[kézzel írt levél boríték nélkül]

Gombosszeg, 1987. május 2.

Kedves Gábor,

egy Sebestyén Péter nevű zalaegerszegi fiatalember elküldte nekem a verseit, s azt kérdezte a levelében, hogy vajon „ezek versek-e vagy teasütemények”? Kérdésére csak azt tudtam válaszolni, hogy biztos vagyok benne, hogy nem teasütemények. Ami persze kitérés az ítélet elől, hiszen ezzel még nem mondtam azt, hogy versek. Ezt ugyanis nem tudom. Nagyon nehezen tudok verseket megítélni. Kérlek, gyakorló és gyakorlott szerkesztőként tedd meg ezt, vagy tegyétek meg ott többen, vershez, s főleg fiatal emberek verseihez értők.

Várom ítéletedet.

Szeretettel üdvözöl:

Nádas Péter

 

***

[kézzel írt levél boríték nélkül]

Budapest, 1988. január 20.

Kedves Gábor,

a gondjaitokra bízom hát ezt a sok teleírt lapot. Kérlek, hogy a „Június” című fejezettel kapcsolatban válaszolj mielőbb. Nem szeretném, ha a cenzoraim lennétek, de természetesen a lap biztonsági szempontjai is kedvesek nekem.

Szeretettel üdvözöl:

Nádas P.

p. s. csak hétfőig Budapesten, aztán ismét Gombosszegen!

* Az Évkönyv című kötet fejezete, a Jelenkor 1988. júniusi számában jelent meg.

 

***

[képeslap borítékban, a képen Alberto Giacometti A kéz című bronzszobrának színes reprodukciója látható – Alberto Giacometti-Stiftung, Zürich]

Gombosszeg, 1988. március 19.

Kedves Gábor,

mióta itt jártál, lelkifurdalás gyötör: szereztem neked egy álmatlan éjszakát; vagy kettőt. De lám, egy ritka eset: minden jóra fordul! Jó munkát hát! Miként Bibó mondja, arról ismerszik meg a demokrata, hogy nem fél. Jó hírnek szívből örültem. És köszönöm a javítandók jegyzékét.

 

Szeretettel üdvözöl:

Nádas P.

* A jó hír valószínűleg Csordás Gábor főszerkesztői kinevezése volt, mert az év áprilisától szerepel főszerkesztőként a lap impresszumában.

 

***

[gépirat borítékban, kivéve a kézzel írt üdvözlést és aláírást]

Gombosszeg, 1988. április 5.

Kedves Gábor,

ellenállhatatlan „dúvad” vagy, s így aztán hivatalos választ is adtam, miszerint június 6-án megyek. A szenespincében azonban jobb lenne másnap, tehát kedden délelőtt. De ki jár még ilyenkor egyetemre? Másfelől félek, hogy félreérthetően fogalmaztam. Azt igyekeztem mondani, hogy semmiféle ilyen eseménynek nem látom a jelentőségét, sőt mindezeket igen kínosnak és feleslegesnek találom, kivéve azt az esetet, amikor egyetemistákkal találkozom. Annak van értelme és szépsége is. De ezzel még közel sem akartam rájuk erőltetni a jelenlétemet. Csak ha ők akarnak. Amennyiben így van és nem másként, akkor persze mennék, hiszen. És amennyiben a keddi délelőtt valóban megfelelő.

Szeretettel üdvözöl:

Nádas Péter

* szenespince: a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem akkori tanárképző karának kulturális rendezvényekre szolgáló helyisége.

 

 ***

 

[kézzel írt levél borítékban]

Gombosszeg, 1988. szeptember 4.

Kedves Gábor,

köszönöm kérdésed: tegnap befejeztem a könyvet. Az „óriási visszhang” (majdnem azt írtam: szívhang) tárgyi tartalmára azért kíváncsi lennék, bár a kötelező szemérem tiltaná az ilyen kíváncsiságot.

Október 13-án szívesen olvasok. Akkor már utcán lesz az Október, november-fejezet? Mert hogy ebből-e vagy a következőből? Ez a politikai gondolkodó kérdése is. És menynyit? E két kérdésre, kérlek, adjál majd választ.

Szeptember 20-tól valószínűleg Budán leszek néhány napig. Telefon is megteszi.

Szeretettel üdvözöl:

Nádas P.

