1.) Magányos villa, kert. Tél. Kevés hó. Olyan hely, ahol valami baljós is történhet.

2.) A vadszőlős fal, ahogy függőlegesen fut fel, két emelet magasig, a manzardig. Az ég. Ugyanaz a fal vízszintesen. Az indák. A maradék levelek között kidudorodó malterlebernyeg. Megmozdul; mintha alatta mozdulna valami.

3.) A ház belseje. Szobák. Szobák. Jómódú, de kisszerű berendezés. Rend; majd egy-egy kirívóan elhanyagolt szöglet. Kedvetlenség a tárgyakon; megkopott öröm nyomjelei. A tapétán hosszabb szakadás; lelóg, meglibben.

4.) A házaspár még ágyban; harminc-harmincöt évesek. Lehet, hogy alszanak, de lehet, hogy csak magukba visszahúzódva fekszenek. Férfi felnyitja a szemét; hosszan nézi az asszonyt, mint egy tárgyat. Aztán a szobát, a bútorokat; utána megint az asszonyt. Nyúlna hozzá, de elkedvetlenedik a mozdulata. Felül. Vakarózik. Az asszony bábszerűen nézi a mennyezetet. Ott is repedés. Férfi halkan fütyörészve fölkel, kibámul a kertbe. A balkonon karácsonyfa, még félig becsomagolva, ahogy megvásárolták. Kimegy félmeztelenül, szétbogozza a spárgát a fenyőfán, és leüti a földre, hogy az ágak szétnyíljanak. Elengedi, a fa eldől. Ott hagyja. Fázósan csapkodni kezdi magát, visszamegy a szobába. Az ágy üres. Ahol a felesége feküdt, csipkés hurkává sodródott bugyi. Két ujjal megfogja, nézi; megrázza, hogy göngyölödjön szét, de nem akar. Így ejti vissza a lepedőre.

5.) Ismét a szobák. Az asszony fel-feltűnik, ahogy jön-megy meztelenül; csak térdharisnya van rajta. Az egyik ablak előtt surrogó-permetező zuhanás, erre figyel föl. Kinyitja az ablakot. Kihajol, fölfelé néz: a vadszőlős fal függőlegese. Lefelé néz: lent a fal mellett friss malterkupac. Valószínűleg a malterlebernyeg esett le. Észreveszi, hogy a fagyott göröngyök között egy egér igyekszik a ház felé. Felsikkant; becsukja az ablakot.

6.) Férfi már fürdőköpenyben. Föltesz egy Gregorián-lemezt, és süketítő hangosra állítja. Asszony az étkezokonyhában a reggelit készíti pongyolában. Kikiált, de a zenétől nem hallani a hangját. Kimegy, majdnem összeütközik a férfival. Rövid szóváltás; de abból se hallunk semmit. Férfi bemegy a vécébe; asszony lehalkítja a zenét, visszasétál az étkezokonyhába. A mosogatónál kinyitja a csapot, de tétova, nem tudja, mért nyitotta ki. A vécéből felhallatszik a vízzubogás; majd kis idő múlva újra süketítően fölerősödik a zene. Férfi belép a konyhába; ismét rövid szóváltás, de most sem halljuk a hangjukat. Reggelizni kezdenek, lassan, aprólékosan. Néha egy-egy szó; pontosabban, csak a mimika, a szájmozgásuk.

7.) Kisüt a nap. Fázós ragyogás a kerten. Először távlati a kép; utána közeli részletek. Kamera ismét távolodik, s most befogja a villa körüli tájat is. Autóutak labirintusa: mint az indák kanyarognak a sík terepen. Ritkásan beépített villa-negyed; a város zsúfolt háztömbjei távolabb. Kép hirtelen újra rásiklik a kertre; de most mikróközelből látjuk: göröngyök, földrepedések, kórók, gödröcskék, gyökerek, tövis-elágazások labirintusa. Külön világ. Havas göröngy élén szürkés folt; egy egér. Mozdulatlan. Kép egy repedés útját követi: a repedésben még három egér; azok is állóképszeruek, akár egy fotón. Ugyanazzal az állókép-technikával a föld, a göröngyök, a repedések további részleteit mutatja a kép: fokozatosan felnagyítva. (Méret- és perspektívaváltás.) Végül ráfut a kamera egy repedésbe szorult harisnyacsattra; és ez is túlméretezetten nagy. Sorba felbukkan a négy egér és rágni kezdik a harisnyacsattot (méretben: egerek és harisnyacsatt majdnem egyformák). Hosszan kitartott kép; rágnak, reszketnek, föl-fölfigyelnek, tovább rágnak. Hirtelen erős, reccsenő zaj (ez is túl-hangosított), majd egyenletesebbre vált: motort melegítenek be, időnként túráztatják. Egerek ijedten szétugranak, de a kép fotószerűen kimerevíti őket; és így is maradnak pár pillanatig.

