„Én is oda való vagyok,

ott, ahol a csillag ragyog."

Magyar népdal

„Sorsának ember néha mestere,

Nem csillaginkban, Brutus, a hiba,

Hanem magunkban, kik megbókolunk."

Shakespeare

Jaj a csillagodnak, sziszegte kamaszkorom végén egy lány, mert nem akartam többé találkozni vele. Akkor bizony sejtésem sem volt afelől, hogy milyen mérhetetlenül súlyos átkot olvasott fejemre, pedig néhány héttel korábban még olyan odaadóan mutatta meg almaformájú mellét a hold fényénél. Szép planéta, mely szeretni tanít, suttogta a Vénuszra mutatva, s révedezve ismételgette: rokont keres, aki a csillagokba vágyik. Ma már persze tudom, miért is szavalta a Rába-part füvén:

Bizonyosan magára vonatkoztatta a százszor is elismételt mondatot: csillagokkal társalgott és a Mindenség nagy, élő Szellemével, s mindezek titkaik szent mágiáját felfedték neki. Bevallom, nem nagyon fogtam fel, a lány mit is akar a csillagoktól, s akkor sem tudtam lelkesedni, amikor elmesélte, ő bizony ismeri a horoszkópját. Egy költőre hivatkozott, akiről én sose hallottam, s egy kukkot sem értettem az idézetből:

Sok-sok évnek kellett eltelnie, mire rájöttem, miért is a holdfénynél takarta ki mellét a lány, mire vonatkoztak homályos mondatai. Akkor már csillagászatról szóló könyveket bújtam, az ősrobbanás titka érdekelt, és tisztában voltam azzal, hogy jóformán az egész Föld és mi magunk is csaknem teljes egészében olyan atomokból állunk, amelyek nem saját Napunkban, hanem más csillagokban keletkeztek, és korábbi szupernóva-robbanások révén szóródtak szét az egész világűrben. Világunkat és bennünket magunkat tehát nem egyszerűen a csillagok, hanem kifejezetten a robbanó csillagok hozták létre. A szupernóvák szülöttei vagyunk.

Amikor megismertem asztrológus barátomat - mert barátom lett egy csillaghunyás ideje alatt -, már készséggel elhittem neki, hogy az embert a világegyetem hasonlatosságára formálták, és ugyanazok a törvények kormányozzák, mint a világot, így hát, mivel a csillagokkal egyfajta rokonság fűz egybe bennünket, szentségtörő beszéddel nem vitathatjuk el tőlük hatalmukat, akik mindennapos mozgásukkal alakítanak és egyben teremtenek is bennünket. Valósággal faltam tanítását, miszerint a lélek tanította meg ennek a tudománynak a módszerét és számításait, ő tárta fel a Napnak, a Holdnak és a többi égitestnek a pályáját; visszatérésüket, állomásaikat, társulásaikat, növekedésüket, felkelésüket, lenyugvásukat.

Asztrológus barátom, aki tudat alatt a csillagos lobogó vonzása miatt választhatta lakhelyéül Amerikát, természetesen elkészítette a horoszkópomat. Órákon át elemezgette a Staten Island-i teraszon, s én nem kis önelégültséggel hallgattam, amikor sorolta: akarat és tekintély összefonódása; hódító, nagylelkű, bizakodó, lelkes; könnyen meggyőzi környezetét; terveit sokan támogatják; eseményekben gazdag élet, melyet megbecsülés vesz körül; büszke természet; jelenléte megnyugvást kelt; segíti a rokkantakat (a lelkileg rokkantakat is); harmonikus megjelenés; művészi képességeit megbecsülik; jó szakács; képes mindig talpra állni, újrakezdeni; nagy koncentrációs képesség; intuitív felfogás; a dolgok lényegét látja; megadatik számára a könnyű halál.

