A közreadó jegyzete

Az alábbi levelek Rubin Szilárd hagyatékából kerültek elő: a hagyaték örököse, Siklós Péter bocsátotta őket a Jelenkor rendelkezésére a fotókkal együtt.

Csorba Győző levelei fontos adalékot jelentenek Rubin Csirkejátékának korai, nem túlzottan bőséges recepciótörténetéhez. Az első három levél a Jelenkor kis méretű, fejléces levélpapírján, a negyedik hétköznapi, nagyobb méretű levélpapíron áll. A regény első fejezetét a Jelenkor 1962/6., decemberi száma közölte Pécsi éjszaka címmel. A Csajthay név a negyedik levélben hibásan áll, a kötetben Csajtay szerepel. Turán Istvánt nem tudtam azonosítani.

Galsai Pongrác levelei közül az első és az utolsó levél sima levélpapíron áll, az 1956-57-es levelek a Dunántúl fejléces papírján. Az 1986-os levél borítékján Galsai áthúzta a Négy Évszak rányomtatott szerkesztőségi címét, és a sajátját írta alá.

 

Keresztesi József

 

 

Galsai Pongrác levelei

 

1.

Egyetlen Unatkozó Ember Közép-Európában!

Második lapodat ma délben kaptam meg, így össze kellett tépnem azt a levelet, amelyet első értesítésedre válaszul írtam, s persze elfelejtettem feladni. Őszintén szólva, igen felbuzdultam a balatoni találkozás reményében. Akkor véletlenül négy nap szabadságom volt, viszont egy vasam sem. Ebben a hónapban talán még sikerül néhány óra-mentes napot kicsikarnom a magas parancsnokságtól, bár nem tudom, ilyen rövid időre érdemes-e elutazni. Márti nincs Baján, pécsi klinikára osztották be. Úgy tervezzük, hogy augusztus második felében nyaralunk a Balaton mellett, talán Siófokon vagy Györökön. Néhány hétre mindenesetre szabadulni akarunk Pécsről. De ettől függetlenül, előnyös feltételek mellett, esetleg még júliusban is találkozhatnánk. Egyedül azonban nem mehetek. Mártit hosszas huzavona után sikerült visszatartanom egy nyaralásszámba-menő mohácsi „cselédkönyvezéstől”, és furcsa lenne, ha most egyedül weekendeznék. Régi ábrándod, a Faller-Decsi-Galsai-együttes összeverbuválására sem vállalkozhatom. Azt sem tudom, hogy Faller hol lakik. Hát Decsinek mi a keresztneve? Óraközti szünetben nem szólhatok neki. Írjad meg, hogyan képzeled a balatoni együttlétet! Hányan férünk el Herciék villájában? Milyenek a kirúgási veszélyek? Hány lapszerkesztőt, lektort és családját hívtál meg eddig? stb. Úgy sejtem, 1-2 napra Márti is, én is elutazhatnánk, 21-e és 30-a között. Megfelel-e ez az időpont? – Lapodból megdöbbenéssel értesültem, hogy unatkozol. Szegény, szegény Barátom. Én nem panaszkodhatom. Már hónapokkal ezelőtt elhatároztam, hogy végre saját művet írok, de inkább csak jegyzetek születtek eddig. A formába-öntéshez nincs időm. Minduntalan idegen feladatokkal bíznak meg; most éppen egy irodalomtörténetet (!) írok a honvédség számára. Terjedelme: 200-250 lap. Határidő: 1 hónap. Kedvesek. Augusztus elején, ha igaz, többször is fel kell utaznom Pestre ebben az ügyben – ha másutt nem, ott biztosan összeakadunk. Az évek óta tervezett balatoni együttlét gondolata azonban erősen foglalkoztat, s igen örülnék, ha sikerülne. Nemcsak tőlem, Tőled is függ.

 

Szeretettel ölellek: Gráci1

Pécs, 1953. júl. 10.

 

2.

Szilárdkám,

 

bajok, nagy bajok vannak a dunántúli könyvkiadással. Minden reményünket Tebeléd fektettük, mert állítólag jóban vagy Simóval. Itt már csak Ő tehet valamit. Nagyon kérlek, haladéktalanul (tehát még ma!!) érdeklődd meg, mikor fogadna engem, kb. fél órára, hivatalos minőségemben! Jó lenne, persze, ha Te is velem jönnél. Kérlek, válaszolj mielőbb, s én a jelzett időben Pesten vagyok.

