„Egy szót írok, az is rímel”

(Akkezdet Phiai – Kottazűr, Arany közértpult című szám)

Závada „Újonc” Péter bő nadrágját pantallóra cserélte. Így tudnám összefoglalni azt a benyomást, amit az MC/költő verseskötetének első olvasata tett rám. És amit a további, mélyebb befogadásra tett kísérletek nagyrészt megerősítettek. Fontos azonban előrebocsátanom, hogy ezt a könyvecskét nem tudtam Závada (és az AKPH1) eddigi munkásságától függetlenül olvasni, s ezzel nem pusztán szubjektív meghatározottságaimra kívánok rámutatni. Az eddig megjelent kritikák abból a szempontból egytől-egyig megegyeznek, hogy szerzőik megemlítik ugyan a fiatal költő MC-ként végzett tevékenységét, az értelmezés során azonban szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a „kettős szerep” kínálta szempontokat.

Urfi Péter a rapszövegek nyerseségét hiányolja: „A dalok kortársi nyelve helyett múlt századi poétikát kapunk, az olykor gyomorforgató szexizmus helyett olykor émelyítő érzelgősséget.”2 Az AKPH-szövegekhez képest valóban visszafogottabbaknak tűnnek Závada versei, ám helyenként így is kísértenek a múlt mélytorkai (bocsánat, mély torkai): „Máskor pedig, mint a trópusok boája, / … a szád, édes, te is úgy tátod á-ra, / s feltárul, fel, a vége-nincs torok”(60.). Toroczkay András néhol kimondottan rosszindulatú kritikájában3 a kötetért sorban álló tiniket vizionál, és szintén egyfajta jelentésességgel társuló szókimondást hiányol. Hogy ő mit tart ilyennek, arra – egyébként nagyon jó érzékkel – Újonc Benedekelek című számát hozza példaként. Mindketten abban látják a kötet egyetlen pozitívumát, hogy alkalmas lehet a költészet népszerűsítésére a fiatalok körében.

Az albumok szövegeiben megszokott, általában elmés szabadszájúságot, lazaságot magam is hiányolom, ám szeretném felhívni a figyelmet egy alapvető ellentmondásra. Az említett jellemzőket, valamint a progressziót, előremutatást olyan kritikusok kérik számon, akik még mindig a papír alapú hordozóktól várják, hogy a minőségi irodalom beszédtéma legyen. Ezért fontos bevonni az értelmezésbe az AKPH élő (egyszeri, megismételhetetlen) és digitális corpusát: így, egy hosszabb folyamat állomásaként érthetjük csak meg igazán a kötet valódi gyengeségeit és erősségeit. Az AKPH ugyanis olyasmit kezdett el, amit haladó szellemű összművészetnek tekinthetünk. Egyfelől a legrégibb hagyományokat idézte meg szóbeliség és írásbeliség újbóli egymáshoz közelítésével, és ez nem hagyta érintetlenül a költő szerepét sem: a srácoknak a koncertek, jamelések és freestylozások alkalmával énekmondókká is kellett válniuk – ez pedig a költői és az előadói szerep közti határokat kérdőjelezte meg. Mindezek mellett a legmodernebb eszközök nyújtotta lehetőségeket is kihasználták, kezdve a színpad-hangosítás-tánctér hármasától a digitális hordozókon vagy az interneten való megjelenésen keresztül a blogírásig.

A Kottazűr című albumon több helyen már kifejezetten azzal játszottak, hogyan lehet a kanonizált irodalmi szövegeket beilleszteni ebbe a hipertextuális térbe, így például a Zenebuddizmusban Petri György Apokrif című verséből szerepel szó szerinti idézet („József nem tud elaludni, / keres valami piát”). Emellett olyan nyelvi leleményeket találhatunk, amelyek sajnos csak nagyon ritkán fordulnak elő az Ahol megszakadban. A „CD-ROM lesz sírom is, mely iPod és eltakar” (Kottazűr, Hangerő című szám) sor a legsikerültebbek közül való, egyszerre nyelvjáték és egy irodalmi hagyomány továbbgondolása.

Az AKPH tehát a nyugati spoken word és hip-hop kultúrából, valamint a street art, az irodalmi és a filmes hagyomány bizonyos rétegeiből kiindulva, a technikai eszközöket felhasználva olyan összművészeti egységet hozott létre, amely a mai napig frissnek hat.

