Versek „A labdaház…" mellől

 

Variációk Györe Balázs

Labdaházi eskü című ciklusára

 

1. A labdaház, a csirkeház…

 

A labdaház, a csirkeház

(Babits), Rilke labdája,

esőre áll, csak el ne ázz,

nem lesz fedett a pálya.

 

Talajok minőségei

más-más játékerényhez,

fű, salak, bitumen s ami

van még, és ami még lesz.

 

Vonallabda és szerva, és

hálóhoz berohanni,

és nem „mi helyett", az egész

annyi – és nem is ennyi.

 

Mennyi? A lerövidített

játszma, játék, a szakszó-

-variációtömegek,

s jön a labda, e lasszó.

 

(Káromkodsz, aztán zokszó

nélkül csak viseled.)

 

 

2. Kakasszó. A felébredés…

 

Kakasszó. A felébredés.

A városon átvágni.

A reggeli teniszezést

nem pótolhatja más-mi.

 

A számolás, a pörgetés,

a gyors formahanyatlás,

a szúró nap, az öltözék,

a partner, napra nap más.

 

Körforgásos ellen-cserék,

mégis egymásért játszva,

mókuskerék, óriáskerék,

térd, derék megrogyása.

 

A nagy nevek, mind példakép,

rokon- s ellenszenv tárgya,

mint mikor négy színjellegét

a kártya figurázza.

 

Sorolhatatlan a kicsik

és nagyok listarendje,

s hétről hétre elrendezik

mégis – s te: érdekelve...

 

(Rím: futamítva, persze.

Akadályló-futása.)

 

 

3. Előnyöd van, valós előny…

 

Előnyöd van, valós előny.

S gondolj bele, te szerválsz,

adogatsz. Ne dadogj,

kemény labdát megütve csak vársz,

 

a vonalbíró mit itél,

vagy bepörögsz, vagy pörgetsz,

hideg maradsz, felforr a vér,

egy ütőt a földhöz versz,

 

a keretről pattant le a

labda, tépte a hálót,

lecsorgott, elsuttyant, maga

volt egy ütés, mint az álom.

 

Magad vagy. Így voltál magad

a pályát közelítve,

a fákat, a gyepágyakat

osztottad négyszögekre,

 

a levegőbe ütve. Nap

ütött vissza, s mit: Semmit.

Négyszögek. Körözöl magad,

mészcsík jelzete, eddig.

 

(Többjén: lehelet-szegtig.

Néha: bukott csapat.)

 

 

4. Visszahozni a sírból…

 

Visszahozni a sírból

a játékot, a játszmát,

a meccset – vagy kibírod,

hogy külső burka száll rád

 

…minek is? Mint kiforditott

karja a hátúszónak,

vagy ha örvényen megforog,

egyet pördül a csónak,

 

pördül a biztos rúd körül,

mellyel átkormányozzák

válasz-folyón. „Körülbelül"

nincs tovább. Látja sorsát

 

a fogadó-nép, ahogyan

a játékos már kétszer

fásliztatja lábát. Ugyan,

hogy én még ebben bíztam?

 

Erre fogadtam? S ugyanez

– akadálypályarajtnál.

Fák közé a zsoké kiles,

karján lötyög a kantár.

 

(A lófogadó-partner

véges, végtelenes.)

 

 

5. Bódulatig az értelem…

 

Bódulatig az értelem,

a játék-kör hevében,

és mindmegannyi képzeten

elhull itt a szemérem,

 

ütő, labda és mozdulat,

meg a játékos teste-

-lelke tört pillanat alatt

látszik! Akárha nyesne

 

engedékeny hálóperem,

úgy csusszant vissza egy-egy

pontot, csúszol terepeden,

rontott labda. Heveskedsz.

 

Míg képzetben kószálsz csak az

akadálypályarajtnál,

nem csalsz, csak semmit sem akarsz

ma. Rőt tetők, borostyán.

 

Ezeké figyelmed. Minek

hajhász a fogadó-nép

egy fogalmat, mely épp neved,

nem térkép itt a „végképp".

 

(Ha kezdeményezed,

úgy ismered meg kényét.)

 

 

6. Végképp: nincs. Csak fogyatkozik…

 

Végképp: nincs. Csak fogyatkozik,

esetlegesség-halmaz,

ami ismét megvolt ma, itt,

amitől nyugton alhatsz,

 

amitől nem alhatsz, ami…

ezért kell néhány mészcsík,

négyszögek belvilágai,

s hogy lendülj és hogy érints,

 

s a számolás, a klasszikus

hat-négy, hat-három, s többi,

vagy rövidítés, oda juss

el, szervát nem leadni!

 

Ritmust váltani, fej fölé

jókor a kart, leütni,

elütni, épp a láb elé

ütni, csavarni, nyesni,

 

lábközt-ütni, háttal akár,

és mintha tényleg játék

lenne, és egy Messzibb Határ

környülné, mi „Tovább" – s „Vég".

 

– – – Engedi az évszak, talán,

holnap… esős ajándék…

 

 

7. És ez mind a teniszről…

 

És ez mind a teniszről

s a lét-lófogadásról.

Lét-fogadás, örök kör,

négyszög, sor, mit gömb pátyol,

 

ovális-rendszer, téglalap-

szisztéma, akadályok,

lólábat egy bozót becsap,

szerencsejáték-hálód,

 

tudás-hálód, idegezés,

húré és húsé-véré,

de most elég. Az a kevés,

ami a zöm:

megéré.

2002. V. 7.