Ha most az egyszer lelkesen közreműködsz ügyünkben, az egész pécsi írócsoport (31 fő) hálája és köszönete üldöz sírodig. A Dunántúl külön Rubin-számot ad ki.

De itt minden nap késedelem végzetes lehet!

Miért szöktél meg előlem a múltkor? Kettőig vártalak a Nádorban, Mágori Erzsi igen kellemes társaságában.

 

Ölel: Gráci2

Pécs, 1956. ápr. 19.

 

 

3.

Szilárdkám,

 

másnap – mint ígértem – kétszer is hívtalak telefonon, de a gép nem kapcsolt, szidtam, átkozódtam… Aztán haza kellett utaznom. Nagyon bosszant, hogy olyan keveset beszélgethettünk.

Nos, a lényeg: a Magvető Könyvkiadónál Szombathelyi Ervinnek, a fő-illetékesnek említettem köteted ügyét! Menj el hozzá, és hivatkozz rám. A dolog nem reménytelen – sőt! Igaz, hogy valószínűleg Pilinszkyhez fognak küldeni, aki már keményebb dió, de régi, illegális barátságotok szellemében azért talán segítségedre lesz. Üsd a vasat, az a fő, légy erőszakos, akkor biztos a siker!

Egyébként mi van a pulóveres-kardigános Váci utcai nővel és bájos csemetéjével?

Április elején újra Pestre jövök. Akkor, ha nem dobsz ki, Nálad aludnék.

 

Ölel: Gráci3

Dátum nélkül, valószínűleg 1956 elejéről

 

 

4.

 

Szilárdkám,

 

verseidet megkaptam. Mindhárom jön. Csak egyre kérlek: a 2. vers első szakaszát, ott, ahol könnyeid a plüssdíványra peregnek, ha lehet változtasd meg. Ennyi érzelmesség még Tőled is sok, még Faludytól is – vagy nem?

S képzeld: a jövő hónapban kéthetenkint megjelenő, Irodalmi Újság-szerű lapot is indítunk, 10 000 példányban, jórészt neves, „befutott” írókkal. Kérlek, fuss be hozzánk Te is. Gépeld le – tudom, csak emlékezetből – egy-két régebbi versedet, s küldd el. Meg aztán apró elmefuttatások, cikkek, glosszák is kellenének, nagy számban. Te, aki olyan jó kis dolgot írtál az Igenbe, miért ne gyakorolnád ezt a műfajt is?

De tényleg: most igazán nagy szükség van rád. Két cápa is ránk nyitotta a torkát, egyszerre, s alig győzzük jóllakatni őket.

Mint szoktam, most is gonosz leszek: előlegedet csak akkor sírom ki Vörös Mártonnál, ha a 2. vers javított szakaszát megküldöd. De azért ne legyél nagyigényű: összesen kb. 250-300 Ft-ot fogsz kapni.

Ha Pesten járok, felkereslek.

Addig is: írjunk, levelezzünk gyakrabban – üzleti ügyekben legalább.

 

Ölel: Gráci4

Pécs, 1956. okt. 17.

 

NB: A legközelebbi Dunántúlban T. Polgár István ír a könyvedről.

 

 

5.

 

Szilárdkám,

 

olyan szörnyű lelkiállapotban vagyok, hogy igazán nem tudok hosszú levelet írni.

Képzeld: Mirát több, mint egy hónappal túlhordatták, s a gyerek – 4 kilós, egészséges fiú – szülés közben meghalt. Az orvos, aki egyébként jó barátom, maga is beismerte, hogy „tévedett”, s „majd legközelebb jobban vigyázok” – mondta. Így! Nejemnek szerencsére nem történt semmi baja, már otthon van, s készül a következőre…

 

Vannak ezen kívül még más bajok is, de róluk majd személyesen. A hó közepén, 15-e táján akarok Pestre utazni. Akkor, ha megengeded, Nálad is aludnék.

Verseket mindig küldhetsz, szívesen közöljük. A pénzt még ezen a héten okvetlenül elküldöm.

Min dolgozol? Én most ütöttem egybe egy Pap Károly-novelláskötetet, bevezetővel, s – képzeld! – Thurzó biztatására forgatókönyv írásába fogtam. Vándorszínész-téma, a 20-as évekből. Szántó már bőven aratott a Filmgyárban, ez biztatott fel engem is.

 

Érkezésemet előre jelzem.

 

Ölellek: Gráci5

Pécs, 1957. febr. 5.

 

A kritika írója, Polgár Pista itt ül mellettem, s mivel a leveledet elolvasta, válaszolni akar neked.

