torzószótár

aki

bizony szorongsz ha a zsivajgó utcákon jönnek szemben az alig felismert múmiák némelyikük csoszog többségük már alig lát és hogy forduljon tőr a szívedben szélesebb összefüggésekben teríted ki a múltat melybe be-bevillan ez az általános iskolában veled járt az a gimnázium falai között állandóan legénykedett ezzel sokat piáltunk s üldöztük a fehércselédeket van aki velem együtt egykoron még hitt az irodalomban zaklatott haknikra jártunk halomba és rendszeresen bezúdultunk szellemiekre éhesen a közeli könyvesboltba ha közelgett a könyvek ünnepe olcsó szatyrunk művekkel volt tele még ha nem is olvastuk mindet el majd néhányan óvatos szerzők is lettünk ismerős öregasszonyok dedikáltattak mikor szerzői estünk tapintatos suttogásokkal megemelődve véget ért kaptuk is levelenként a babért valami felsőbb utasításra s mire belénk görnyedt a hála belülről is üzent a test biológiája hogy becsüld meg magad mivel sikereidnek csúcsa ezután önmagad karikatúrája hozzá a joviális leépülő fintorát vágva mert ami mögötte lapul az már csupa boschi falkaparás hörgés szaladni fosni s elhűlve bámulni sok kacat műre

akképpen

ma már biztosan tudom öregedvén persze könnyű nekem a szerelem fölsérti a benti szöveteket s valahol a mélyben titkos méreg indul útjára apró csatornákon édeskés gőzétől ugyan messze esik az átok olykor még e lendületben szunnyadó erőidet is felbabrálod és irracionálisnak vélt magaslatokba tépetten rohansz a forgalmas utca közepén akkor is ha sikeres lamurokra szinte nincs remény s a nagy történelmi kalandok helyett tudatod megadóan átvált az egykor néhány házzal odébb imbolygó megalázott vidre akinek nem hiányzott se a szakadék se a rojtos kötél mikor életét rázúdította editre és a nagy zöld vaskapunál minden áldott este akképpen sorvadt mint a csont-sovány rákos beteg kinek bizonytalan hogy ünnep-e a holnap vagy a gyors múlás a menekülés biztosabb iránya hisz komor balladák sugallják a vesztest mindig kihányja létünk nagy ragadozója s míg alant porlik megszenvedett porhüvelye fent cinikusan találgatják a perc emberkék vajon nem hülye-e aki lávázó indulataiba beleég aztán átsuhan az emberen néhány férj s feleség fölös álmoktól lefokozva végül már mint kopott ásványhegyek dűlünk halomba

akklimatizálódik

volt pillanat mikor majdnem belegabalyodtam a nagy politikába pedig több évtized tanulsága már biztosan vezérelt miként üdvözülnek hápogó tenyerek között a bunkó vezérek és miként ballagnak leütött fejjel túlharsogott emelvények előtt a becsületes szolgák no nem szeretném mindre ráhúzni a kanti normát de ez az oppozíció még a gyatrább embereink kezére is játszik hisz a fönti hatalmi vétség káros sugarában a kis bűn hamar relatívvá válik legfeljebb a nyuszi hivatalig vagy otthon a házmesterig ér el ahol miként az újabban kitiltott cigarettásokat koron túl mindenkit a suttogás vezérel titkon szippantani rekedten kiáltani inkább csak befelé mivel zajodat a megfelelések lojális ihlete úgyis lefedé akár csak a messzire kacskaringózó múltban a zsarnokságokról tanultban mai demokráciádban legfeljebb az a sokk hogy egyre több párton húzhatnak át a kaméleonok s imígyen tanulnak némileg improvizálni a csordaszellemnek több szálán lehet már pokolra szállni és cinikusan visszaröhögni mivel mindenki odajut a kék égen ugyanis sok a lyuk az ügyetlenek fönt is kiesnének bárhogy akklimatizálódik a változó hitélet