* 1988. október 13-án a Pesti Vigadóban került sor a Jelenkor indulásának 30. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi estre. Elsőként Bertók László, Csorba Győző, Kalász Márton, Makay Ida, Parti Nagy Lajos és Pákolitz István versei hangzottak el a szerzők, valamint Töreky Zsuzsa és Vallai Péter színművészek tolmácsolásában. Ezt követően kerekasztal-beszélgetés zajlott Balassa Péter moderálásával „Mi kell ahhoz, hogy a Jelenkor »igazi« folyóirat legyen?” címmel, melynek résztvevői Csordás Gábor, Domokos Mátyás, Hallama Erzsébet, Ilia Mihály, Lengyel Balázs,
Mészöly Miklós, Nádas Péter és Radnóti Sándor voltak. Végül Koszta Gabriella Esterházy Péter Fuharosok című művének színpadi változatát adta elő.

A Jelenkor októberi számában Nádas Évkönyvének Szeptember című fejezete jelent meg, s csak a novemberiben látott napvilágot az Október, november című rész.

 

 

***

 

[kézzel írt levél borítékban]

Kedves Gábor,

jó nagyot késtem ezzel a listával, amiért is elnézést kérek. Mire este lesz, enyhe hányinger kerülget arra a gondolatra, hogy ismét elővegyem az írógépet és akár néhány sort pötyögjek. Napról-napra húztam, halasztottam, mert a kézzel írott cédula nem volt olvasható. Most is tetszetős listának nézem, bár egy kissé egyoldalú. Ha sorozat lehetne, akkor más hangsúlyokkal kéne még helyrebillenteni. De még így is pótolna némely égető hiányokat. Ez persze, tudom, távoli jövő, mikorra már fekélyesek leszünk a hiánybetegségektől.

Szeretettel üdvözöl:

Nádas P.

Gombosszeg, 1989. március 20.

* Csordás Gábor „hiánypótló” könyvsorozatot tervezett erotikus motívumaik miatt korábban kiadhatatlan művekből, és ehhez kérte Nádas Péter javaslatait. (Cs. G. szíves közlése)

 

***

[kézzel írt kartonlap borítékban]

Gombosszeg, 1989. április 5.

Kedves Gábor,

ha már Mészöly, akkor jó előre kérdezem: nem kéne-e a hetvenedik születésnapjára egy igazán NAGYSZABÁSÚ könyvet csinálni róla? Nem barátainak elzenghető dicshimnuszaira gondolok! Valami olyasmire, amit tudományosság, ismeretterjesztés és az intim szféra közötti kellemes ingadozással, minden tisztességes kiadó csinál: KÖNYVET.

Ami pedig kérdésedet és megtisztelő felszólításodat illeti, hiszen tudod, hogy menynyire szeretek estek fénypontja lenni! Ám az elkövetkező időkben szinte minden percemet járműveken fogom tölteni. Ezért aztán ennek végeztével semmi mást nem fogok kívánni, mint fénytől óvott szobámat. Ezt a tervet, kérlek, tegyük el valami jobb időre.

Szeretettel üdvözöl:

N.

 

***

[e-mail, 2001. 12. 08.]

Kedves Zoltán,

 

