(szino)líra

torzószótár

agglegény

egyszer csak eljön az idő mikor félszegen az ember társas életét megtervezi ha kilát a kamasz korból a kerti padokon elmereng milyen menyecske kell neki ahogy a lánykák apró népe már hívná is ebédre szíve választottját illatos sárga húslevesek mögött jelölve ki posztját álmodozó tekintetében míg oldott kéveként szét nem bomlik a millió érdek vagy az érzelem kövesedik meg a lélekben időtlenül miként anyám csipkébe bújt öreg barátnői őrizték az első csókokat legbelül a háborúból soha haza nem térők emlékére melynek néma gyásza nem lehetett más csak a belső béke és az érinthetetlenség máshol a mamával lakozó áporodott restség bukkant rá egy-egy agglegényre s mivel a népi demokrácia még frontálisan sem ismerte mi a meleg ki leszbikus vagy mindenfélével kombinálva efféle ki isten tudja milyen variációban de kefél-e netán perverz úr vagy pedofil kiknek rangjáról a szabadossá vált világ ír méltató fejezeteket én ezen a szinten megmaradok az az ártatlan kisgyerek ki sóvárogva leselkedett tanszobákon a libbenő szoknyák alá s öreges veszekedésre azt nyögi pardon neki már jobb volna a garzon 

aggodalmaskodik

majdnem negyven éve a kor delegációjának méltóságával utaztam egy luxus buszon rila felé anélkül hogy a komor hegyek mögé bújt nagyhírű kolostor élményét a pályakezdő morzsányit is csökkentené hiszen az út szélén fölfűzött sárguló dohányok a tájba vésett egzotikus házak s a mélyből dübörgő egyházi kórusból áramló alázat feledhetetlen múlt az ismeretlennel való találkozás ajzottságából az ifjú egy életre tanult s ezt a másságot mindig is kereste ahogy szűk életterébe vésve az a másik a jámbor turista és a kalandor határvonalain tekintetét vezette kis rózsaolajjal rácson sütött kebabbal élénk színekből szőtt tarisznyával máskor apró konyakos üvegek mellett érdek nélkül csak úgy míg a folklór szövete bodorított hisztérikákkal föl nem lazult mivel szorgos kulturális jövés-menés lévén néhány írogató a nagy operatársulathoz oda lettünk csapva híres tenorok és szopránok között futkároztunk mint a hangya kik akár cirillbe is belekötöttek ha affektáló formába jöttek s szakadozó emlékekben rémlik ahogy valamennyi magáért aggodalmaskodik baj nélkül ér-e haza azóta kissé oda bennem az intézmény pátosza 

aggodalom

őszinte tiszteletem a nagyléptékű embereké ahogy sodorják földuzzadt énjükkel maguk előtt a múltat ráadásul ők már többnyire kitanultak mivel a világunk igen csak bonyolult lett egyre kevésbé engedi a centrum felé a kéveszedőket váltóigazítókat fél szatyorral bevásárló nőket inkább a nagyképű lőre jön előre pszeudo vizsgákat lobogtatva most ő az úr némelyikük lazán nyelveket tanul ezen a ponton azért magam is szerényebbre fogom a figurát kamasz koromban e téren nekem is kívánatosabb volt a táguló világ tucatnyi nyelvbe belekapva végül egyiknek sem lettem anyanyelvi atyja szóval a politikai kurzusok apró tengeri halakat terelgető árama monoton zuhog előre s ha föntebb már nem írtam volna e helyen megint adekvát lebbenhetne meg a lőre képzete az érdekből szőtt nyálas forradalmak vagy a pikszisükből épp kiesettek kik egy önös álarc mögött ugyancsak tekernek a szép új világ felé aztán egyszer csak azon kapod magad az apokalipsziseket feledve a toluló aggodalom mára marad a gyereké ki idén először indult nyári ellenőrizhetetlen túrákra s apja anyjával együtt hazavárja sértetlenül és bizakodva