Egy pillanatra

büdösanyu

ki vagy a földön

és naponta elszívsz

egy doboz cigit

szenteltessék meg a pillanat

kapcsold ki azt a

kibaszott tévét

a fiad most a 30 éves

rozoga szekrénysor elé áll

nézz rá egy pillanatra

tele van karcolással

a szekrény is meg a fiad is

nem is kell megszólalnod

ugyan mit is tudnál még

mondani

most megint rágyújthatsz

füstöld tele az életemet

majd én hallgatok tovább

helyetted is

Visz az út

a másnapos sörösüveg

szaga

ez vagy nekem

apa

egy rossz rím a világra

ülünk négyen

a sötétkék zsiguliban

viszel minket, amerre visz az út

a sebességváltó a megfelelő

fokozatban, valahol

nagyon eltévedtünk

azóta igyekszem haza

apa

régen a sört nem dobozban

hanem üvegben árulták

és nem volt pasztőrözve

hamar meg kellett inni

ez jut eszembe rólad

romlik, romlékony