Ismét ott ült kamaszként abban az egyetemi tanteremben, ahol maga a híres Bécsy Tamás nézett vele farkasszemet. Előzőleg Illyést húzta, most próbálta kidolgozni a tételt. Irigyelte a csajt, akinek Homéroszról kellett beszélnie. Hol a professzort nézte, hol kitekintett az ablakon keresztül a délelőtti napfényben úszó városra. Egy mondat a zsarnokságról, Testvérek, ezt a két verscímet szedte elő valahogyan az emlékezetéből. Meg hogy Illyés elszerette Kozmucza Flórát. Bárcsak a szerelmi lírájáról tudnék pikáns részleteket, szűrte a szavakat fogai között. Kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy sohasem lesz egyetemi polgár.

A férfi arra ébredt, hogy ruhástól szundított el az ágyon. A dohányzóasztalon egy üveg bontatlan Szalon sör; ahogy megérintette, konstatálta, hogy már langyos. Emlékezett, hogy a pornócsatorna műsorán aludt el néhány órája. Csakugyan; a képernyőn éppen Condoleezza Rice és Julija Tyimosenko dublőrjei nyalták-falták egymást egy, az Ovális Irodára emlékeztető helyszínen. A hangot elővigyázatosságból szerencsére levette. Hirtelen a nyitott ablakra nézett, és balsejtelmei beigazolódtak. A panzióban nem használtak szúnyoghálót, a készülék fénye pedig kitartóan hívogatta a vérszívókat. A férfi indulatosan talpra
ugrott, átkozódott. Légkondi híján sarkig kellett tárnia az ablaktáblákat, hogy elviselhető legyen a pécsi nyár. Erre nincs szúnyogháló, de a pornócsatornára előfizettek. Ez az ellentmondás nem fért a fejébe. Tudta, most majd ugyanazt fogja csinálni, amit a dédapja éjjelenként negyvennégyben. Ő is nyitott szemmel fog feküdni a sötétben órákon át, és várja a közeledő zúgást. Dédapja szocdem volt Csepelen, a Liberatorok éjjeli zúgása reménységgel töltötte el. A férfi viszont rühellte a szúnyogokat, a zümmögésük rendszeresen felébresztette. Arról nem is beszélve, hogy felhólyagosodott, viszkető bőrrel indítani a másnapot nem egy felemelő élmény.

Mindig ez van, ha idegen helyen éjszakázik.

Eszébe jutott iménti álma. Még gyerekkorában azt hallotta a nagyanyjától, hogy halottal álmodni esőt jelent. Márpedig a drámaelmélet hazai doyenje hosszú évek óta halott. A férfinak általában nem volt kenyere a babona, de az álmok kérdését árnyaltabban közelítette meg, mint ismerőseinek többsége. Elvégre egy közeledő melegfront okozhat konfúz álmokat. Egyúttal rendszerint esőt is hoz magával.

Másnap reggel tényleg zuhogó esőben gördült a taxi a panzió elé. A férfinak nem volt esernyője, szinte beugrott az autóba. A volán mögött tejfelesszájú kölyök ült. A várost nem ismerhette kellőképpen, mert a férfi egy GPS-t vett észre a műszerfalra rögzítve. – Rét utca kettő! – vetette oda a fiatalembernek. Amaz furcsa pillantással nyugtázta a kérést. A férfi már hozzászokott az ilyen reakciókhoz. Ebben az országban alaposan szemügyre vesznek, ha a sárgaházba igyekszel, gondolta. A visszapillantó tükörben bosszankodva látta, hogy orra tövében és homlokán egy-egy szúnyogcsípés éktelenkedik.

Eleinte nem értette, a kölyök miért állt meg a zöld lámpánál egy kereszteződésben, de aztán ő is meghallotta a szirénát, és látta, amint átrobog előttük egy mentőautó. Egyszeriben rossz lett a szája íze, mint mindig, ha valami arra a nyári napra emlékeztette. A teljes napfogyatkozást kettesben nézték meg Magdival az erkélyről. Egymásnak adogatták a védőszemüveget, és felváltva szemlélték a napsarlót. Felesége akkor kezdett furcsán viselkedni, amikor a napfény érzékelhetően veszített az erejéből. Szó se róla, ő is megborzongott a sötétbe boruló város láttán. Magdiról azonban folyt az izzadság, görcsösen markolászta az erkély korlátját, és ide-oda forgatta fejét, akár a csapdába esett állat. A jelenség csúcspontján pedig hirtelen lekuporodott, és a háztömbök között visszhangzott artikulátlan üvöltése.

A taxi elhaladt egy füvesített futballpálya mellett. Egyesek tudni vélik, hogy itt most barátságos „cigány-paraszt” meccseket szervez néhány testneveléstanár a Gandhi Gimnáziumból. A férfi elmosolyodott. Ő a Klerikális Reakció csapatában játszott ugyanezen a pályán. Tréfásan így nevezték el a csapatot a katolikus kollégiumban, ahol a férfi kamaszéveit töltötte. Sorra kihívták a többi kollégium gárdáját, és kevés kivétellel mindig nyertek. Aztán megint elkedvetlenedett. Az intézményben azt is meg kellett gyónniuk, ha magukhoz nyúltak. A fejükbe verték, hogy házasság előtt csakis tiszta, éteri szerelem létezik, mely nélkülözi a testiség minden mozzanatát. De mivel a szexuális vágy ennek dacára kiolthatatlanul, sürgetően jelentkezett, a férfi tudattalanjában megszületett az összefüggés: szerelem és szex kizárják egymást.

