Mi újság

 

a valósággal való bármilyen egyezés

a véletlen műve

 

van abban valami emlékszerű

már a történés pillanatában

ahogy apa megáll az utcasarkon

szétnyitja a paplanújságot és

az egészet megrázza hogy kisimuljanak

a lapok vagyis másképpen legyenek

megtörve

 

felhőtlen habbal isszuk a kávét

koptatott nyelv

egyre kevesebb szó

ugyanarra

a szívünk lustabarna

légifelvétel

a nagy időkről

amiknek nem vagyunk tanúi

előttünk kartól karig terjedő

szövegek hártyavékony papírokon

a sorok többsége a szívvonal alatt

 

mintha a nap most erősebben sütne

ki akarná égetni a filmet

a digitális korban

ez elég nagy

marhaság

de mintha láttam volna erre egy

élettartam-garanciát valamelyik

nagy bevásárlóközpont plakátján

a bámészkodás

az egyetlen amihez úgy tudom értek

végül is mindegy

amíg van térerő

és egy szépen villanó bokán

egyszer csak megáll az idő

 

a valósággal való

 

bármiféle egyezés jól jöhet

hogy elmondjak vele

valamit neked hátha

nem érted

félre mert van az egészben

valami emlékszerű már

 

a látómezőnkből a kiskanál

alakú fényfoltok soha nem tűnnek el

ottmaradnak mint a régi porcelánok

a lakások zeg-zugaiban

meg a dobozba rejtett gyűjtemények

és egyes helyeken a beköttetett

lapszámok évfolyam szerint

édeskés porral beszitálva

örökre kihűlt vasárnapi sütemények

véletlenül előkerült

jegyzetek

egy vaníliasárga fecnin

így jutok hozzád

begyűröm magam

a belső zsebedbe

közvetlenül

az időkapszulák mellé

kockacukor helyett

a habba süllyeszthetsz

majd

 

van abban valami emlékszerű

már a történés pillanatában

ahogy a fiú megáll az utcasarkon

szétnyitja a paplanújságot és

az egészet megrázza hogy kisimuljanak

a lapok vagyis másképpen legyenek

betörve