igyekszem minden kérdésedre válaszolni: 1. A Takarítás bemutatását Szikora János eredetileg Pécsett tervezte, s az előadást előbb tavaszról őszre halasztották, majd amikor nyár végére már Rajk László díszletei is elkészültek, a Pécsre látogató Aczél György nehezményezte ezt a bemutatót, s ezért néhány nappal a bemutató előtt levették a műsortervről. Szikora a következő évadra Győrbe szerződött, dramaturgnak magával vitte Pécsről Morcsányi Gézát, valamint Jeles Andrást és engem is leszerződtetett a színházhoz. Ezek a személyek és a Takarítás bemutatója volt a szerződés feltétele. 2. Beke László egy antológiát állított össze, tőlem is kéziratot kért, valamikor 1979 végén küldhettem el neki a kéziratot. Szederkényi közlési szándéka ezzel a publikációval ütközött volna, illetve valamilyen félreértések támadtak, amelyekre ma már nem emlékszem. (Beke és Szederkényi erre vonatkozó képeslapjait mellékelem.) 3. Valószínűleg Ambrus Lajost jelenti. Az Életünket akkoriban szerintem Pete György szerkesztette, de Ambrus is részt vett a szerkesztésben, vagy akár szerkesztő is lehetett ott. Nem emlékszem, hogy ezzel kapcsolatban megkerestek volna, de lehet. 4. Az első levélben a „Péter beszámolója” Balassa Pétert jelenti, akivel Mészöly akkoriban nagyon szoros baráti viszonyban állt. Balassáék több éven át egy nagy parasztház egyik szárnyát bérelték Kisorosziban, s a két család igen gyakran érintkezett. 5. „Utódaink” Ember Mariann és a férje volt (neve talán Vass János, de Alaine pontosan tudja), akik a Mészölyék szomszédságában álló kisoroszi házunkat 1984 tavaszán megvették. Ember Mariann akkoriban a Filmkultúra című folyóirat szerkesztője volt. 6. Hildegard Grosche, hungarológus, Keresztury Dezső tanítványa, Stuttgartban élő neves német kiadó (Steingruben Verlag, Govert Verlag) és fordító, Németh László kiadója, Móricz, Mándy, Mészöly német fordítója, aki később az én munkáimat is fordította. 7. A két utolsó sort én is úgy olvastam, ahogy ti, csak bizonytalan voltam, tehát elfogadom a megfejtést. 8. Az adatok közlési módjába természetesen nem akarok beleszólni, hiszen nem értek hozzá, mint filológiai dilettáns csak mindent gondosan leírtam, amit a papírokon találtam. 9. A Szederkényi által említett „Hanák”-tanulmány inkább csak rémlik. Mészöly nagyon nyílt ember volt, néha élesen, de értett és beszélni tudott a „pártütő magyarok” nyelvén is, és ez egy igen enigmatikus nyelv, hiszen mindig sokoldalú konspirációról, a különböző csoportosulások közötti egyensúlykeresésről volt szó. Nekem mindig az volt a benyomásom, hogy ezt a nyelvet a Magyar Közösségben végzett félillegális munkája közben tanulta meg, s igen jól beszélte. Magyar patrióta volt, s ezért szüksége is volt erre a nyelvre. Ennek megfelelően nem mindig avatott be mindenbe. Már csak azért sem, mert ennek a nyelvnek a hallatán olykor olyan kritikai zuhanyokat kapott tőlem, amit nem mindig vett szívesen. Valószínűleg arról az eszszéről lehetett szó, amelyet legalább két éven át írt, a kézirat mintegy nyolcvan oldalra nőhetett, s a magyar zsidóság elpusztításával kapcsolatos számvetésnek szánta. Emlékezetem szerint Hanák tanulmánya is valami ilyesmivel foglalkozott. A készülő esszét szokása szerint menet közben, olykor oldalanként átadta olvasásra, vérre menő vitáink voltak róla. Nincs tudomásom róla, hogy publikálta volna, s ebben bizonyára szerepe volt az én negatív véleményemnek is. Negatív véleményem egyszerre illette az esszé minőségét, felfogását, és írójának a témával kapcsolatos felkészületlenségét. De rémlik, mintha egyszer, valamilyen szervezkedés miatt, ami Csoóri visegrádi házától, Levendel Városmajor utcai lakásán át Szederkényihez vezetett Pécsre, közölni akarta volna az esszé valamilyen részletét. Ennyit tudok ma este mondani.

Üdvözöl Nádas Péter

[csatolva: levelek]

 

***

[Képeslap Kardos Sándor – Lugosi László – Szabó Fruzsina fényképgyűjteményéből]

Nádas Péter

író

Gombosszeg

Petőfi u. 22.

8984

Kedves Péter,

köszönöm leveledet. Döntésedet fájdalmas megnyugvással tudomásul kell vennem. S örülök, hogy írsz nekünk; kérlek, küldd mihamarabb.

Szeretettel ölel:

Szederkényi Ervin

Szigliget, 1985. január 31.

  

***

 

[Képeslap levélborítékban]

Beke L.

1033 Bp. Polgár u. 7.

Nádas Péter

Gombosszeg

Petőfi u. 22.

8984

márc. 2.

Kedves Péter,

felmerült az ötlet, hogy a nekem elküldött „Hazatérés” c. írásodat, valamint az általam szerkesztett kötetből Balassa, Mészöly, Ungváry és Esterházy (ui. kérésemre ő is írt) írásait a Jelenkor is hozza le. Ezzel kapcsolatban azt kérem, hogy először a mi kötetünkben jelenjenek meg, és csak utána a Jelenkorban!

Kérésemmel Balassa és Ungváry egyetértenek; azt hiszem Mészöly is (de neki mindenesetre most írok), Esterházyval pedig hétfőn beszélek. Megértésedet előre is köszönöm és szeretettel üdvözöllek

Beke László

Láttam a Találkozást, és amennyire szép darabnak tartom (és gratulálok), annyira sajnáltalak a kivitelezés bosszantó hibái miatt (Jován és Vida munkái is szépek voltak!)

