Rögzítve

Ipolytarnóc, 2002

Egy tizenkétmillió évvel ezelőtti, szubtrópusi klímájú

itatóhely életének néhány utolsó napja

lábnyomok negatívjaiból kirakva, szerzője ismeretlen

Váratlanul vastag hamuréteget szórt a partra

egy közeli vulkán, s a hamu alatt kővé szilárdult

rögtön a nedves, képlékeny, szinte párnás parti homok

Emitt egy teknőforma mélyedésben

dagonyázó orrszarvú bordáinak kosara rajzolódik,

egy másik orrszarvú megcsúszott, s hámlott

patája azt mutatja, vemhes volt éppen,

egy harmadik (vagy az első kettő valamelyike)

nem átallotta a templomnyugalmú ásatási csarnok

kellős közepén otthagyni

tizenkétmillió esztendős ürülékét

Ragadozók fenyegető mancsai süppednek mélyen,

máshol a négy varrógéptű-lábon ferdén táncoló

antilopfélék páros körmeinek sormintája,

egy kis hordalékszigeten meg, mint

földre dobott kendőn, csupa háromágú madárnyom,

oda, a láthatatlan folyó oltalmába menekültek

az életükért aggódó szárnyasok inni

Továbbá parti sás maszatolódott küllői,

fadarabok, málló, berepedezett homoktömbök,

esőcseppek likacsai

Rögzítve a törékenyek reszketeg téblábolása,

a nagyok és erősek lomha jóllakottsága,

ártalmatlan, tohonya növényevők gyanútlansága,

s a romlás apró repedései, melyek szép lassan

terelték volna az eltűnés felé azt a tizenkét-

millió évvel ezelőtti napot, ahogy a két héttel azelőtti

s két héttel azutáni napokat el is nyelte

(ha elnyelte) nyomtalanul a felejtés