Tíz éven keresztül a horoszkóp pozitív részleteit dédelgettem magamban, így aztán nehéz volt szembesülnöm az immár számítógéppel készített, írásos változattal. Kegyetlennek gondoltam a csillagokat, amikor ilyesmiket vágtak a fejemhez: uralkodó természet; nem a szerénység a legnagyobb erénye; a „soha" szó ordítozást vált ki belőle; egoizmusa megijesztheti a nőket; színpadias, szívesen játssza a drámai hőst; szereti a hízelgő dicséretet; érzelmi világában nagy megrázkódtatások, felfordulások várhatók; a butasággal szembeni tehetetlensége miatt agresszív lesz; elmegy fontos dolgok mellett; másoknak túl nagy engedményeket tesz, mindhiába; energiáját rombolásra használhatja; kevés kitartás, hangulati hullámzás; hajlam arra, hogy túl komolyan vegye magát. Voltak olyan részek a szóbeli elemzésben, amelyekre homályosan emlékeztem, s inkább biztatásnak fogtam fel őket, ám leírva már azok is megrémítettek: igényli a romantikus kapcsolatokat, gyengédséget; őszinte, de sértődékeny. Felismerni véltem a számtalan tévedés okát, miért is nincs segítőtársam, hitvesem, miért nem született lányom, aki vállamon sírná el szerelmi bánatait, aki zongoristát, hegedűst, fagottost szerethetne, s végül egy velem egyidős zeneszerzőt.

Ettől fogva semmit sem akartam a véletlenre bízni. Úgy éltem, mint a fáraók, királyok, császárok, pápák, diplomaták, hadvezérek, akik egy lépést sem tettek a csillagok megkérdezése nélkül. Szobám falát a horoszkópommal tapétáztattam ki, s állandóan magamnál hordtam a fura ábra kicsinyített változatát. Barátom még a hajnyírás, a borotválkozás kívánatos időpontját is megadta. Ha felbukkant egy lány, a legravaszabb módokon szedtem ki belőle születési adatait, s már küldtem is barátomnak. Szegény lányok nem értették, lelkesedésem miért párolog el olyan hirtelen, pedig csak a közös horoszkóp jelezte, hogy hiábavaló minden. Máskor engedélyeztek néhány hónap derűt a csillagok, ám én előre tudtam, mi romlik majd el. A dolog odáig fajult, hogy már visszafelé is elkészíttettem a horoszkópokat, hogy megtudjam, miféle akadályok keresztezték utamat. Egy ízben rövid ideig tartó kapcsolatot, de nagy erotikus harmóniát ígértek a csillagok, a lány leleményességét, így nem is ért váratlanul, amikor a megfelelő pillanatban tarkóm alá csúsztatta bokáját.

Ebben a tíz évben az volt a legfélelmetesebb, hogy életemből hiányzott a meglepetés. Utólag már-már boldogságnak tűnnek azok az időszakok, amikor nem telefonban soroltam, hanem levélben küldtem el az adatokat, s levélben kaptam választ. Így mégiscsak adatott néhány hét, amikor a magam képzelgései között tévelyeghettem. Ám bárhogy is vizsgálgatom most életem újabb szakaszát, be kell látnom, kudarc kudarcot követett, s nincs mit szépítenem a dolgon: horoszkópfüggő lettem. Ráadásul barátomat olyannyira megviselte a csillagok felém irányuló, általa közvetített lélektelensége, hogy félő volt, szomorúsága visszahat a saját csillagaira, aminek már mutatkoztak is jelei. Zsebéből kirántott s elvesztett 3500 dollárt; összeveszett a házmesterrel; autójával gödörbe hajtott; az orvosnál a húgycsővizsgálat közepette rátört a tüsszögés; barátnője a sivatagba cipelte, hogy ott élje ki házsártosságát.

Keserűségemben kifakadtam: mily nagyon ért az asztrológia a remények felkeltéséhez! Mily pimaszul áll be a tudományok körébe! Az asztrológia a filozófia megrontója, az orvostudomány bemocskolója, és fejszéjét a vallás fájának törzsébe vágja. Elrabolja az ember nyugalmát és szorongató képekkel tölti meg őt. Rabszolgává teszi a szabadokat. Tetterejüket megbénítja és kiveti őket a boldogtalanság tengerére… Ám végül is összetéptem ezt a levélkezdetet. Féltem, barátom olyannyira szívére veszi, hogy mélyebb gödörbe zuhan, mint én. Erőt, bizakodást szerettem volna sugározni felé, nehogy végképp letörjön, ugyanakkor meg akartam szabadulni horoszkópfüggőségemtől. Ő kínjában már azt tanácsolta: hagyjak fel a borotválkozással. (Ezt a szöveget is borostásan írom.) Nekem pedig - végső kétségbeesésemben - agyafúrt ötletem támadt, sikerélményhez úgy juttathatom magamat és barátomat, ha kigondolok egy nőt.