 

Jován – Jovánovics György tervezte a Találkozás díszletét

Vida – Vidovszky László szerezte a Találkozás zenéjét (N. P. jegyzetei)

 

* A Jelenkor folyóirat 2002. januári számát teljes egészében az előző évben elhunyt Mészöly Miklós életművének szentelte. Nádas Péter az e számban közölt, Mészöly által neki írt levelekhez adott háttérinformációkat.

A levélben említett terjedelmes Mészöly esszé időközben napvilágot látott: M. M.: A zsidókérdés útvesztői (Magyar reflexiók). Közzéteszi Wilheim András. In: Holmi 2004. január (42–59.) és február (189–205.)

 

 

***

 

[e-mail, 2002. 02. 13.]

Kedves Zoltán,

mellékelem a Soros Alapítványnak írott ajánlást. A Mészöly-számot megkaptam, köszönöm, átlapoztam, a szám gazdagságának örültem, de még nem olvastam el. Az olvasandók közé tettem, ami egy hónap távollét után igen bőséges halom. Élményeidhez széljegyzetként: Mészöly népszerű ember volt a tisztessége, a bátorsága, az egyenessége, a nyíltsága, a műveltsége, a szellemi élénksége és befogadóképessége, s nem utolsósorban a szépsége miatt, de azokban az értelmiségi körökben, amelyeket te baloldalinak és liberálisnak neveztél, nem csak nem ismerik a művét, hanem sokan egyáltalán nem becsülik sokra. Azok köre, akik hozzád vagy hozzám hasonlóan igen nagyra tartják a munkásságát, igen kicsi. Ezzel a ténnyel nyilvánosan és kíméletlenül szembenézni, szerintem éppen a Jelenkor feladata lenne. Akkor viszont azt is meg kéne kérdezni, hogy Örkény kivételével vajon miért halott minden modern magyar klasszikus?

Szívélyesen üdvözöl

Nádas Péter

[csatolva: ajánlás a Soros Alapítvány Kuratóriumának]

 

***

[e-mail, 2002. 06. 27.]

Kedves Zoltán,

ma délután ismét feltúrtam a hajóládát, amely teli van levelekkel, s találtam is néhány érdekes és terjedelmes Mészöly-levelet; a benne említett élő személyek miatt azonban egyelőre közölhetetlenek. Budapestre a közeli jövőben nem megyek, a munkám ideköt és nincs ott semmi dolgom. A hajóládában azonban valószínűleg turkálok még kicsit. Talán találok valamit. Mészölyről nem akarok írni. Ha egyszer majd lesz még ilyesmire időm, s a saját életemről írnék valamit, akkor biztosan. Szerintem két személy van, Réz Pál és Radnóti Sándor, akik valószínűleg autentikus ellenvéleményt tudnának megfogalmazni Mészöly munkásságával kapcsolatban. Lehetséges, hogy még mások is a Holmi köréből, talán Domokos Mátyás. Ugyanerről érdemes lenne egy interjúban Lengyel Balázst is megkérdezni, bár ember legyen a talpán, aki kihúzna belőle valamit. Az Újhold köre látszólag baráti kapcsolatokat ápolt Miklóssal, de valójában lenézték és nem sokra tartották a műveit, politikai nézeteit pedig veszélyesnek ítélték. Se Ottlik, se Nemes Nagy, se Mándy nem tartotta sokra, de erről nyilvánosság előtt soha nem beszéltek. Nemes Nagy volt ennek az ellentétnek a szóvivője, s vele nem csak vérre menő poétikai jellegű vitáik voltak, hanem hosszú éves haragváshoz vezető politikai vitáik is. Ezek a viták Miklós számára igen gyümölcsözők lehettek, mert valószínűleg még nagyobb szigorra ösztönözték őt, ami a magyar prózai nyelv modernizálását illeti, s még rigorózusabban utasított el mindenféle együttműködést a kádárista kultúrpolitikával. A regény részleteinek közlése elképzelhető több folytatásban? Mi a kézirat leadásának határideje? Ha közölhető Mészöly levelet találok, akkor mi az utolsó határidő, amikor még közölni tudod?

 

Üdvözöl

Nádas Péter

 

-----

A Jelenkor 2004. áprilisi számában közölt Nádas Péter Szederkényi Ervinhez, a folyóirat 1987 februárjában elhunyt főszerkesztőjéhez írt levelekből. Ezúttal az ezt követő időszakból teszünk közzé néhányat, melyek a nyolcvanas évek végén Csordás Gáborhoz, illetve a 2000-es évek elején Ágoston Zoltánhoz íródtak. (A szerk.)