A választ ide mellékeltem.

 

 

6.

 

Dunántúl szerkesztőbizottságától

 

Szilárdkám,

 

Szerdán, 12-én Pesten leszek.

Nem akarok Nálad aludni! De okvetlenül beszélni szeretnék Veled – sok-sok érdekes újságom van.

Légy szerda d. u. 2 órakor a Hungáriában!

Valószínűleg szombat estig maradok. Jó lenne, ha csütörtökre, vagy péntekre összehívnál egy kis társaságot.

 

Várlak és ölellek: Gráci

Pécs, 957. VI. 10.

 

 

7.

 

Kedves Szilárd,

 

mi most, ugyebár „rosszban vagyunk“ egymással.(?) Részedről a Till Eugén anekdota- és viccegyvelege, részemről a „Római I-es“ némely passzusa meg bizonyos előleg-reklamációid miatt… De a magyar irodalom fejlődésében emiatt nem lehet fennakadás. A Rakéta Irodalmi Kávéházat t.képpen kontroll nélkül szerkesztem, az anyagot mindig nehéz öszszeszedni, s örülnék, ha küldenél valami szöveget. (Például a készülő Pilinszky-regényből, föltéve, hogy egyes szám első személyben írod...) Egy szatírikus irodalmi folyóirat is készül, de honoráriumkeretet még nem kaptam, így erről korai beszélni...

Nyilván Te is tudod, hogy nyár óta Érden lakom, s még eltelik egy-két hónap, mire az Eszék utcába költözhetem. Jelenlegi címem: Érd, 2030, Fürdő u. 3. Új Tükör vendégház. T: 06-26-45313.

 

Üdv, a régi barátsággal: Gráci6

Érd, 986. márc. 23.

 

 

Csorba Győző levelei

 

 

1.

 

Kedves Szilárd,

 

regényrészleted közöljük, mégpedig a jelek szerint decemberi számunkban. Különösen sokat nem mond, dehát ez természetes is egy I. fejezetnél. Atmoszférája mindenesetre van.

Turán István valóban szimpatikus ember lehet, de ezek a versei gyengék. Talán majd később ír közölhetőket.

 

Szeretettel üdvözöllek:

Cs. Győző

Pécs, 62. okt. 31-én.

 

 

2.

 

Pécs, 63. május 4.

Kedves Szilárd,

 

kérésedre, sajnos, semmi vigasztalót nem írhatok. A dolog ugyanis a következőképpen áll:

A Kiadói Főigazgatóság ideküldött tájékoztatója szerint a könyvhéten megjelenő írókat a Főigazgatóság, ill. az Írószövetség jelöli ki. Az itteni könyvheti bizottság ebbe nem nyugodva bele névszerint kért 4 db. írót, már leveled megérkezése előtt. Most már lehetetlen a névsort megváltoztatni, legalábbis itteni kezdeményezéssel. Ha Te ott Pesten el tudod intézni, hogy sorozzanak be a pécsi különítménybe, örömmel várunk.

Ne haragudjál, hogy így történt, de most már nem tehetünk semmit. Egyébként sem lett volna egészen sima az ügy, mert a meghívásokról egy népes bizottság dönt s ezek véleménye esetleg más lett volna mint a bizottságban ülő mieinké. – Majd egyszer máskor!

Hogy vagy különben? Dolgozol?

 

Meleg barátsággal ölellek:

Csorba Győző

 

3.

 

Pécs, 63. VI. 9.

Kedves Szilárd,

 

késve köszönöm meg a „Csirkejáték”-ot. Vártam, mert szerettem volna előbb elolvasni. Sajnos, a sok rámzúduló elfoglaltság miatt nem sikerült. Így aztán – sajnálom – anélkül kell köszönetet mondanom, hogy a könyvről legalább néhány mondatot írhatnék. Pedig írásod izgat, az a részlet, amit közöltünk, félreérthetetlen ízű és levegőjű volt, nyilván ilyen a folytatás is.

Mire legközelebb személyesen találkozunk, bizonyára elolvasom már, s akkor beszélünk róla.

Könyved mégegyszer hálásan köszönöm, további jó munkát kívánok s

 

Meleg barátsággal ölellek:

Csorba Győző

 

4.

 

Pécs, 63. júl. 8.

Kedves Szilárd,

 

Örsi Feritől értesültem, hogy itt jártál s kerestél. Sajnálom, hogy nem találkozhattunk, akkor éppen a Balaton mellett lestem a napot.

