Vágó kíp

 

Levágtam a kakast,

levágtam a tyukot,

levágtam a disznyót,

azír ijen nyugott

 

levágtam a lót is,

de aszt víletlenül,

na edd a lólevest,

mielűtt míg kihül.

 

 

Árnyík

 

– vársz, poítika… –

 

Várnák ín a csűrbe,

Várnák ín a bótban,

De há most ment csűdbe,

Csűrbe meg má vóttam.

 

Várnák ín a ríten,

Várnák ín a házban,

De má a mút híten,

Elíggí meg fáztam.

 

Várnák egír-likban,

Várnák ín a parton,

De patak alíg van,

Mint szifonba patron’.

 

Várnák ín a kertbe,

Várnák ín a árnyík-,

Szíken is ha közbe,

Bármit kitalánnyík.

 

 

Fûleg eggy

Axell-Spígerman Laurának

 

Há ín drága Laurám,

nincs most ralytam a ruhám,

míg regínyed’ óvasom,

s egísz izgalomba’ gyüttem

szinte Rózsikámhoz hűttlen

leszek mingyá úgy hason

fekvíst, így ahogy vagyok.

 

S emlíkszek, mikor nálunk,

óvastá’, fojt a nyálunk,

szerte a Kútturházba,

má akkor es szinte nászra

kelltem ott a karfával,

mit azóta es fájlal

 

minden tagom, s fűleg eggy,

montam is, ne illekeggy

erotikmód’ elűttem,

sajnos nem vagyok má nűtlen –

s azóta is rejtűzköcc,

titokban ílsz, így küszköcc.

 

De most mesíllek neked,

hogy máskíp nem leltelek,

csak így nyílvánostt, versben,

majd ojan disznyó dógokat,

hogy míg szexuáll dógozat-

ban se mongyák ijen nyersen,

tehát jobb es, ha ki hagyod.

 

*

 

De leirom, csak finom leány lelkedet

e malacság fel ne dúlja

…

Le se irom, ojan durva!