban).

A másik oka: Valósulunk meg egy régi álmunkat: Isztámbul. Oda járunk szept. végén pár napra. Ez az idén a szabadságunkat. Akinek eddig csak igen kevés lehetőségeket akadt, az Európát megnézni…

De már szomorú vagyunk, mert 1974 óta minden évben, néha többször is, voltunk Mo-n. És talán jövünk Szilveszterre, vagy télen. Mindenesetre jövőre, mert Mo marad a mi második honunk. Ezért is szívből kívánunk, hogy kijöhet nemsokára ez a meggyalázott ország a kátyúból!

Nálunk pedig nem minden úgy fest világos fényben, mint talán kívülről látszik. A legszomorúbb: Mint a második világháború után, amikor megmaradtak sok „kis Nazik”, itt most is a régi pártemberek, sőt Stasi-emberek újra talpon vannak. Fordítottak a köpenyeiket és lesz „újra itt van…”.

A másik, ami zavar bennünket: korábban mi is, mint a másik „keleti országok”, együtt szenvedtünk. Most pedig már elfelejtettek a legtöbiek ezt – élnek a kemény „Deutsche Markkal” és még elégedetlen vannak, miközben Nálatok… Azt pedig Ti tudtok még jobban. Szóval: öröm is, szomorúság is bennünk van.

Örülünk a viszontlátásra és búcsúzom sok baráti üdvözletünkkel

Rainer Koch

 

90. szept. 5-én

Kedves Gábor, leveled igazi öröm. Egyetértek a javaslat minden pontjával. (Mint a nyílt szavazáskor). De igazán: kitűnő, mit mondjak: MACSKÁS!

Ez a vers meg legyen a Tiéd:

[itt a Gőgös halott c. vers következik]

Baráti szeretettel

[Makay] Ida

PS. Valószínű 13-án be tudok menni.

 

Kedves Csordás Gábor,

örülök, hogy jön a Kassák-írás. Hogy máris jelentkezem az itt küldött Kállai Ernőről szóló emlékezéssel, annak az a döntő motívuma, hogy – amint ez a szövegből nyomban kiderül – 1990. november 9-én van Kállai Ernő születésének 100. évfordulója. Sokakak – véleményem szerint az egész hazai szellemi életnek jelentene valamelyes kis elégtételt, hogy eljött az idő, amikor egy ilyen jublieumról már nemcsak a zuglói kultúrházban lehet hangsúllyal megemlékezni. Bárcsak beleférne még a novemberi Jelenkorba. Így igazán aktuális lehetne!

Üdvözlettel

Budapest, 1990. szeptember 5-én

Mándy Stefánia

 

[„A természet rejtett arca”, megjelent a novemberi számban.]

 

Párizs, 1990. szept. 5.

Kedves Gábor!

Utánam küldték szerencsére az egyetemre irányított „parafrázis” számot, köszönöm szépen.

Jolánka szövege mulatságos, különösen mivel a szerző önnön harlequinruhás játékosságát koromfeketén rosszalló tekintettel méregeti.

Mellékelten küldök egy új novellát, c. Mukakörülmények avagy amit a kedves megközelítéséről el lehet mondani. Amit nem lehet elmondani, a 21-22 oldal közti fehér rész üresen marad, esetleg zárt ajtót lehet odarajzolni.

Arra kérlek, mihelyt tudod, üzend meg döntésedet. Egyúttal megüzennéd-e a Forrás címát – semmi hírem tőlük.

Thinsz Géza versét csak haláláról értesülve értettem meg igazán. Nem tudtam semmit betegségéről, pedig gyakran írt, minden kéziratát elküldte. Ő volt az emigráció szeretetreméltó puttó-költője s az emigráció végét nem élte túl.

Barátsággal köszönt

Karátson Endre

 

[A novella az 1991 februári számban jelent meg. Thinsz Géza „Nyenyere” c. versét a júniusi számban közöltük.]

 

Kedves Gábor,

szívből köszönöm leveledet és készségedet, hogy – mint írod – nyitva állnak előttem a Jelenkor lapjai, elnézésedet kérem, hogy leveledre és kérésedre nem emlékszem, de feledékeny lettem, erre a leveledre is azért válaszolok késve, mert irataim között most találtam rá. Kéziratot pedig azért nem küldök, mert nincs, minden időmet elfoglalja a regény, amin most dolgozom. Ha a sajtót figyelemmel kísérted, tapasztalhattad, hogy sokkal kevesebbet szereplek, mint régebben. Félreértés tehát nincs köztünk. Ha lesz, akkor is valami könnyed írással próbálkozom majd, bár az ilyesmi mintha kiveszett volna a mai irodalomból.

Barátsággal üdvözöl

1990 szeptember 5-én

[Kolozsvári] Grandpierre Emil