Égi jel

 

 

Emlék vagyok egy kirándulásról.

 

Anyám el akart vetetni,

de nem volt otthon az orvos.

Égi jelet látott ebben:

Isten a zárt ajtókkal üzen.

 

Csapásból már volt elég:

háború, tönkrement pénz,

rossz házasságból

két gyerek,

az egyik beteg.

 

Anyám nem kockáztatott.

Nem tudta, mi van még

Isten tarsolyában.

 

 

 

Hátha nem úgy van

 

 

Ruháid nejlonszatyorba tettük.

A kabátot sajnáltam.

 

Tánczene szólt az autórádióból,

a halottöltöztető,

mintha kempingezne,

hevert az ülésen,

lábai fenn a kocsiajtón.

 

Én akartalak felöltöztetni,

de a temetkezési előírások

megóvtak a kicsinyességtől.

 

Majd meglátjuk,

milyen szép leszel,

és minden rajtad lesz,

amit csak hoztunk,

megnézhetjük – mondta a patológus,

és semmi rosszallás

nem volt a tekintetében.

 

Délutánonként

kijöttünk a halottas kamrához.

Anyád erősen fogta a kezem,

szinte szétszorította.

 

Hűtőkompresszor zsolozsmázott

a szeptemberi nyárban.

 

Ültünk egy padon,

mintha csak egy vizsgálatra

kísértünk volna el.

 

Az ajtót lestem:

bármikor kinyílhat.