Az Ahol megszakad ebben a sorban már hordozója miatt old school. Különösen, ha hozzávesszük Závada 2010-ben, egy TEDx konferencián elhangzott kijelentését, mely szerint „a nyomtatott forma, mint olyan, kvázi elavult”4. Ha ezt leegyszerűsítő, elhamarkodott kijelentésnek tartjuk, akkor is érdemes végiggondolni, hogy a föntebb vázolt folyamat tükrében vajon nem tőle várhattuk-e volna a hagyományos, papír alapú kötet-forma újragondolását? A teljesen kézenfekvő e-könyv formátum mellett gondolhatunk itt CD-mellékletre, a street art mint forma bevonására, és még lehetne sorolni.5

Akadnak darabok a kötetben, amelyek mégiscsak kapcsolódnak ehhez a hipertext-hálóhoz. A Boldog óra és a Nugát már a Kottazűrön is szerepelnek. Előbbi A Skit érdekel címmel önállóan, utóbbi az 5 terem részeként. A Pesti samponhoz pedig – amely egyébként, a kötet több versével együtt, magában is megállná a helyét – videó készült, és a két alkotás nagyon is termékeny kölcsönhatásba léphet egymással. Elég csak azt a részletet felidézni, amelyben a versmondó a „Mint egy nagy, náthás orr, csepeg / a kőkút.” és a „Taknya fölbuzog.” mondatok között szipog, s ezzel a referencialitás és a fikció játékát erősíti fel.6 Mindezeken túl többféle hagyományréteget mozgat meg és gondol tovább: egyrészt tekinthető Babits Mihály Messze… messze… című verse újraírásának.7 Másfelől Parti Nagy Lajos stílusát idézi néhány sor: „Járda-tetris: műkő, falap”, vagy „Hétköz. Napsütés.”; a befejezés („Inkább otthon, de nem haza.”), és az a mód, ahogy Budapestet lefesti, az említett költő Szívlapátjával hozható összefüggésbe.8

A kötet szövegei több irodalmi hagyományhoz is kapcsolhatók, de a legfontosabb ezek közül egyértelműen a nyugatos-modernista vonal. Nem előzmény nélkül való ez a kapcsolat, elég a Kottazűr Nyugat 100 című felvételére emlékeztetni, amely a magyarországi hip-hop kultúra és a Nyugat viszonyát tematizálja: [Újonc] „Bár ez kelet, mégis nyugodt, mint a kávéházban, / egy generáció lenni Csáth Gézával, / de mióta rájöttek, hogy élt Tóth Árpád, / az önbecsülésük, hát az kész totálkár.” Kosztolányi Dezső és Tóth Árpád nyugatos poétikája tekinthető a kötet szempontjából meghatározónak. A legnagyobb különbség a Kottazűr és az Ahol megszakad között, hogy előbbi inkább Kosztolányi rím- és nyelvjátékaival rokonítható; erre szintén a Nyugat 100-ban található erős példa: „és hát lehet káromkodni, úgyhogy shit, fuck, bitch, / éljen a Nyugat, éljen Babits!” Utóbbi a Számadás pillanatképeiből és elégiáiból merít, de a kettő témái között is sok a hasonlóság. A Jövőre harminc (28.) a halál közelségéről szól, arról, ahogy az emberélet útjának felét elhagyjuk: „Jövőre harminc – szívem visszadöbben. / Ellátni innét már a másvilágig.” A Nuit parisienne (63.) az Útirajzok ciklushoz köthető, s humoros felütése a Kosztolányi által is kedvelt dohányzás-témára játszik rá: „December lett, s a cigiről leszoktam. / Le? Még mit nem! A szín-dohányra át.” A Mecset a Bartók Bélánt (57.) Závada Kosztolányihoz címezte. A szonett zeneisége és virtuóz rímei is a költőelődöt idézik, ám a vers önreflexivitása ironikus olvasatot is kínál: „kering az áhítattal mormolt refrén, / úgy ír bennem is ringó kört a körre / az álom régi, sercegő lemezként. […] fölé mered figyelmem görbetűje, / hogy tűnt hangfoszlányokból öszszeszűrje / csillogó szemcsékké a mindenséget.” [kiemelések tőlem, P. S. A.] A Nugát és a Piknikmedve (58–59.) rímeik miatt kínálnak hasonló olvasatot: díszdoboznyi bonbon – tejnugát a Holdon; málnagranulátum – oldalán a dátum; kisiklik – Pickwick stb.

