Szakad; Cipzár

Éhes Miklós  vers, 2012, 55. évfolyam, 5. szám, 552. oldal
Lapszám letöltése
PDF-ben

Szakad

 

Lefekvés közben átgondolni újra:

félreértettük egymás tévedéseit.

Már csak a hátadat látom. Néha

egy rossz mozdulat, és elsírod magad.

Akkor végigszakadnak a szatyrok, zsákok,

és szoktatod magad a változó irányhoz.

És egyre kevésbé várod ébredéseim.

 

 

Cipzár

 

Keresem rajtad a cipzárt,

bújnék visszafelé.

Miután csendben levetkeztem,

levetkeztettelek,

végigsimítom a hátadat,

érzem hűvösét,

érzem jó melegét.

És építkezés zaja kúszik fel

nyitott erkélyajtónkon át,

és kúsznak az árnyak, kúszik a fény.

Mint régimódi órát,

egy másik pontosabbhoz,

hajlataidhoz igazítom a testem.

Aztán felhők sodródnak Napunk elé,

de mi nem fázunk semmitől.

 

És nekünk semmi nem elég,

szuszogásunk, lihegésünk,

szánkban félig megrágott almafalat,

a fal túloldalán alvó édesanyád.

Fáj a feje. Félek.

A kelleténél hamarabb

mulasztja el az alkonyat.