8.) A házaspár autója kint áll az udvaron, azt túráztatják. Mind a ketten bent ülnek; a férfi a volánnál. Kép először normálban mutatja az autót, majd egyre emelkedő szögből, torzítva mintha alulról néznénk-látnánk. S ezzel a nézőszögváltással egyidejűleg az arányok is eltolódnak, megnőnek. A kerekek, a képbe befogott karosszéria-részletek majdnem óriásiak. Az autó fara a villa fala felé tolódik, egy vasrácsos ablak: a pince ablaka elé. A kipufogóból sötét felhő lökődik ki, be az ablakon. Kép belevész ebbe a feketés gomolygásba.

9.) A pince. Alacsony beton-bordák; kevés, de bizarr, kiselejtezett tárgyakkal. Kupacban kandalló-fa, másik kupacban szén. Itt-ott finom hóréteg a szénen, a fán, a tárgyakon; ahogy befújta a szél. A szénkupactól az ablakig egy deszkajáróka vezet. Nincs különösebb célja; véletlenül éppen odatámasztották. Csend; néha visszhangos szavak, kattanások. Félhomály; csak az ablak közelében éles a fény. Kamera ráközeledik a fa- és szénkupacra, a különböző tárgyakra: váratlanul itt is, ott is feltűnik egy-egy egér. Kucorognak, aprókat szaladnak. Itt élnek; illetve döglenek. A szén- és fahasábok között néhány egérhulla is kép pontosan mutatja, hogy a lecsúszott fa- és széndarab nyomta őket agyon. A néhány döglött egér közelijéből vált át a kamera egér-perspektívába. Amit eddig normál-perspektívában láttunk a pince, úgy ahogy van most felnagyított részletes labirintusává változik előttünk. A tárgyak, a szén, a fa mind túlméretezettek. a szén között, egy nagyobb mélyedésben, együtt kucorog öt egér: amelyeket előbb [olvashatatlan] láttunk, most ide gyűltek össze. Közben szavak, mind természetellenesen élesek és visszhangosak és mindegyikre összerezzennek, ijedten futnak egy keveset, de a kamera kimerevíti őket staccató állóképek majd visszahúzódnak a szén közé, a mélyedésbe. Hirtelen fölerősített, átható egérhang: hívó vagy veszélytjelző mind mozdulatlanná dermednek, figyelnek. Az ablakhoz támasztott deszkán a hatodik egér, mozdulatlanul, majd nehezen szaladni kezd a deszkán az ablak felé: a vasrács előtt a kamera ismét kimerevíti. Ott áll az óriási vasrácsos ablak előtt. Kint a téli fény, az ég. Most majdnem vakít. Kép visszamegy a deszkára: már mind a hatan ott állnak a deszka végén, az ablak előtt. És megint a kinti fény, tágasság, ég.

10.) Az autóban. Már közel a városhoz. Az asszony a külső visszapillantótükörben nézi az elsuhanó tájat, az eget. A tükörben az ég kinagyítódik lassan az ég szétveti a tükör kereteit majd ismét visszaszűkül tükör-képpé. Az asszony hátradőlve ül, a szeme lehunyva. A férfi rápillant, bekapcsolja a kazettás rádiót ugyanaz a Gregorián, mint reggel. Most is kellemetlenül fölerősíti. Az asszony fölnéz, kis mozdulatot tesz a hajával, de nem szól, nem csöndesíti le a zenét.