Épp ez volt a baj eleinte: hogy Magdiba őrülten beleszeretett. Simogatta, babusgatta a nőt randijaikon, csókolóztak – de amikor messzebb merészkedtek volna, egyszerűen nem működött a teste. Megannyi alkalommal előfordult, hogy Magdi csalódottan kelt fel mellőle. A férfi egy idő után komolyan félt attól, hogy elveszíti, szerencséjére azonban a nő nagyon szerette őt. A gordiuszi csomót is Magdi vágta át. Kihasználta a spontán reggeli merevedést. A férfi egyszer arra ébredt, hogy párja javában lovagol rajta. Nem tudatosodott benne a szerelem; izgatottan figyelte Magdi szeme előtt táncoló melleit, a két megduzzadt, sötétlő bimbóudvart. Minden rendben ment, egészen a csodálatos végkifejletig.

A reggeli szeretkezés azután tradícióvá vált náluk. Mintha egy gát szakadt volna át hirtelen, reggelente háromszor-négyszer is boldoggá tették egymást. Aztán jöttek szépen a gyerekek. Kriszta, Marci és Ildi, ebben a sorrendben. De a férfinak most nem volt kedve ahhoz, hogy az idegen taxisnak a gyerekekről készült és mindig magánál hordott fényképeket mutogassa.

Tudta, a felhőszakadás miatt ma sem ülhetnek ki a kórház kertjébe beszélgetni. Ezt persze csak ő hívja beszélgetésnek; valójában ő beszél, Magdi pedig üveges szemekkel bámul valahová. A kómába esett gyerek szülei is meg vannak róla győződve, hogy szavaik valamiféle kerülő úton eljutnak a beteghez. Holott Magdi igenis kommunikál a maga módján. Legutóbb ötféle süteményt hozott neki a férfi a Caflischból, felesége azonban csak kettőhöz nyúlt hozzá, a többit pillantásra se méltatta. Oda kellett adnia a maradék sütit Magdi szobatársának, aki viszont annál többet beszél; rögeszméje, hogy birtokában van az a jégcsákány, amellyel Ramón Mercader halálra sújtotta Trockijt. – Tűzbe borítom a világot! – fogadkozott, és falta az édességeket. Az ápoló kért elnézést a férfitól, miközben a beteg poharába Haloperidolt csepegtetett.

Éjjel végiggondolta, mi mindent kell most elmesélnie Magdinak. Szóval: Marci második lett az iskolai úszóversenyen. Krisztát felvették szülővárosa legelőkelőbb gimijébe. Ildi megpróbált tojásrántottát csinálni a tűzhelyen, de magára borította a nyers sárgáját. A férfinak kellett megvigasztalnia. Egészséges lelkületű gyerekek, és már nem kérdezgetik naponta, anyjuk miért nincs otthon szinte soha. Kriszta érteni véli, Marci pedzegeti, a legkisebb pedig úgy-ahogy beletörődött.

Az élveteg szomszédasszonyról hallgatni fog. Két évvel azután, hogy Magdi kórházba került, a nő akcióba lépett. Először a gyerekekkel barátkozott össze. Aztán át-áthívta a férfit a lakásába villanyszerelés vagy szifoncsere ürügyén. Negédes volt, és ügyesen használta a testbeszédet. A férfi akkor már jó ideje nélkülözte a szexet. Egyik este aztán megvárta, míg a gyerekek elalszanak, és becsöngetett a szomszédba. A nő nem tűnt meglepettnek, amikor meglátta a férfit az ajtóban. Sőt, elégedetten felnevetett, mikor az tépni kezdte róla a ruhát. Attól fogva rendszeresen átjárt hozzá a férfi éjszakánként. Üríteni, ahogy mondani szokta magában, mert a szomszédasszony semmit sem jelentett számára, a teste ellenben ránctalan volt és hófehér, akár egy friss papírzsebkendő. Minden alkalommal vitt neki valamit, hogy a viszonynak prostitúció jellege legyen: aranyláncot, egy üveg parfümöt, ilyesmiket. A nő azonban egy idő után érzékelte ezt a törekvést, és megmakacsolta magát. – Addig nincs több szex – vágta a férfi képébe –, amíg el nem indítod a válást és fel nem vállalsz a gyerekek előtt!

Így hát maradtak a pornófilmek és a maszturbáció. Mert azt senki sem kívánhatja a férfitól, hogy elhagyja feleségét. Hiszen Magdi kiszabadította az impotencia fogságából, amely a rosszul értelmezett vallásosságból következett!

