Összeülhetetlenség

 

Képzeld csak el:

március vagy április van

(mmm… inkább március), este.

Találkozok JP-vel, részeg, mint

a disznó, én meg józan vagyok,

mint a disznó. Kávézni megyünk.

Ő – a vodkatenger és a hazatérés közt.

Én – egy nővel való veszekedés

és egy másikkal való beszélgetés között,

ami lehet, hogy szintén veszekedéssé fajul.

 

Ülünk hát egy kocsmában,

(hiába erőltetném az agyamat, nem tudom, melyikben).

Ő – részeg mint a disznó. Én meg józan vagyok, mint

a disznó. Isszuk azt a kávét,

erre ő hirtelen rámutat két csajra

a szomszédos asztalnál, és azt mondja, üljünk össze velük,

én meg azt mondom: Hagyjál békén,

nincs kedvem.

Leszarom, ma összeülhetetlenül vagyok.

Leszarom, ma összeülhetetlenül vagyok.

 

Egy nővel való veszekedés

és egy másikkal való beszélgetés között,

ami lehet, hogy szintén veszekedéssé fajul,

leszarom,

ma összeülhetetlenül vagyok.

 

Így hát letesz róla. Dumálunk valamiről.

Irodalomról, és talán még nőkről is. Esni kezd.

Tűrhetően tartja magát,

pedig részeg, mint a disznó. Tűrhetően tartom magam,

pedig józan vagyok, mint a disznó.

És megint – arra a kettőre mutat, és azt mondja:

Nézd, pont jól alakul, hogy ők is ketten vannak,

meg mi is. Üljünk össze velük. Én meg azt mondom:

Nem, nem akarok, nincs kedvem,

leszarom, ma összeülhetetlenül vagyok.

Leszarom, ma összeülhetetlenül vagyok.

Egy nővel való veszekedés,

és egy másikkal való beszélgetés között,

ami lehet, hogy szintén veszekedéssé fajul,

nincs kedvem.

Leszarom, ma összeülhetetlenül vagyok.

 

Van ez így néha,

hogy összeülhetetlenül

vagyok.

Így van ez általában,

hogy összeülhetetlenül

vagyok.

Egyedül ülök az asztalnál,

és nincs kedvem

összeülni veletek,

akárhogy is integettek,

leszarom, ma összeülhetetlenül vagyok.

 

 

Jan Polskowskinak

 

A vékony kartonajtót be kell csapni, kinyitni az ablakot,

kinyitni az ablakot, kiszellőztetni a szobát.

Mindig sikerült, de most nem

megy. Most az egyszer 

a versek után

bűz maradt.

 

A rabszolgák költészete eszmével táplálkozik,

az eszme vízszerű vérpótló.

A hősök mind börtönviseltek,

a munkás pedig csúnya, de megindítóan

hasznos – a rabszolgák költészetében.

 

A rabszolgák költészetében a fáknak belül

– a kérgük alatt – van keresztjük, szögesdrótból.

Mily könnyedén megteszi a rabszolga az

ördögien hosszú, szinte lehetetlen utat

a betűtől Istenig, egy pillanat alatt, akár

egy köpés – a rabszolgák költészetében.

 

Ahelyett, hogy azt mondanák: fáj a fogam, éhes

vagyok, magányos, mi ketten, mi négyen,

a mi utcánk – azt suttogják: Wanda

Wasilewska, Cyprian Kamil Norwid,

Józef Piłsudski, Ukrajna, Litvánia,

Thomas Mann, Biblia, és persze

jiddisül is valamit.

 

Ha még mindig lakna sárkány ebben a városban,

a sárkányt magasztalnák – vagy búvóhelyeiken

rejtőzködve verseket írnának

– a sárkány felé rázott apró öklöket

(még a szerelmes verseket is

sárkánybetűkkel írnák…)

 

A sárkány szemébe nézek,

és vállat vonok. Június van. Világos.

Mindjárt dél után vihar volt. Az alkonyat először

a tökéletesen négyszögletű terekre száll le.

 

 

Májusi háborúk

 

A ház egy erődítmény lábánál áll.

A szomszéd szobában hever a halott nő holmija.

A ház sok egyforma ház között áll.

Kellemetlenül meleg itt minden.

 

Te még nem tudod? Téged nézlek

elalvás közben. És miattad égetek

cigarettával lyukakat az ágyneműbe,

mielőtt elalszom. Nem tudod, nem akarsz,

 

de eljössz velem.

 

A rétek és a szellemseregek a réteken
némán méregetik egymást.

Virághalmok. Egészen hajléktalan tűzvészek

a felhőkben magasan. Jelek. Jelek.

A szomszéd szobában hever egy halott nő holmija,

én pedig élő izzadságcseppet törölgetek.

Eljössz velem. Ma elesett egy kakas,

mert az ébresztő előtt szólalt meg. Jelek. Jelek.

 

Az újságokban betűk és tetves fotók vannak.

Nincsen számodra semmi ajándékom.

A szomszéd szobában hever egy halott nő holmija,

 

de eljössz velem.

 

 

1988. április 30.

 

Felemelkedett, és meglátta az egészet felülről:
szabálytalan árterület – az éjszakai város,
apró rendőri háromságok
igazoltatnak szerelmeseket,
eközben hosszú és komor
autósorok haladnak lassan
az Öreg Fáradt Huta felé,
eközben vonatok érkeznek a városba,
eközben egy repülő a levegőbe emelkedik,
a Főtéren néhány részeg imbolyog,
a nyomdák ma nem nyomtatnak, holnap
május elseje van.
Lehanyatlott, visszaült a padra,
és tekintetét az égre emelte.

 

KARABA MÁRTA ALEXANDRA fordításai

 

-----

Marcin Świetlicki (1961) költő, író, újságíró, a Świetlicki zenekar alapító frontembere (dalszövegírója és énekese). Emellett rajzol, és színészettel is foglalkozik. Jelenleg Krakkóban él. A hetvenes évek végén indult, az úgynevezett „harmadik nyilvánosság“ jellegzetes alakja. (A ford.)