belátás

nem feltűnő, ügyesen intézi, hátha nem kell ma felismernie.

most szívesen lennék az idegene, a soha még nem látottja,

a keresztülnézhetője, valami jó kis balek a sok rajongó közül.

úgy guggol az újságosstand előtt, belemerülve a feszes taktikába,

mint megannyi harsány hetilap a polcokon, kisiklott szerelmi pletyka.

kár a sajátos zöld blúzáért, egyedi vörös hajviseletéért.

de nem olvadhat az ember mindig bele a csalásaiba, gyengeségeibe.

nem matathat órákon keresztül aprópénz után, nézegethet telefont,

hátha felhívja valami olcsó kis megmentő. ő mentálisan nagyon készül.

bonyolult lélek. rémülten igyekszik, de nem megérteni saját magát,

ezért nem rám, hanem ellenem készül, már évek óta. új maszkokkal,

új farsangi konfettikkel, elterelésekkel, furcsa szerepjátékokkal.

úgy lepődik meg, ejti le a szemüveget, mikor megszólítom,

majdnem elhiszem: tényleg nem vett észre. azt mondja: szigorú vagyok.

de mit is tehetnék a kínos, piti trükkökért, hogy működni tudjanak?

lehetnék elnézőbb, lehetnék korrumpálhatóbb, hazudhatnék valamit

én is magamnak, bocsánatos dolog, mert ebben van a kollektív méltóság.

továbbléphetnék, át a helyzeten, át a félelmein, át az életünkön.

nem teszem. figyelem a hangsúlyait, a szája mozgását, arcjátékát,

orrcimpája, szemöldöke vonalát. magyarázkodásokat, a rövid sztorik íveit,

gesztusait, a megnyugvását, hogy végül is minden rendben van, elintézte.

semmit nem vettem észre az egészből. ígéri keres hamar, csak legyek

elérhető. sokat jelentek. mindent. mindent el kell intéznie, legyek

belátással. áltat. állok. már csakis a belátásommal.

kapaszkodó

semmin nem gondolkodom. ösztönös mozdulatokkal,
tiszta gesztusokkal próbállak tanítani a szeretetre.
nem akarok okos lenni, elragadó szónok, gyakorlott
szerető. a tapasztalatokat, mint bármely fortélyt,
lélegzetelállító varázslatot, mind levetettem.
úgy vagyok itt, ahogyan megszülettem: csatakosan
és meztelenül. nincs bennem szégyen,
de félek, talán megrémít ez az őszinteség.
a testem túl sokat vall, túl sokat igényel belőled.
indulatosnak hat a kreol ragyogás, mintha csak
káromkodás lenne. csitítom a rémületedet: eltakarom
a szemem. azt mondják, nincs jogom bárkit
és bárhogyan szeretni. szabályok vannak arra is.
nem értem a szabályok nyelvét.
minden törvény belőlem nő ki, végig tapogatom vele
a szájpadodat, fogaid fehér zománcát. mint vak ember
botjával a járdaszegélyt, lépcsőket, utcabútorokat.
ízeit remegésednek, hűvös kezeidet a vágyakozásban.
ne aggódj, tévhit, hogy melegek a vágyakozók kezei.
oltsd le a villanyt, botorkálj felém. segíts, beléd estem.