Szülessen március negyedikén, hajnalban, a halak jegyében, aszcendense legyen nyilas, sorjában találja el összes gyenge pontomat, legyen egy kicsit bak is, nevetve ugrabugráljunk végig a városon, nagycsoportos óvodásként pisiltesse meg a kiscsoportos fiúkat, te vagy az a szép lány a könyvtárból, kérdezzem tőle még ismeretlenül, telefonon, hogy ne lássa pirulásomat, akadjak benne emberemre, s hadd legyek embere, ne beszéljünk jövő időben, de legyen jövő időnk, mondja azt, hogy én egy életrajzszédelgő vagyok, úgy üljek vele, akárha dűnén, színei, hosszú ruhái az Adria halászhálóit idézzék, ha átölelem, legyen akkora, mint édesanyám, igyunk vörös teát, ránk várakozzon finom tollaival egy sirály, göndör haja legyen apai örökség, egy álmára ismerjen hajdani álmomban, ősei legyenek a Johannita rend lovagjai, orrának görbületei bizonyítsák ezt, vezetgessen önmagam felé, ha róla mesélek, derüljön ki, örök lány, aki lát bennünket, gondolja azt: méltóság övezi e párt.

Megadtam a pontos születési adatokat, minden lelkiismeret-furdalás nélkül, hiszen a bölcs lélek maga is részt vesz a csillagok hatékonyságában, és nem átallottam ravasz intelmeket intézni barátomhoz: arra törekedjél, hogy viselkedéseddel és életmódoddal fölülmúld a jó papok viselkedését és életmódját; annak ugyanis, aki a Nap, a Hold és a többi isten papja, állandóan olyan lelkületűnek kell lennie, hogy valamennyi ember tanúságtétele méltónak ítélje ezekre a nagy jelentőségű szertartásokra; ha valamely asztrológus némely dolgokat pusztán és egyedül az égből jövendöl, és nem támaszkodik amaz ember kedélyére, lelkére, eszére, erejére vagy testi adottságaira, akiről jövendölnie kell, az nem helyes úton jár, s bárhogyan sikerüljön is neki a jövendölés, a szerencse adósa marad; a tévelygő embereknek, különösen azoknak, akiket baráti kapcsolat fűz hozzád, mutasd meg az élet helyes útját, hogy tanításodtól fölvilágosítva megszabaduljanak életük korábbi tévelygéseitől, hogy ilyenformán ne csak válaszaiddal, hanem tanácsaiddal is tereld helyes irányba az emberek bűnös vágyait. Huszonnégy órán belül e-mailen megérkezett barátom ujjongó válasza, miszerint megfogtam az Isten lábát, a közös horoszkóp olyan, mint egy leányálom, legalább 69 százalékos a harmónia. A szöveg még mindig itt van a számítógépben, nem nehéz idemásolnom.

Ők sétáltak, nézték az eget, az égen a Napot szextilben a Jupiterrel: és láttak harmonikusan egyező életszemléletet, képességet együttműködésre, törekvést becsületességre és megértésre. Mindebből öröm és boldogság származik. A Napot szextilben a Szaturnusszal, és látták, hogy kapcsolatukat mértékletesség jellemzi, a női partner belátásával, oltalmazó képességével segíti a férfit képességeinek megvalósításában, a nő a férfinak ugyanazt az ítélőképességet tulajdonítja, mint hajdan apjának. A Napot szembenállásban a Neptunnal, és látták, hogy a férfit elbűvöli a nőből áradó érzékiség, de mivel nem tud a nő gondolkodásában eligazodni, mindenféle imagókban és álmodozásokban tanácstalankodik. A Holdat szextilben a Jupiterrel, és látták, hogy a nő olyan szerelmet tud nyújtani, amilyet a férfi anyjától kapott volt. Teljes meghittség. A Merkúrt háromszögben az Uránusszal, és látták, hogy a nő sajátos tudása a világról és az életről elragadtatja a férfit, akinek ez a kapcsolat növeli képzelőerejét, és olyan lehetőségeket nyit előtte, amilyenekre nem is gondolt azelőtt. A Marsot kvadrátban a Merkúrral, és látták, hogy a nő arra törekszik, hogy megértse a pár természetét, a férfi pedig a maga alanyiságát tolja előtérbe, amiből bizony félreértés, veszekedés származhat. A Marsot szextilben a Vénusszal, és látták, hogy sikeres és tartós erotikus kapcsolatra számíthatnak - nem kell sétálással beérniük. A Szaturnuszt szextilben a Holddal, és látták, hogy tudnak vigyázni egymásra, adott a harmonikus egyensúly a nő érzedelmei és a férfi magasra helyezett ideálja között.