Jó lett volna személyesen beszélgetnünk, mert akkor még bővebben s talán értelmesebben elmondhattam volna véleményemet új könyvedről.

Így elégedjél meg azzal a suta fogalmazással, melyre ebben a hülyítő melegben képes vagyok.

Tehát: könyved nagyon tetszett. Meggyőződésem, hogy nemcsak a legjobb eddigi írásod, hanem minden reláció nélkül is jó könyv. Azt hiszem, ezt írtad végre először úgy, hogy nem kacsintgattál semerre, csak magadba s azt írtad, ami belülről jött. Ez a Te igazi hangod, s most bizonyítottad, hogy mire vagy képes.

Engem leginkább könyved igen erős atmoszférája, roppant belső lendülete, intenzitása fogott meg. A Werther-ben, Flaubert November-ében s itt-ott éreztem még csak a szerelem lélektanának ezt az izzását.

S különös, hogy ebben a lávaömlésben figuráid mégis igen élesek, kontúrjaik kristályosan tiszták. Ábrázolásod – könnyen ellenőrizhettem, hiszen a modeleket majd mind ismerem – bravúros írói tett. Még az olyan alakoké is, mint Csajthayné, aki csak alig jelenik meg.

Igen jó a könyv konstrukciója is. Kevés terjedelemben sokat adsz s noha magánügyekről beszélsz, igen sok ablakot nyitsz a világra is.

Egy-egy helyzeted (mint a hálókocsiban Csajthayval vagy a szilveszteri bál) megírása olyan, hogy bizonyára halálomig nem felejtem el.

Kitűnően ábrázolsz hangulatokat, lelkiállapotokat s nemcsak a lírikus, hanem a lélekismerő is jól vizsgázik könyvedben.

Hibák? Engedd meg, hogy ezekről ne írjak. Hirtelenében nem is tudnék. Nem lektorként s nem szerkesztőként olvastam a regényt s átadhattam magam – ritka eset nálam az ilyesmi – teljesen a műnek. A hatás lenyűgözően pozitív volt.

Kedves Szilárd, igen melegen gratulálok könyvedhez, mely az élményen kívül, azt hiszem, közelebb is vitt Hozzád, mert a bizony sokszor vitatható viselkedéseden túl megismertetett igazi lényeddel. Ebben pedig egészen más az értékrend, mint ahogy én véltem.

Szeretnélek biztatni, hogy írj, írj, írj, úgy, ahogyan ezt a könyvedet írtad.

 

Meleg barátsággal ölellek:

Csorba Győző

 

[Függőleges széljegyzet a margón:]

Könyved Nejemnek is nagyon tetszett. Ő ugyan nem kritikus, de mindenesetre jó olvasó.

 

----

1 Márti: feltehetőleg Galsai első felesége

Decsi: Decsi László (1927–1986), orvos, az orvostudományok doktora, Galsai és Rubin gimnáziumi osztálytársa.

Herci: Schweissguth Emma, Rubin Szilárd első felesége.

2 Simó Jenő (1925–1994) kritikus, irodalompolitikus, 1954-től 1958-ig az Európa Kiadó igazgatója.

Mágori Erzsébet (sz. 1911) író, kritikus, műfordító, 1954-től 1957-ig színházi dramaturg Egerben és Kaposvárott.

3 Szombathelyi Ervin (1925–1989) szerkesztő, újságíró, 1954-59-ben a Magvető Könyvkiadó irodalmi szerkesztője.

4 A Dunántúl 1956/19-20., utolsó, betiltott számának az előkészületeiről van szó. A három itt megjelent Rubin-vers: Mit üzentek…?; Teniszpálya Visegrádon; Lovasiskola Bécsben. Telegdi Polgár István (1918–1987), aki 1954-től a Dunántúl munkatársa volt, ugyanebben a lapszámban Rubin Szilárd: Szélvert porták címmel közöl recenziót.

Vörös Márton (1900–1993) történész, pécsi főlevéltáros.

5 Mira: Polgár Mária, Galsai második felesége.

Thurzó Gábor (1912–1979) író, az ötvenes években filmgyári dramaturg.

Szántó: minden bizonnyal Szántó Armand (1889–1964) dramaturg, operett- és forgatókönyvíró.

Polgár Pista: Telegdi Polgár István.

6 „Till Eugén anekdota- és viccegyvelege”: Galsai a Záróra a Darlingban című kötetében (Magvető, Bp., 1986, Rakéta Regénytár) közöl két írást Amikor még nevettünk…, illetve Till Eugén szerelmei címmel, melyek hősét Rubinról mintázta.