Asszonyváros

 

Kacskaringóztam egy héten át

a várostest labirintusában

tanultam újplátóni mértanát

a hosszú trópusi nyártól kinyíltan

ajándék másodflórenciában

Öreghidat vertem közöttünk

odavissza jártunk egymásba rajta

Teltkarcsú hasábcampaniléd

reneszánszra harangozott egedben

kupoláid retinámnak feszültek

santa maria pazzi signora

aztán csak ittasultan kanyarogtam

tőled kapott jó firenzei fonállal

elveszve és magamra lelve újra

szempompás szűk ezer utcácskádban

Váratlan újra tágas térre értem

szemközt díszes kapuszájad elnyelt

dómgyomrodban a szörny várt ledöftem

fonaladon kúsztam vissza feljebb

poklod szívmaró tüzében égtem

és mikor már úgy éreztem végem

búcsúsóhajjal a felszínre buktam

Így jutottam ki a csillagokhoz

Fent a csúcson szent miniata

betöltött korszféráid harmóniája

zengett a hegyi verdi áriája

A nap kisütött le a távolba néztem

ott nyújtóztál alattam aranymetszet

asszonyváros félig kibontva lepled

fedetlenül egyik kupolamelled

arnopartajkaid most is kinyílva

s föléd hajoltam alvó ariadne

 

 

Filmagináció

 

In memoriam Ingmar Bergman

Képzelet sző szellemálmot

amit Alexander látott

mozgat éberálomképet

életre kel amit nézett

halott apja amint állt ott

Amit gondol elénk terem

amit csak érez látja szem

Kezdéstől végignézheted

a legtitkosabb művelet

sötétből születik a fény

árnyék világ remény

szenvedély sziget tenger

színház magány hegy ember

Nagy élet pereg szakad itt

visszatér felszabadít