Azt hittem, a kigondolt nővel, a remek horoszkóppal megoldottam mindent, ám barátom részletes beszámolókat követelt. Megtanultam hát kívülről az általa küldött szöveget, s próbáltam történéseket, párbeszédeket illeszteni hozzá. Gonoszkodva nem feledkeztem meg arról a bizonyos 31 százalékról sem, vagyis a beteljesülés akadályairól, ráadásul erről a területről volt elég tapasztalatom, fantáziámat inkább a derűs és meghitt találkozások leírásához kellett mozgósítanom. Mindenféle bölcselkedéssel bizonygattam - áttételesen - barátom pozitív szerepét. Göröngyös út vezet a csillagokig, írtam mintegy magyarázatul a korábbi kudarcokra, és ha megismerjük az eget, miért ne ismernénk meg adományait is, ráadásul minden ember egy Nap, érzékszervei a planéták.

Amikor leírtam a győri teaházat, az ottani beszélgetések hangulatát, hogy a kigondolt nő milyen intuícióval elemzi álmaimat, s én hogyan vallom meg neki életem legrejtettebb titkát, tudtam, barátom odavan a gyönyörűségtől. Elképzeltem az első érintést: megsimogatom a hosszú, göndör hajat; elképzeltem az első csókot: klasszikusan a vasútállomásra téve a helyszínt; elképzeltem az első szeretkezést. Látod, ujjongott barátom, mondtam, hogy 69 százalékos a horoszkóp, hogy hagyd a fenébe a fiatal lányokat. Ekkor egy kicsit megijedtem, nem lövök-e túl a célon, ezért beavattam tatai barátomat, aki megírta a másik kontinensre, miként pillantotta meg az andalgó párt az Öreg-tó partján, s a göndör haj milyen gyengéden takarta be vállamat.

Egy teliholdas éjszakán sikerült megfogalmaznom a kigondolt nő számomra is hihető személyiségrajzát: egója kifinomult, érzékeny és semmi esetre sem olyan egyszerű, mint a mindennapi embereké. Mások nem igazán értik meg egyedülálló élményei miatt, főleg élete szomorúságait, tragédiáit. Sokszor kínosan tudatában van annak, hogy szerepet játszik mások előtt. Sóvárog az egyszerűség után, de soha nem tudja elérni. Jellegzetes mosolya azt mondja, hogy ő különleges, jobban megérti a dolgokat, mint bárki más. A felsőbbrendűség és a zárkózottság légköre veszi körül, annak ellenére, hogy barátságos és melegszívű. Mintha mindig csak várná valódi élete kezdetét. Azt hiszi, ha majd saját élete valóban megkezdődik, akkor a természetesség annak velejárója lesz. Szemlélődő alkat. Sóvárog a mély érzelmek után. Újra és újra visszatér múltja keserű emlékeihez, ez valamiképpen irreális személlyé teszi, mintha száműzetésben, légüres térben élő arisztokrata lenne. Együttérző, jól tudja, mit jelent félreismertnek vagy magáramaradottnak lenni. Túl sokat tanakodik. Csak akkor hallgat meg más nézőpontot, ha érzi, hogy a másik megérti őt. Született múzsa. Felettébb szubjektív az időérzéke, és érzelmi intenzitással méri az időt. Emlékeit nem időrendi sorrendben meséli el, hanem azzal kezdi, ami érzelmileg nagyobb horderejű vagy szép volt számára. Kiteljesedését önmaga hiteles szimbolikus kifejezésében látja. A leginkább hozzáillő szín a mályvalila.

A részletekben tobzódva olyannyira elkábult barátom, hogy már a legképtelenebb történéseket is elhitte volna. Kitaláltam hát közös biciklizést Lipótról Darnózseliig a gesztenyés úton, medvehagyma keresését Halásziban (mert oda képzeltem a nagyszülői házat), leírtam a születésnapomra felvett nyári ruhát, a meztelen vállat, bokát, a telt karokat, a kicsinyke kezet. Lassanként megtanultam, milyen híreknek örül legjobban barátom. Jó dolog elégedettnek tudnom őt.

Néha álmodom a kigondolt nővel. Meddő óráimon olykor felötlik: feladok egy hirdetést, keresem azt, aki ekkor és ekkor, ebben és ebben az órában, itt és itt született. De mitévő lennék, ha valóban létezik?

Idézetek: Goethe, Byron, Hölderlin, Asimov, Firmicus Maternus, Pico della Mirandola, Kepler, Maria Beesing, Robert J. Nogosek, Patrick H. O’Leary