J. A. disznaja

„Láttam a boldogságot én”

Ha disznó tervez, Isten új

receptekért az űrt lapozza,

de sertés terhe pillesúly –

nem dörgölődző sült lapocka.

Mert lelke göndör, szőke fény –

átsüt félelmek durva burkán,

pemzlin, göcsörtös szőrkefén,

s halomzsír rejti, hurka-kurgán.

Aztán a száraz égbe száll –

fölzúg, ha kolbásszá darálják,

lent hagyja sors ádáz ragályát,

s mint szent madár, azték quetzál –

fölröppen, nem lesz mégse flekken,

s a megszállott düh mélybe rekken.

Mennyei változatok

(József Attila után)

irgalom édesapám soha nem lesz kész ez a vers sem

irgalom édesapám ez a vers sem lesz soha kész már