CXXXIII. zsoltár

1 Ímé, míly jó és míly

gyönyörűséges, amikor

együtt lakoznak az atyafiak.

2 Ímé, míly rút és míly

iszonyatos, amikor egymás

ellen fenekednek az atyafiak.

3 Ímé, míly jó és míly

gyönyörűséges, amikor egymás

ellen fenekednek az atyafiak.

4 Ímé, míly rút és míly

iszonyatos, amikor

együtt lakoznak az atyafiak.

5 Ahogy a villanyborotva

siklik a képeden, arcvíz

enyhíti a reggelt.

6 Időjárási frontok

közelednek. Barátságok

szakadnak meg

és jönnek létre.

7 Megmozdul a föld

meglepetésében, és

megnyugszik örömében.

Hegyek emelkednek

tiltott helyeken.

CXXXIV. zsoltár

1 Az ember sokszor nem

valakibe, hanem egy helyzetbe

szerelmes. Nosza áldjátok az Urat!

Grádicsok éneke. Almacsutkáké.

2 Szolgái lennénk az Úrnak?

Grádicsok éneke. De hová visznek

a grádicsok? Hová vezet az ének?

Ádámcsutkák éneke. Elcsukló

hang. Egy pillantás, talán megláttam

az őrangyalt, vagy ellenfelét,

a támadó angyalt?

3 Mintha egy szem teremtette

volna a világot és nem

egy száj.