Ha eltekintünk a föntiekben már részletezett mediális hiányérzetünktől, akkor a legsikerültebb versek – a Pesti sampon mellett – azok, amelyek nem a szóhasználat vagy a szintaxis szintjén próbálnak „művészieknek” tűnni, hanem amelyekben a köznapi, közvetlen megszólalás darabjait a motivikus összefüggések egységgé rántják össze. Ilyen az Indián nyár (31.), ahol az Orczy tér rézbarnáját és egy dagerrotípia fakó foltjait a „rumoskóla egy részeg indiánban” sor foglalja egységbe. Vagy említhetők még a címadó vers (42.) villamos- és anyajegyei: „Utazni, venni villamosjegyet… Anyajeggyel az életvonalon / ingázni, leszállni tragédiáknál”. A Résistance naïve (13.) is kiemelhető: „Vaskos kis téglalapokká hajtogatott / papírcetliken kézbesítette az üzeneteket.”, majd: „A házak fölülről nézve / mint a négyrét hajtogatott papírcetlik.”

A kötet legnagyobb gyengeségének azt tartom, hogy nem vállalja a több helyen kiválóan megtalált egyszerűséget. Nem vállalja a „hentesárupult”-ok, a „kovácsoltvas korlát”-ok és a „panelbéli szoba-konyhák” egyszerűségét. Hol a mesterkéltnek ható, avíttas vagy tudományos szóhasználat, hol a túlbonyolított mondatszerkezetek, hol pedig valamiféle kötelezőnek érzett rímelés mögé bújik. Ilyen például a Még ma velem leszel (29., „a prepubertásban a neurózis”; „a tehetség a gyász hiperbolája”), a Fokok között (39.) giccsessége vagy az Ajánló vízhez (44.) a maga negédes „bódulat”-ával és sekélyes befejezésével: „- s nem látszik még, hogy mit viszünk magunkkal, / s mi lesz, mi majd belőlünk ittragad.” A lazának szánt sorok esetenként egészen görcsösek: „így tér meg minden önmagába, asszem. Ez amolyan paradeigma, vagy mi.” (17.) A Szinopszis sorai, bár ironikus, a bölcsész-kliséket parodizáló olvasatot is kínálnak, szellemességükben elmaradnak a második album bizonyos szövegeitől. A versben „a polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek / - eltűnt időnkben mennyi révület!” (64.), a Kottazűrön pedig: „Míg te »keep it real«, én keep it Rilke. / Egy-két híresség kell minden rímbe…” (Baklava című szám). Összességében azonban az imént tárgyalt versek és részletek nem jellemzik az Ahol megszakad egészét.

A kötet, minden hiányossága és gyengesége ellenére, puszta szövegként szemlélve erős kezdés, mégis: ez lehet az a pont, ahol egy remek összművészeti kezdeményezés megszakad.

-----

1 AKPH – az Akkezdet Phiai nevű rap-együttes bevett rövidítése a hip-hop kultúrában. Eddig két lemezük jelent meg: 2003-ban Akkezdet, 2010-ben pedig Kottazűr címmel.

2 Urfi Péter: Rím a lelke mindennek. Online: http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4006/zavada-peter-ahol-megszakad/, hozzáférés: 2012. 10. 01.

3 Toroczkay András: Jó sorok, rossz sorok. Online: http://www.kortarsonline.hu/2012/05/jo-sorok-rossz-sorok/10210, hozzáférés: 2012. 09. 30.

4 http://www.youtube.com/watch?v=YCgx284pfPI, hozzáférés: 2012. 10. 01.

5 Valamiféle hipertextként elgondolt szövegekre mégiscsak következtethetünk, ha figyelembe veszszük az „utóéletüket”, de ezek a próbálkozások inkább megzenésítések, nem az alkotás lényegi működéséből következnek. Ld. AKPH feat. Amoeba (MR2), vagy a „slam poetry koncert” a Merlinben.

6 https://www.youtube.com/watch?v=brRLeJprBhs, hozzáférés: 2012. 10. 05. A vers Budapest egyes tereire utal, amelyek pedig a videó színhelyeiül is szolgálnak, a referencia-fikció viszony emiatt még fontosabbá válik. Emellett az audio-vizuális ingeranyag és a szöveg összjátéka olyan esztétikai tapasztalathoz vezet, amelynek leírása valószínűleg meghaladja azt, amit egy kritika keretein belül ki lehet/ki tudok fejezni.

7 Erre már Mohácsi Balázs is felhívta a figyelmet. Ld. Mohácsi Balázs: Ahol folytatódik. Online: http://barkaonline.hu/szinhazak/2919-ahol-megszakad, hozzáférés: 2012. 10. 01.

8 A témához még lásd (vagy inkább halld): Kottazűr, Budepesmod című számát.