Bolygó

 

A boldogság, mint a magma,

túl mélyre szorult. A felnőtt kéreg

türelmesen viseli terheit:

szorgalmas városokat, közhasznú legelőket,

a fagyos csúcsokon síelni is lehet,

a kész kontinensek ma már

alig mocorognak. Ritka, hogy

egy kóbor illat, szó vagy álom mentén

megreped a föld, kitör a vulkán,

s az egész tájat végigperzseli.

Tűzforró, erős kávé ébredéskor.

 

 

Meditáció 

 

fekszem hanyatt az ágyon

orrom az égre mered

orrom fölött egy léggömb

léggömbön túl a plafon

plafonon túl a szomszéd

szomszédon túl a padlás

padláson túl a tető

a tetőn túl az ég

 

lebeg a léggömb hélium

emeli attól könnyebb

mint a levegő amelyben

amelyből élek meddig

el tudnám nézni hosszú

fényes fehér szalagját

melyről a rózsaszín fej

a plafonnak feszülve

igyekszik egyre följebb

de végképp elakadt

 

 

Mi a posztmodern?

 

Napjaimat javarészt halott

irodalomelméncekkel töltöm.

Kényszernekrofília:

szigorlati készülés.

Némelyiktől kiütést kapok.

Jean-François Lyotard például

a lázadó szerepében tetszeleg,

miközben maga is előírja,

mit KELL, és mit TILOS

a szerzőnek és a műnek.

Tegnap nőtt egy pattanás

az államon baloldalt, bosszúból

elneveztem Lyotardnak. Ma reggel meg

tükörszimmetrikusan, jobbról

egy másikat találtam,

őt Matthew Arnoldnak hívom.

Ki tudja, holnap reggel

a harmadik szem helyén

meglátom-e a bölcsességet?

 

 

Nyár

 

A gyerekkori légcsőhurutok

és a mindig túl hamar vénülő test

mélyén bomló, sok végzetes titok:

a koszorúér elmeszesedése,

 

az eresztékek lazulása és

a beüzemelés kínjai közti

szűk sávon rövid a menetelés,

de minden sejtem ujjongva köszönti

 

most a reggelt, az estét, a napot,

az évszakok szüntelen változását,

szimplán azt, hogy vagyok, hogy itt vagyok,

ahol erős, friss tengeri szél jár át,

 

vagy azt, ha éjjel hanyatt lebegek

a sötét vízen, sötét ég alatt,

fönn lüktető csillagok fénylenek,

lenn ezüst halrajok villódzanak,

 

s megtart, ami van, amit felidéz

az agy, amit látok, amit tudok,

mint a víz, körülölel az egész,

s velem együtt mozdul, ha mozdulok,

 

vagy azt, amikor esik az eső,

és a tengerre néző teraszon

állok, az idő rajtam át zuhog,

s én csak hagyom.