Délután

Színes ruhádban jössz

a nagy nyárban, mintáit

nem tudom szétszálazni,

csak lobban a nehéz

melegben a kék, a füvön

jövök feléd, de mintha

túl tágas lenne a környék,

egy kőre lépek,

felforrósodott üvegeken

futnak át a fények a kerti

asztalon, amely mellől épp

felálltam, ebben a filmként

felidéződő délutánban.

Másfelé is elindulhatok,

elönt és eltelít az érzés,

hogy szomjas vagyok,

mozgó, kék foltok

a levegőben, pattogzik

felettem az ég.

Napszúrás

Állj ki a napra, csak egy órára,

mikor öblösen mélyzöldek

a spaletták, és támaszkodj

kiszáradtan a falnak, nézve

a villanó kékséget, mely

szemedben szilánkokra bomlik,

ahogy darabjai lüktetnek, éget,

nézz magad mellé; mintha

matrac volna a pad, nézd

a lepattogzó festéket. Nem

tudod, hogy az előtted nyúló

parton majd mihez kezdj. Ismeretlenek

járkálnak előtted, s nem messze

tőled áll egy pingpongasztal, amin

langyosan átlátszó, gyors

mozgásaival siklik át a teli fény.