A kő már

 

 

a szó semmivé lesz

ha kimondják

s a halál szava is néma

 

a kő már tudja ezt

hallgatása

nem valami hülye tréfa

 

 

 

A kövek

 

 

a part köveit koptató víz

teszi dolgát szakadatlan

s mindezt mindig más-más alakban

 

a kövek folyton dörzsölődnek

álomba merülve lassan

míg el nem fogynak mint a szappan

 

 

 

Mindent

 

 

a legszebb ami nincs

a kézbe simuló

láthatatlan kilincs

 

szívről letépett jel

homokba rajzolt név

mit az eső mos el

 

nincsből sosincs elég

törjük érte magunk

időt álló betét

a nincs mindent megér

güri de gyönyör is

ahogy csak belefér

 

 

 

Évszakváltás

 

 

szelek bolondoznak

füstölög a nyár

viseltes kabátban

vacog a határ

 

megint eltelt egy nap

alhat a semmi

befejezetlenül

minden csak ennyi

 

 

 

Hallgat

 

 

ami megmaradt az sincs a helyén

a múlt szétdúlt bélyeggyűjtemény

óvott szívem hűl a semmi ágán

idegen minden s hallgat gyáván

 

 

 

Visszahúzódik

 

 

aki menni akart fordulhat vissza

senkinek sem maradt már titka

visszahúzódik medrébe a semmi

nincs hátra más mint összeesni