Az ötvenötödikre

(Shakespeare 55. szonettjére)

Márvány s királyi arany oszlopok

Művem túlélik tomboló időkben,

S én száz serény kukaccal osztozok

Sivár hírnéven, rangsorból kidőlten.

Falánk napoknak vandál férge rág,

Rossz perceim papírmalom zabálja…

Ronggyá olvasva hagynám végre rád

Gyors lelkemet, te, irgalom szabálya,

Szavak törvénye – féltő, szép mosoly,

Ki mély szemem jövendő fénye lettél,

Hogy látomásban élőn szétfoszolj,

Te tündöklő nyár, hosszú ősz, meleg tél!

     Szerelmes társam, kedves mindenem

     Te vagy – más vágyam, versem nincs nekem.

Envoi, 1564 – 2014

Sekszpirályi témák, költemények,

Visszatérő álmok, búcsúversek –

Tűnt időkből, volt jelenvalókból

Válogatva, összegyűjtve, kötve –

Könyvbe zártan, keggyel elbocsátlak,

Elmehettek, légyetek szabaddá –

Menjetek már, menjetek világgá,

Szálljatok szét cifra hódolattal –

Zengjetek csak álcás szót, ajánlást

Színvarázsnak, színpados világnak –

Játszva látszó, sok színházi létnek,

Pillanatban lüktető öröknek –

Mindenekben szétszórt semmiségnek –

Senkiségnek, Shakespeare szellemének.