Nemcsak a gondolatai idegesítették, hanem a szeme előtt szüntelenül járó ablaktörlők is. A kórház kapuja előtt nagy címletű bankjegyet nyomott a taxisofőr markába, s a visszajárót meg sem várva, köszönés nélkül kiugrott a kocsiból. Állt a zuhogó esőben, hagyta, hogy a víz cseppenként folyjon végig hajtincsein és elrontsa a frizuráját. Megsimította állát, és elégedetten hallgatta a borosta hersegését. Marconának kell látszania, hogy szóra bírja Magdi kezelőorvosát, aki évek óta kitérő válaszokat ad kérdéseire. Gyógyszeres kúra, elektrosokk, munkaterápia; ezeken mind átesett a felesége. Az eredmény annyi, hogy pánikrohamai megszűntek, de olyan lett, akár egy zombi. A férfi szavát se hallotta évek óta. Belső zsebéből elővette a laposüveget, és abból öntötte magába a bátorságot. Kissé tántorogva indult a kórházépület felé.

Mázlija volt, a keresett orvos éppen Magdi szobájában vizitelt. – Hogy vagyunk, hogy vagyunk? – kérdezgette kedvesen a nőt. – Nem látja, hogy a feleségem megkukult? – förmedt az orvosra durván a férfi, alighogy belépett. A pszichiáter elképedve nézett vissza rá, ez a hang új volt számára. És végig kellett hallgatnia a férfi kifakadását. Érti ő, hogy az orvosok lenézik a laikusokat, és kísérletet sem tesznek arra, hogy közérthetően elmagyarázzanak egy-egy kórképet. Étienne de la Boétie kétféle tudatlanságot különböztet meg: a tudomány előttit és a tudomány utánit. Úgyhogy vele ne nagyképűsködjön az orvos, mert tudás tekintetében egyenrangúak. És ez a nő az ő asszonya, nem hagyja hát, hogy tovább kísérletezzenek vele! Nem mindegy, hogy itt vegetál, avagy otthon?

Mikor idáig ért, a férfi könnyekre fakadt.

A kezelőorvos tanácstalanul pillantott az orvosírnokra, de az nem viszonozta tekintetét; összehúzta magát, mintha a szobában sem lenne. Aztán a pszichiáter kinyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán. Nézte az elkeseredett férjet, amint indulattól remegő kezeit tördeli, érezte leheletének alkoholszagát. Egyszerre ébredtek rá, hogy a páciens is jelen van, akiről éppen vitatkoznak, egyszerre néztek rá a nőre, s akkor valami rendkívüli dolgot láttak.

Magdi felváltva tekintett hol kezelőorvosára, hol férjére, és szeméből, igen, szeméből patakzottak a könnyek.

Az orvos hökkenten nézett a férfira, akiből a csodálkozás és az öröm egyszeriben kimosta az indulatot. – Magának ördöge van! – somolygott odakint páciense férjére. – Spontán emocionális reakciót váltott ki a betegből. Ez reménykeltő, a javulás kezdete lehet. De tőlem ne várjon csodákat! – komolyodott el megint, és megveregette a férfi vállát. – Amint megtörténik a verbális kapcsolatfelvétel a feleségével, haladéktalanul értesítem!

Az orvos faképnél hagyta a férfit, aki hallotta is, nem is a szavait. Újra és újra felidézte magában az iménti jelenetet, egészen felvidult tőle. Tizenhárom éve csak a reménytelenség tölti ki a napjait. Gyűlöli az ünnepeket, de még a hétvégéket is, amelyeket Magdi nélkül kell töltenie. De most betört a sötétségbe egy halvány fénysugár. Egyszerre megbocsátott mindent mindenkinek. Aztán a gyerekei jutottak eszébe; elképzelte arcukat, miután beszámol majd nekik róla, hogy anya újra tud sírni.

Aznap éjjel megint ott ült a tanteremben, és a kihúzott tétellel kínlódott. Nem kis csodálkozással állapította meg, hogy a fényviszonyok rohamosan romlanak. Amint aztán kinézett az ablakon, rájött a dolog nyitjára. Odakint éppen zajlott a teljes napfogyatkozás, a holdárnyék bevonni készült a várost. Valami barom remekül időzítette a felvételi vizsgát! – gondolta bosszankodva. Akkor vette észre, hogy Magdi az a csaj, aki szemben ül a professzorral. Bécsy az Íliász és az Odüszszeia embereszménye közötti különbségről faggatta a nőt, aki válasz helyett megbűvölten bámulta a Nap helyén sötétlő foltot. A kérdezgetés egyre türelmetlenebb és követelőzőbb lett. A férfi végül nem bírta tovább. Felkelt a helyéről, odasétált feleségéhez, és némán megfogta annak egyik kezét. Magdi végre elszakította tekintetét a látványtól, és fölnézett férjére. A világ legszebb mosolya terült szét az arcán.

A férfi verítékben fürödve ébredt. A hűtőhöz lódult, kikapta belőle a párás falú üveget, és egyetlen húzással eltüntette a maradék sört. Zihálva meredt az elmázolt szúnyogtetemekkel borított falicsempére. Az álmára gondolt, és tudta már, hogy holnap is esni fog.